Foga csak egy van

Egyelőre!

Még 8 hónapos sincs ez a fiúcska, és végre megérkezett az első édes kis fogacska, a bal alsó egyes ☺

Szerencsések vagyunk, mert gyakorlatilag két nap alatt áttört a picike csont, most már epekedve várjuk, hogy teljes valójában is megláthassuk, hogyan is néz ki Nándi foggal.

Sokat boncolgatott téma ez a szakirodalomban és az interneten, mindenki igyekszik minél többet megtudni, valamint megosztani róla. Ráadásul elég para is, mert a rémrörténetek vannak túlsúlyban, bár ez az egész gyerek-sztorira igaz. Végül is az nem valami nagy hír, ha minden simán, gond nélkül megy, de nem ártana több ilyen leírás, hogy a szülők megnyugodhassanak: bizony ilyen is van.

A fogzás, ugyanúgy mint bármely gyermekfejlődési állomás, minden lurkó esetében egyedi, így felkészülni is nagyon nehéz rá. (Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy ugyanannál a bébinél az egyes fogak között is van különbség.)

Leírom, nálunk hogyan alakult, és hogyan vészeltük át az elmúlt időszakot.

Talán 4 hónapos volt Nándi, amikor elkezdett aktívan nyáladzani, és megrágott mindent, ami a szájába került. Először mi is arra gyanakodtunk, hogy máris jön a foga, de az idő haladt sietve, fogacska meg sehol nem volt. 😕 (Sok utánaolvasás után kiderült, hogy a babák ebben az időszakban azért nyáladzanak, rágcsálnak, mert olyan sok nyáluk termelődik, hogy nem tudják rendesen lenyelni. Nándi ezért is imádta a plüssöket, mert jó nedvszívók.)

Aztán két hónappal ezelőtt a doktor néni is benézett Nándi szájába - azt mondta, ebből hamarosan fogacska lesz. Persze értem én, hogy a hamarosan elég relatív és tág időintervallum, de ezek szerint még az sem tudja pontosan megjósolni a fogzás idejét és menetét, aki nap mint nap lát ilyet.

Egy pár napja azonban megváltozott minden. Kiesett a pixisből a korábbi nagy szerelem, Pulyka úr, és vele együtt az összes többi plüss is elhajításra került. Viszont előkerült a korábban elutasított kemény rágókák hada, és elkezdte rágcsálni a kis ujjait is Nándi valahogy máshogy, mint régen. Sokat vakarta a fülét, és bekerült egy újabb elem is a repertoárba - ekkor már tudtuk, hogy itt az idő -, nagyon cuki módon elkezdte rágcsálni a nyelvét.

VIDEÓ: Nándi rágja a nyelvét

Ezután egy kicsit nehezebb éjszaka következett, a kiságyban nem volt hajlandó aludni, mindig sírt. Amikor kivettem, rajtam szépen szundított tovább, így aludtunk összebújva reggelig.

Csütörtök délelőtt nagyon sírt, amikor nem tudtam fogni, csak bömbölt. (Még szerencse, hogy van hordozónk, most igen nagy hasznát vettem.) Ekkor megvizsgáltam a kicsikémet, és az ínyén 3 nagyobb kék pont látszódott. Ezek a pontok estére vonallá lettek, majd péntek délután már bizony érezhetően ott volt a kis édes éles foghegy, amit azóta is előszeretettel köszörül rajtunk. 😬

Ezt a - szerintem - legnehezebb részt azonban meg sem éreztük. És hogy mi volt a titkos csodafegyver? FIGYELEMELTERELÉS. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Amikor játszottunk, énekeltünk, nevettünk, elvontuk a figyelmét a fájdalomról, csak néha görbült lefele a szájacskája, de az is csak kis ideig. Ebben a nagy "munkában" szerencsére nem voltam egyedül, a nagyszülőké inkább az érdem, hogy szórakoztatták Nándit. 

