Mozgásra fel! (2. rész)

Egy ideje már csücsülök ezen a poszton is... De most is úgy írok, hogy Nándi rajtam van a hordozókendőben ☺

Nindzsa üzemmód

Mindig óriási öröm látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre ügyesebb lesz egy csöppség, bár ezt a változást minden egyes lépcsőfokában csak a szülőknek, elsősorban az anyukának (otthon maradottnak) van szerencséje észrevenni, látni, tanulmányozni. Ezen felül is jelenleg a mozgás van terítéken, és ez is a leglátványosabb a kis teendők közül.

Újdonság, hogy amíg korábban Nándi csak a bal oldalra fordult hasról, már a jobb oldalt is sikerült begyakorolnia, sőt olyannyira automatikus lett ez a mozgásforma a számára, hogy a hason fekvést el is lehet felejteni, kár erőltetni... Nem titok, már most annyira akaratos, öntörvényű és kitartó ez a gyermek, és annyira utál hason lenni, hogy inkább megtanult fordulni! ☺Nyilván ez csak vicc, de azért várom a másik irányú fordulását is, tehát hátról hasra, mert amíg nincs eleget hason, nem tud megtanulni kúszni, mászni. Azért ügyes hason is, arra a pár másodpercre, amíg sikerül ott tartani, már nyúl a játékaiért, sőt meg is tudja fogni, fel is tudja emelni őket.

A fogása is rengeteget finomodott az elmúlt hetekben, már nagyon pontosan tud nyúlni bármi után, és nagyon szépen használja az összes kis ujjacskáját is. Ha elejti, amivel játszott, akkor pedig matatva már néha újra meg is tudja kaparintani. Ami új, és amit nagyon szeret nemcsak fogdosni, de rágcsálni is, az a kis lába. Amint lefektetem, a lábai már szinte rögtön az égben vannak, és jön a torna: addig nyúzni-húzni, míg a szájához nem sikerül emelni, majd a jól megérdemelt jutalom, a kóstoló sem maradhat el 😃

VIDEÓ: Nándi és a lábak

Csodálatos az is, ahogy elkezdi kombinálni a különböző területeket, és megmutatja, mit tud, amikor a mozgást és a tudást egyszerre alkalmazza. Van neki a kiságyán egy zenélő-forgó játék, amit nagyon szeret. Ezen többféle gomb van, amivel a zeneszámokat lehet váltani, illetve a hangerőt szabályozni. Amikor sikerül éppen ez mellé fordulnia, kézzel-lábbal küzdve bemutatja új kislemezét DJ Nándi! Megy a csapkodás ezerrel, és van hogy csak arra leszek figyelmes a konyhában, hogy vészesen felvette a hangot, vagy hogy egyfolytában váltakoznak a zeneszámok. Iszonyatosan élvezi, látszik, hogy össze tudja már kapcsolni, hogy ezt bizony ő érte el a mozgással.

VIDEÓ: DJ Nándi

Mint ahogy az előző részben is írtam, igyekszünk mindent megtenni, Nándinak ne legyen semmilyen maradandó gondja a koraszületés miatt, ezért elkezdtünk babaúszásra járni. Nem is tudom pontosan, hogy mit várok ettől, de mozgás, ami csak jó lehet, az sem baj, ha Nándi megbarátkozik a vízzel, és így van egy fix családi programunk is.

Pancsi előtt a kiscsalád

A MOM Sportba járunk minden vasárnap. Főként azért ide, mert ez számunkra egy busszal megközelíthető. Két oktató tartja a foglalkozásokat, Szilvi és Szandi néni. Az órák felépítése igen egyszerű, négy gyakorlat van, melyeket 3-3-szor kell megismételni a 45 perc alatt. A köztes időben pancsizunk, játszunk, szórakozunk. A kezdő csoport vizsgával zárul egyébként, átlag 10-12 alkalom után lehet próbálkozni. Ekkor a már jól ismert gyakorlatsort 5 perc alatt kell tudni lebonyolítani.

Mondjuk elég stresszes maga az egész program, kicsi a hely, kevés a pelenkázó, a gyerekek fáradtak és éhesek a végére. Nándinak például sokszor az a baja, hogy megrémül a sok embertől, mivel alkalomadtán kb. 15 baba van a medencében, ráadásul két szülővel. A másik fő frusztráló dolog számára, hogy ha egy baba elkezd sírni, ő is rákezd. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen érzékeny a kis lelkem.

Apa és fia

Egyelőre a 6. alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, kezd Nándi fejlődni. A legutóbbi órán volt először, hogy nem is nyelte vizet! Noha még nem sikerült az egész gyakorlatsort végigcsinálni, azért biztosan haladunk előre. Itthon viszont nagyon virgonc a kis lelkem: fürdés közben úgy ugrabugrál, mint egy kis delfin! Jár a keze, a lába, sikoltozik... Szóval szerintem nem lesz gond a víz szeretetével. 😉

Féléves szerelem

Na jó, ez nem teljesen igaz, de fél éve szeretem ezt az édes kis teremtést úgy, ahogyan korábban nem gondoltam, hogy lehet szeretni. Minden pillanatban, minden körülmények között, mindennél jobban. 