Szomorú kis szája

Röviden és tömören így történt, hogy többé nincs fogatlan kis szépségem. 😀

Hosszú hétvége

Kezdem a legfrissebb örömhírrel: Nándi ma sikeres vizsgát tett úszásból, így jövő héttől már a 2-es csoportba jár! Nagyon büszkék vagyunk rá! 😊

VIDEÓ: Nándi úszik

Kicsit ugyan megkésve, de a húsvéti hétvégéről szeretnék írni, mert nem egy átlagos hétvége volt!

Így, hogy adatott plusz egy nap, a nagypéntek, apa is többet lehetett velünk, és kitaláltuk, milyen jó lenne nekivágni a nagyvilágnak. Egészen Tárnokig jutottunk, ahol meglátogattuk a nagyszülőket.

Bevallom, nagyon féltem, miként fogja Nándit érinteni a környezetváltozás, de kár volt aggódnom. Újfent bebizonyosodott, hogy ennek a kissrácnak nagyon jó természete van, nagyon könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez.

Vidáman indult a nap 

Az első dilemma az volt, mit vigyünk magunkkal, miből mennyit, a bevált itthoni rutin dolgokat hogyan oldjuk meg máshol. 

Utólag belátom, még így is sok holmit vittünk, bár egy sporttáskában elfértek Nándi cuccai. Pelust mennyit? Ruhát mennyit? Játékot mennyit, melyiket? Ezek azok a kérdések, amelyekre gyakorlatilag nincs válasz, mert az élet (a gyerek) mindig képes valami megdöbbentőt varázsolni. Nekünk most szerencsénk volt, hiszen inkább vigyünk többet, mintsem ruha vagy pelenka nélkül maradjunk.

Alvás a vonaton 

Készen állt a csomag, útra keltünk. A következő kritikus pont az utazás volt, mert bár Nándi szeret villamosozni, buszozni, ilyen hosszú úton még nem volt. A villamost és a metrót jól viselte, tetszik neki a nagy sárga, a nagy fehér, és kifejezetten imádja, hogy sok új emberrel találkozhat. Szereti a nyüzsgést, szereti felhívni magára a figyelmet és cukiskodni. A vonaton végig aludt odafele, így nem volt semmi gond. A hazafelé úton viszont végig ébren volt, és azon kívül, hogy elfáradt, nem viselte meg az utazás. 

Amikor megérkeztünk a nagyszülőkhöz, Nándi kicsit ismerkedett az új helyszínnel, de inkább azon volt a hangsúly, hogy a mamáékkal volt, akiket ismer, az otthoni játékaival játszott, nézhette a kedvenc videóit, vagyis igyekeztünk otthonra emlékeztető miliőt kialakítani a számára. Így vidáman kiabált, sikoltozott, táncikált, forgolódott összevissza... Szóval szemmel láthatóan jól érezte magát. 

Vadul buliztunk 

Bár az időjárás nem volt a legbarátságosabb, azért voltunk az udvaron és a kertben is, és tisztes távolságból ismerkedtek Bütyökkel. A finom friss vidéki levegő jó hatással volt rá, jó étvágya volt, és energikus volt egész nap, estére pedig jól el is fáradt.

Papával napozgatunk

Azt hiszem, leginkább az alvástól, főleg az éjszakaitól féltem leginkább. Új helyen, nem a saját ágyában még a legtöbb felnőtt is nyugtalan, de Nándiról ez nem mondható el. Mintha csak otthon lettünk volna, olyan szépen tartotta a rutinját.

Szundi 

A következő nap jó gyorsan eltelt, hirtelen délután lett, és haza kellett jönni, de azért jó érzéssel tettük, mert ez biztató, hogy Nándi ennyire alkalmazkodóképes. Remélem, ez így is marad, és nyugodtan telik majd a következő utazásunk is. 

Mi is jól éreztük magunkat egyébként, jó sokat és finomat ettünk, és ha nem is annyira látványosan, de azért tudtunk valamennyit pihenni, szusszanni.

Szórakoztató

Egy újabb csodás hírrel kezdhetem ezt a bejegyzést is: Nándi már minden oldalra fordul, vagyis gurul, gurul, gurul... Mostantól a nemlétező szemeinket is rajta kell tartanunk! 😃

Ez az egész mozgásfejlődés tulajdonképpen a motivációról szól; ha nagyon meg akar szerezni valamit, akkor addig nyúl, addig hintázik, addig erőlködik, amíg nem sikerül. A szülőknek ilyenkor nem árt résen lenni és tisztában lenni azzal, hogy mi érhet a gyereknek annyit, hogy olyat tegyen, mint még azelőtt soha.

A fő motivációs eszközök nyilván a játékok, amelyek már Nándi születése óta gyarapszanak, és még mindig nem tud mindennel játszani, sőt még mindig kevés olyan dolog van, amivel tud mit kezdeni. Persze ennek elég egyszerű magyarázata van. Az ő fő szempontja a kedvenc játékok kiválasztásában, hogy befér-e a szájába, megfelelő ideig ott tudja tartani, és a legtöbb esetben a jó nedvszívó képesség is kritérium.

Az egész játszás úgy kezdődött, hogy kapott tőlünk karácsonyra egy játszószőnyeget, amit nagyon utált. Persze ezért nem lehet hibáztatni, hiszen nem tudott mit kezdeni vele igazán. Most már egyre gyakrabban teszem rá le, itt könnyen lehet gyakorolni a gurulást, valamint a játékot a többi eszközzel.

Picit csalódottnak éreztem magam az elején, mert úgy tűnt, bármilyen játékot vettünk neki vagy kapott, egyáltalán nem érdekelte, én pedig egyre elkeseredettebb lettem: mit akarhat ez a gyerek?

Elég hamar kiderült, viszonylag nagy falat még most is a lelkemnek, de odavan mindenféle műanyag palackért. Miután folyton sírt azért, amiből ittam, lett neki is egy palack-farmja. Különböző méretű, színű és formájú üvegeket tisztítottunk meg neki, és van, amelyiket rizzsel, van, amelyiket színes folyadékkal töltöttünk meg. Ez olyannyira jó ötlet volt, hogy hónapok óta ezek mellett a palackok mellett a legkitartóbb Nándi.

Amikor még csak arra akartuk tanítani, hogyan fordítsa a hang felé a buksiját, vettünk mindenféle csörgőt. Akkor a célnak megfelelt, de ő maga nem játszott vele igazán. Csak mostanában kezdte el rázni és csapkodni őket, hogy végre elbírja, és jobban tudja fogni őket.

Nagyjából ugyanebbe a kategóriába sorolnám a rágókákat is. Szerintem ezt minden ember tudja, hogy a gyereknek kell rágóka, ha jön a foga. Nos, ebből aztán manapság már annyiféle létezik, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de - nem titok - a mi gyerekünknek egyik sem felel meg... Van műanyag, a legegyszerűbb formájú gumi, hűtős, a legbonyolultabb rágókacumi, de Nándi ezeket nem preferálja.

Én, a kétbalkezesség netovábbja, már arra is vetemedtem, hogy készítettem ezekből a nem-használt játékokból egy kiságyra felköthető sort, mondván hátha majd így érdekli a csöppemet, de ha már csak elkezd felé nyúlkálni, nyújtózkodni, az is jó! A végeredmény az lett, hogy nyúlt is értük, ahogy reméltem, de nem a rágókákat rágcsálja, vagy a csörgőket rázza, hanem a zsinórokat, amivel felkötöttem őket!

Ez a fiaskó és a korábbi tapasztalatok segítettek megérteni, hogy én a fejemen is pöröghetek, Nándi akkor is csak a textiljátékokért rajong, ezen belül is a plüss anyagból készültekért. Eme szenvedélyének beteljesítésében kiváló partnerem az IKEA lett, aki egyszerűen tudja, mi kell az én gyerekemnek! (De tényleg, hogy van ez? Ezer meg ezer játékot nézegettem már különféle bababoltokban, de egy sem közelíti meg azt a szerethetőségi és hasznosíthatósági szintet, mint az IKEA-játékok. És ráadásul olcsók is, ami azért a gyereknevelésben nem egy figyelmen kívül hagyható szempont.)