Gondolkodtam, mit is jelent, miért is fontos mérföldkő ez a 6 hónap. Tulajdonképpen ez csak egy önkényesen kijelölt időpont, egy számtani közép. De lehet számtani közepe az időnek a maga relativitásában? Életünk leghosszabb(nak tűnő) és legtartalmasabb periódusán vagyunk túl, főleg Nándi. Ő mint egy üres könyv érkezett erre a világra, mostanra viszont már a margóra is írunk, annyit tanult, és mégsem elég a hely. Egy édes kis tenyérnyi babából, aki még sírni sem tudott, csak valami nyávogó hangot kiadni, lett egy óriás manó, aki ma már pontosan tudja, milyen hangosan kell panaszkodnia, hogy elérje a célját. Egy morcos kis bogyóból lett egy mindig vidám, kacagó kis angyal, aki már felfedezte a fél világot. 

És mi tettük ezt vele. Mi segítettünk neki abban, hogy ott tart most, ahol. Hogy nem adtuk fel a legnehezebb pillanatokban és azóta sem, sohasem! Emlékszem, amikor először csapott belénk a felismerés Zolival: a mi feladatunk, hogy életben tartsuk Nándit. Talán ekkor lettünk igazán szülők. De honnan tudjuk, mennyi ruha kell rá, hogy kényelmes neki aludni, melyik játékot szereti, jóllakott-e már... És még sorolhatnám! Nem tudjuk, de valahogy mégis sikerült. Mára megtanultuk, mert együtt hárman kitaláltuk. Hiszen nem csak mi tettünk meg mindent érte, ő is rengeteg dolgot tett értünk, hogy segítsen. Szerencsésnek érzem magunkat. Gyakran kérdezik tőlem: Nándi mindig ilyen jókedvű, kiegyensúlyozott? Büszkén mondom, hogy igen! Mert amikor nincs semmi fizikai szükséglete éppen, nagyon boldog, és igyekszünk törekedni arra, hogy legkevesebb ideig szenvedjen hiányt bármiben. Mi így szeretünk. Lehet, hogy ez az ő kiegyensúlyozottságának a titka.

Mozgásra fel! (1. rész)

Hihetetlen, de Nándi lassan már féléves!!!

Mivel azért valamivel könnyebb már az élet vele, mint eleinte, és a napjainkat nem csak az evés-alvás minta alapján éljük, elkezdtünk közösségbe, programokra járni. Nándi, ha éppen jó hangulatban van, jól érzi magát, kisebb közegben könnyen a társaság középpontja lesz. Pozitívan fedezi fel, hogy rajta/rajtunk kívül is léteznek emberek, babák. Most kezdi élvezni a tükrös játékot például, bár egyelőre még azt hiszi, hogy egy másik baba van vele szemben, így mindenáron meg akarja fogni és kóstolni ☺

VIDEÓ: Ki van a tükörben?

Mivel lassan elkezdi Nándi a helyváltoztató mozgásformákat, nem árt odafigyelnünk, hogy minden rendben van-e, nincs esetleg valami olyan lemaradása vagy problémája, ami a későbbiekben gátolná, hogy sikeres legyen ezen a területen. A gyermekorvosunk javaslatára elkezdtünk Nándival babamasszázs tanfolyamra járni. Bár még csak most kezdődnek a kimozdulós programok, meg kell állapítsam, valahol minden szülő mazochista, aki hajlandó ebbe belemenni. Minden egyes alkalom kész idegbetegség, izgulás, hogy minden rendben menjen, időben odaérjünk, legyen helyünk, aztán időben hazaérjünk etetésre, jaj, nehogy bekakiljon, nehogy át kelljen öltöztetni, csak el ne hagyjuk a pelenkáját, le ne essen a földre a cumi... és még oldalakon át sorolhatnám az indokokat, miért is LENNE egyszerűbb otthon maradni a négy fal között. De nem teszünk így. Aztán, ki tudja, talán egyszer könnyebb lesz. (Á, ezt magam sem hiszem el. Könnyebb maximum az lesz, amikor az egyetemi gólyatáborba megy. Egyedül.)