Az igazi, a nagy Ő Nándi számára egy valójában rémesen csúnya és értelmetlen játék, de nem bántom, mert számtalanszor mentette már meg az életünket, fojtott el szűnni nem akaró sírást, vagy éppenséggel segített álomba ringatni egy hullafáradt bébit. Az IKEA kezdeményezésében valósult meg az a projekt, hogy gyerekek rajzolnak valamit, a cég pedig legyártja és árusítja. Nem tudom, melyik kis lurkó álmodta meg a kétfejű, kétlábú, szivárványszín testű madarat, de köszönet érte. Pulyka úr (vagy egy kiadósabb használat után Nyálka úr) egyelőre családunk oszlopos tagja.

Aztán ami még nagy sikernek örvend az a kis plüss gyümölcsös kosár, ami ugye egy nagy IKEA-s játék része. (Először boltosat lehet játszani, megveszed a gyümölcsöket, zöldségeket, majd a kiskonyhában megfőzöd őket a mini edényekben, és végül elmosogatsz. Teljesen hibátlan konstrukció, játszva nevel.) Mondjuk mi ott tartunk egyelőre, hogy Nándi nyersen eszi a gyümölcsöket 😃 Mindegyiket imádja. A fő kedvenc a szőlő, melynek minden bogyója kb. 10 perces elfoglaltság, a narancs, az alma, a kivi... és a meghámozható banánról még szót sem ejtettem! Viszont azt azért muszáj megemlítenem, hogy az első adandó alkalommal mikor megkapta az egész kosarat, hogy válassza ki, ami a legjobban tetszik, a fejére borította a gyümölcsöket, és a kosarat kezdte el rágcsálni. Édes pofa.

De nem csak plüssben nyerőek a svédek, a tornaszert is imádja Nándi. Megmondom őszintén, azért ezt választottuk, mert fa, roppant egyszerű, és kis helyen is elfér. Van sok másféle, de alapvető gondom a legtöbb játékkal, hogy van fiú meg lány, és általában borzasztó. Ez egyszerű, mondhatni old-school, és gyanítom, hogy az ezzel eltöltött idő jócskán hozzájárult ahhoz, hogy Nándi már ügyesen gurulászik.

(Annak idején ugye a zenélő-forgó hatására kezdett el a hátára fordulni, mint azt már korábban leírtam, így nem szeretném önmagam ismételni. De jó példa arra, hogy a mozgásfejlődéshez sem kell feltétlenül mozgásfejlesztő játék.)

Persze most nem soroltam fel mindent, de nagy igazság az, hogy ha nem vennénk játékokat a gyereknek, akkor is nagyon jól ellenne, mivel minden érdekes, minden újdonság neki, és egy egyszerű kanállal is képes akár egy órát is eljátszani.

Sajnos előfordul, hogy eljön az a pont, amikor minden játék hasztalan. Ekkor bizony másképp kell a gyereket megszólítani, mégpedig audiovizuális eszközökkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy magára hagyva bámulja a TV-t naphosszat, vagy kedvére YouTube-ozik, nyilván mértékkel és felügyelettel nézhet néha ezt-azt.

A fő kedvence a Herkules című rajzfilm egyik betétdala, egyenesen odavan érte, fülig ér a szája, mikor meghallja. A siker hatására próbálkoztunk más mesedalokkal is, de egyiket sem hajlandó meghallgatni sem.

Sok gyerekdalon is túl vagyunk már, de kettő ezekből a favorit.

Az esti fürdés előtt nélkülözhetetlen!

Mozgásra fel! (2. rész)

Egy ideje már csücsülök ezen a poszton is... De most is úgy írok, hogy Nándi rajtam van a hordozókendőben ☺

Nindzsa üzemmód

Mindig óriási öröm látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre ügyesebb lesz egy csöppség, bár ezt a változást minden egyes lépcsőfokában csak a szülőknek, elsősorban az anyukának (otthon maradottnak) van szerencséje észrevenni, látni, tanulmányozni. Ezen felül is jelenleg a mozgás van terítéken, és ez is a leglátványosabb a kis teendők közül.

Újdonság, hogy amíg korábban Nándi csak a bal oldalra fordult hasról, már a jobb oldalt is sikerült begyakorolnia, sőt olyannyira automatikus lett ez a mozgásforma a számára, hogy a hason fekvést el is lehet felejteni, kár erőltetni... Nem titok, már most annyira akaratos, öntörvényű és kitartó ez a gyermek, és annyira utál hason lenni, hogy inkább megtanult fordulni! ☺Nyilván ez csak vicc, de azért várom a másik irányú fordulását is, tehát hátról hasra, mert amíg nincs eleget hason, nem tud megtanulni kúszni, mászni. Azért ügyes hason is, arra a pár másodpercre, amíg sikerül ott tartani, már nyúl a játékaiért, sőt meg is tudja fogni, fel is tudja emelni őket.

A fogása is rengeteget finomodott az elmúlt hetekben, már nagyon pontosan tud nyúlni bármi után, és nagyon szépen használja az összes kis ujjacskáját is. Ha elejti, amivel játszott, akkor pedig matatva már néha újra meg is tudja kaparintani. Ami új, és amit nagyon szeret nemcsak fogdosni, de rágcsálni is, az a kis lába. Amint lefektetem, a lábai már szinte rögtön az égben vannak, és jön a torna: addig nyúzni-húzni, míg a szájához nem sikerül emelni, majd a jól megérdemelt jutalom, a kóstoló sem maradhat el 😃

VIDEÓ: Nándi és a lábak

Csodálatos az is, ahogy elkezdi kombinálni a különböző területeket, és megmutatja, mit tud, amikor a mozgást és a tudást egyszerre alkalmazza. Van neki a kiságyán egy zenélő-forgó játék, amit nagyon szeret. Ezen többféle gomb van, amivel a zeneszámokat lehet váltani, illetve a hangerőt szabályozni. Amikor sikerül éppen ez mellé fordulnia, kézzel-lábbal küzdve bemutatja új kislemezét DJ Nándi! Megy a csapkodás ezerrel, és van hogy csak arra leszek figyelmes a konyhában, hogy vészesen felvette a hangot, vagy hogy egyfolytában váltakoznak a zeneszámok. Iszonyatosan élvezi, látszik, hogy össze tudja már kapcsolni, hogy ezt bizony ő érte el a mozgással.

VIDEÓ: DJ Nándi

Mint ahogy az előző részben is írtam, igyekszünk mindent megtenni, Nándinak ne legyen semmilyen maradandó gondja a koraszületés miatt, ezért elkezdtünk babaúszásra járni. Nem is tudom pontosan, hogy mit várok ettől, de mozgás, ami csak jó lehet, az sem baj, ha Nándi megbarátkozik a vízzel, és így van egy fix családi programunk is.

Pancsi előtt a kiscsalád

A MOM Sportba járunk minden vasárnap. Főként azért ide, mert ez számunkra egy busszal megközelíthető. Két oktató tartja a foglalkozásokat, Szilvi és Szandi néni. Az órák felépítése igen egyszerű, négy gyakorlat van, melyeket 3-3-szor kell megismételni a 45 perc alatt. A köztes időben pancsizunk, játszunk, szórakozunk. A kezdő csoport vizsgával zárul egyébként, átlag 10-12 alkalom után lehet próbálkozni. Ekkor a már jól ismert gyakorlatsort 5 perc alatt kell tudni lebonyolítani.

Mondjuk elég stresszes maga az egész program, kicsi a hely, kevés a pelenkázó, a gyerekek fáradtak és éhesek a végére. Nándinak például sokszor az a baja, hogy megrémül a sok embertől, mivel alkalomadtán kb. 15 baba van a medencében, ráadásul két szülővel. A másik fő frusztráló dolog számára, hogy ha egy baba elkezd sírni, ő is rákezd. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen érzékeny a kis lelkem.

Apa és fia

Egyelőre a 6. alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, kezd Nándi fejlődni. A legutóbbi órán volt először, hogy nem is nyelte vizet! Noha még nem sikerült az egész gyakorlatsort végigcsinálni, azért biztosan haladunk előre. Itthon viszont nagyon virgonc a kis lelkem: fürdés közben úgy ugrabugrál, mint egy kis delfin! Jár a keze, a lába, sikoltozik... Szóval szerintem nem lesz gond a víz szeretetével. 😉

Féléves szerelem

Na jó, ez nem teljesen igaz, de fél éve szeretem ezt az édes kis teremtést úgy, ahogyan korábban nem gondoltam, hogy lehet szeretni. Minden pillanatban, minden körülmények között, mindennél jobban. 

Gondolkodtam, mit is jelent, miért is fontos mérföldkő ez a 6 hónap. Tulajdonképpen ez csak egy önkényesen kijelölt időpont, egy számtani közép. De lehet számtani közepe az időnek a maga relativitásában? Életünk leghosszabb(nak tűnő) és legtartalmasabb periódusán vagyunk túl, főleg Nándi. Ő mint egy üres könyv érkezett erre a világra, mostanra viszont már a margóra is írunk, annyit tanult, és mégsem elég a hely. Egy édes kis tenyérnyi babából, aki még sírni sem tudott, csak valami nyávogó hangot kiadni, lett egy óriás manó, aki ma már pontosan tudja, milyen hangosan kell panaszkodnia, hogy elérje a célját. Egy morcos kis bogyóból lett egy mindig vidám, kacagó kis angyal, aki már felfedezte a fél világot. 

És mi tettük ezt vele. Mi segítettünk neki abban, hogy ott tart most, ahol. Hogy nem adtuk fel a legnehezebb pillanatokban és azóta sem, sohasem! Emlékszem, amikor először csapott belénk a felismerés Zolival: a mi feladatunk, hogy életben tartsuk Nándit. Talán ekkor lettünk igazán szülők. De honnan tudjuk, mennyi ruha kell rá, hogy kényelmes neki aludni, melyik játékot szereti, jóllakott-e már... És még sorolhatnám! Nem tudjuk, de valahogy mégis sikerült. Mára megtanultuk, mert együtt hárman kitaláltuk. Hiszen nem csak mi tettünk meg mindent érte, ő is rengeteg dolgot tett értünk, hogy segítsen. Szerencsésnek érzem magunkat. Gyakran kérdezik tőlem: Nándi mindig ilyen jókedvű, kiegyensúlyozott? Büszkén mondom, hogy igen! Mert amikor nincs semmi fizikai szükséglete éppen, nagyon boldog, és igyekszünk törekedni arra, hogy legkevesebb ideig szenvedjen hiányt bármiben. Mi így szeretünk. Lehet, hogy ez az ő kiegyensúlyozottságának a titka.

Mozgásra fel! (1. rész)

Hihetetlen, de Nándi lassan már féléves!!!

Mivel azért valamivel könnyebb már az élet vele, mint eleinte, és a napjainkat nem csak az evés-alvás minta alapján éljük, elkezdtünk közösségbe, programokra járni. Nándi, ha éppen jó hangulatban van, jól érzi magát, kisebb közegben könnyen a társaság középpontja lesz. Pozitívan fedezi fel, hogy rajta/rajtunk kívül is léteznek emberek, babák. Most kezdi élvezni a tükrös játékot például, bár egyelőre még azt hiszi, hogy egy másik baba van vele szemben, így mindenáron meg akarja fogni és kóstolni ☺

VIDEÓ: Ki van a tükörben?

Mivel lassan elkezdi Nándi a helyváltoztató mozgásformákat, nem árt odafigyelnünk, hogy minden rendben van-e, nincs esetleg valami olyan lemaradása vagy problémája, ami a későbbiekben gátolná, hogy sikeres legyen ezen a területen. A gyermekorvosunk javaslatára elkezdtünk Nándival babamasszázs tanfolyamra járni. Bár még csak most kezdődnek a kimozdulós programok, meg kell állapítsam, valahol minden szülő mazochista, aki hajlandó ebbe belemenni. Minden egyes alkalom kész idegbetegség, izgulás, hogy minden rendben menjen, időben odaérjünk, legyen helyünk, aztán időben hazaérjünk etetésre, jaj, nehogy bekakiljon, nehogy át kelljen öltöztetni, csak el ne hagyjuk a pelenkáját, le ne essen a földre a cumi... és még oldalakon át sorolhatnám az indokokat, miért is LENNE egyszerűbb otthon maradni a négy fal között. De nem teszünk így. Aztán, ki tudja, talán egyszer könnyebb lesz. (Á, ezt magam sem hiszem el. Könnyebb maximum az lesz, amikor az egyetemi gólyatáborba megy. Egyedül.)

Masszázsra készen 

A masszázst a gyermekorvosi rendelőben Éva néni tartja, aki - mint gyermekkori emlékeimből kiderült - már több mint 30 éve védőnő, ráadásul ugyanazon a helyen. Számomra az ő szaktudása és jelenléte garancia, valamint az, hogy ezeket az ingyenes tanfolyamokat kb. 15 éve tartja a kerületi anyukáknak. A tanfolyam 5 alkalomból áll, heti egyszer nagyjából 1 órát vesz igénybe. Azon túl, hogy megtanítják, hogyan is kell az ilyen csöppségeket masszírozni, jó alkalom, hogy Nándi más babákkal találkozzon, én pedig igen beszűkült életteremet igyekezzem kicsit bővíteni.
Persze elsődlegesen a masszázs miatt járunk oda, ami egyébként is egy érdekes terep. Az indiai és a svéd masszázs, valamint a jóga ötvözéséből jött létre ez a babamasszázs, amiről olvastam már sok mindent, például, hogy a császármetszéssel született babáknak különösen hasznos, ugyanis ezekkel az érintésekkel pótolhatók azok az érzetek, amik a természetes úton születésnél érték volna őket. Ezen kívül a legnagyobb eredménye, hogy még szorosabb kapcsolat alakul ki a masszőr és a gyermek között, végül is ez egyfajta örömszerzés a baba részére. Ugyanúgy, mint a felnőtt masszázsnál halk zene szól, ilyenkor nyugalom van, megszűnik a külvilág, és az egésznapos "nándiskodásban" megfáradt testecskét ellazítjuk, megnyugtatjuk, megjutalmazzuk. Milyen csodás lenne, ha minket is minden nap végén jól megmasszírozna valaki!!! 😊
Persze ez sem mindig örömünnep, van amikor már fáradt, türelmetlen, éhes, olyankor fel kell függesztenünk a kényeztetést, de általában van egy-két mozzanat, amit imád. Ilyen például, amikor a popsikáját masszírozom. 😊 De fontos tudni, hogy ezt a masszázst nagyobb korban is lehet majd még alkalmazni, igazából akár még 4-5 éves gyerekeknél is, úgyhogy mindenképp érdemes elsajátítani ezt a tudást.

Jaj, de élvezem!

Annak is nagyon örülök, hogy az óra közbeni beszélgetésekből sok számomra új információ is elhangzik, amit Éva néni több évtizedes tapasztalat alapján oszt meg velünk. Pont a múltkor mondta, hogy nem kell aggódni a gyerekek fejlődése miatt egy bizonyos pontig, hiszen minden bébi más ütemben fejlődik - ezt eddig is tudtam, bár türelmesnek lenni a legnehezebb -, de ezen felül megemlítette, hogy létezik egyfajta sorrend, ami mentén a lurkók az új dolgokat produkálják. Vagyis először mindig egy új nagy mozgás, aztán egy újfajta finommotoros, kicsi mozgás, végül pedig egy szociális-kommunikációs fejlődés vehető észre, és sokáig ez a minta ismétlődik.
Nálunk ez most úgy alakult, hogy először hason szépen felnyomta magát, nézelődött, szépen fejlesztette a hát-, valamint a nyakizmait. Ezután elkezdett nyúlni a tárgyak felé, és most már egyre ügyesebben fogja, illetve tartja meg őket. Harmadjára pedig jött a hangoskodás, mély torokhangokat ad ki, úgy sejtem, kellemes érzés neki, ahogy rezegteti a hangszalagjait. És hogy mi lesz a következő?
Nándinak van egy olyan különös képessége, hogy azokon a napokon, amikor már végleg elkeseredem, hogy biztosan ezt sem fogja már sohasem csinálni, meg azt sem, ő a nap végére mindig meglep valamivel, de úgy, hogy könnyekig hatódom tőle... Hát nem fantasztikus az én fiam? Nézzétek!

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 1. rész

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 2. rész

Zajlik az élet

Nándi ma 5 hónapos!

Egyébként sajnos még mindig küzdünk a betegséggel, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz az egész. Azon túl, hogy Nándinak ez mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő, bennem is mély nyomokat hagy. Amikor először érzi azt az ember, hogy kiszakad a szíve, amikor együtt sír a szenvedő kisgyerekkel, amikor tudod, hogy utál amiatt, amit éppen teszel, de te nem adod fel, mert tudod, hogy hosszú távon neki így lesz a legjobb... Nem könnyű egyáltalán. Főleg egy olyan picin, mint ő, egy mozgékony, beteg babán inhalátort alkalmazni, majd az orrszívó porszívót, végül pedig cseppenteni a nózijába, még ha valaki segít, úgy sem könnyű, nemhogy egyedül. És néha látom az én csöppségemen, hogy bele-beletörődik, nincs mit tenni, hagynia kell magát. Szeretném azt hinni, hogy belátja, anya jobban tudja, mi kell nekem, de ez csak illúzió, csak a magam megnyugtatása.

Ilyenkor születik meg az anyuka (szülő) egyik legkellemetlenebb, de igen hatékony alteregója, a "beteg gyerek anyukája". Ez talán az egyik legösszetettebb, legambivalensebb lény, amivé ember képes válni, aki megduplázza természetfeletti erejét, képességeit, törtet, ajtókat rúg be, maratonokat fut le napokon át alvás nélkül, étlen-szomjan, amolyan túlélő üzemmódban, gyermeke mellett azonban olyan gyengéd, ártalmatlan és együttérző, érzékeny és törékeny, amilyen azelőtt még soha. Szóval senki ne húzzon ujjat egy szülővel sem, akinek éppen beteg a gyereke!!! Plusz még egy jótanács: hogy ne jöjjön elő az "anyaszörny", a képlet egyszerű: ne betegedjen meg a gyerek!

De hogy jó dolgokról is beszéljek, hogy miket művel mostanában ez a kis Superman? Szerencsére a viselkedésén is látszik, hogy határozottan jobban van, például egyre kezdi megszeretni a hason fekvést. Sokáig aggódtam (igazából mindig aggódom 😊), most éppen azért, mert nem szeret hason lenni, de így soha nem fog fordulni, kúszni, felülni stb. Úgy tűnik azonban, hogy csak türelmetlen vagyok, de vajon melyik szülő nem az? Főleg Nándi esetében nagyon oda kell figyelni, hiszen a koraszülöttek gyakran fejlesztésre szorulnak. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az ő esetében ilyesmire nem lesz szükség, és az eddigi ügyességei alapján szerintem rendben lesz vele minden.

A másik ilyen mérföldkő, amire éppen nagyon várunk, az a tárgyak felé nyúlás, illetve megfogásuk. Erre talán még várni kell 1-2 hetet, de úgy tűnik, már a késztetés benne van a csöppségben.

Videó: Nándi játszik a csörgővel

Tegnap csak úgy kíváncsiságból újra bepróbálkoztam az almával nála. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, de úgy tűnik, most egy kicsit jobban tetszett neki, mint elsőre. 😃

Nándi és az alma 2. rész

Végül most zárom soraimat, álljon itt az egyik személyes kedvencem, mert azt remélem senki nem felejtette el, hogy Nándi csak dumál, dumál, és még álmában is dumál... ❤

KATTINTS! Egyszerűen cuki