Masszázsra készen 

A masszázst a gyermekorvosi rendelőben Éva néni tartja, aki - mint gyermekkori emlékeimből kiderült - már több mint 30 éve védőnő, ráadásul ugyanazon a helyen. Számomra az ő szaktudása és jelenléte garancia, valamint az, hogy ezeket az ingyenes tanfolyamokat kb. 15 éve tartja a kerületi anyukáknak. A tanfolyam 5 alkalomból áll, heti egyszer nagyjából 1 órát vesz igénybe. Azon túl, hogy megtanítják, hogyan is kell az ilyen csöppségeket masszírozni, jó alkalom, hogy Nándi más babákkal találkozzon, én pedig igen beszűkült életteremet igyekezzem kicsit bővíteni.
Persze elsődlegesen a masszázs miatt járunk oda, ami egyébként is egy érdekes terep. Az indiai és a svéd masszázs, valamint a jóga ötvözéséből jött létre ez a babamasszázs, amiről olvastam már sok mindent, például, hogy a császármetszéssel született babáknak különösen hasznos, ugyanis ezekkel az érintésekkel pótolhatók azok az érzetek, amik a természetes úton születésnél érték volna őket. Ezen kívül a legnagyobb eredménye, hogy még szorosabb kapcsolat alakul ki a masszőr és a gyermek között, végül is ez egyfajta örömszerzés a baba részére. Ugyanúgy, mint a felnőtt masszázsnál halk zene szól, ilyenkor nyugalom van, megszűnik a külvilág, és az egésznapos "nándiskodásban" megfáradt testecskét ellazítjuk, megnyugtatjuk, megjutalmazzuk. Milyen csodás lenne, ha minket is minden nap végén jól megmasszírozna valaki!!! 😊
Persze ez sem mindig örömünnep, van amikor már fáradt, türelmetlen, éhes, olyankor fel kell függesztenünk a kényeztetést, de általában van egy-két mozzanat, amit imád. Ilyen például, amikor a popsikáját masszírozom. 😊 De fontos tudni, hogy ezt a masszázst nagyobb korban is lehet majd még alkalmazni, igazából akár még 4-5 éves gyerekeknél is, úgyhogy mindenképp érdemes elsajátítani ezt a tudást.

Jaj, de élvezem!

Annak is nagyon örülök, hogy az óra közbeni beszélgetésekből sok számomra új információ is elhangzik, amit Éva néni több évtizedes tapasztalat alapján oszt meg velünk. Pont a múltkor mondta, hogy nem kell aggódni a gyerekek fejlődése miatt egy bizonyos pontig, hiszen minden bébi más ütemben fejlődik - ezt eddig is tudtam, bár türelmesnek lenni a legnehezebb -, de ezen felül megemlítette, hogy létezik egyfajta sorrend, ami mentén a lurkók az új dolgokat produkálják. Vagyis először mindig egy új nagy mozgás, aztán egy újfajta finommotoros, kicsi mozgás, végül pedig egy szociális-kommunikációs fejlődés vehető észre, és sokáig ez a minta ismétlődik.
Nálunk ez most úgy alakult, hogy először hason szépen felnyomta magát, nézelődött, szépen fejlesztette a hát-, valamint a nyakizmait. Ezután elkezdett nyúlni a tárgyak felé, és most már egyre ügyesebben fogja, illetve tartja meg őket. Harmadjára pedig jött a hangoskodás, mély torokhangokat ad ki, úgy sejtem, kellemes érzés neki, ahogy rezegteti a hangszalagjait. És hogy mi lesz a következő?
Nándinak van egy olyan különös képessége, hogy azokon a napokon, amikor már végleg elkeseredem, hogy biztosan ezt sem fogja már sohasem csinálni, meg azt sem, ő a nap végére mindig meglep valamivel, de úgy, hogy könnyekig hatódom tőle... Hát nem fantasztikus az én fiam? Nézzétek!

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 1. rész

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 2. rész

Zajlik az élet

Nándi ma 5 hónapos!

Egyébként sajnos még mindig küzdünk a betegséggel, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz az egész. Azon túl, hogy Nándinak ez mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő, bennem is mély nyomokat hagy. Amikor először érzi azt az ember, hogy kiszakad a szíve, amikor együtt sír a szenvedő kisgyerekkel, amikor tudod, hogy utál amiatt, amit éppen teszel, de te nem adod fel, mert tudod, hogy hosszú távon neki így lesz a legjobb... Nem könnyű egyáltalán. Főleg egy olyan picin, mint ő, egy mozgékony, beteg babán inhalátort alkalmazni, majd az orrszívó porszívót, végül pedig cseppenteni a nózijába, még ha valaki segít, úgy sem könnyű, nemhogy egyedül. És néha látom az én csöppségemen, hogy bele-beletörődik, nincs mit tenni, hagynia kell magát. Szeretném azt hinni, hogy belátja, anya jobban tudja, mi kell nekem, de ez csak illúzió, csak a magam megnyugtatása.

Ilyenkor születik meg az anyuka (szülő) egyik legkellemetlenebb, de igen hatékony alteregója, a "beteg gyerek anyukája". Ez talán az egyik legösszetettebb, legambivalensebb lény, amivé ember képes válni, aki megduplázza természetfeletti erejét, képességeit, törtet, ajtókat rúg be, maratonokat fut le napokon át alvás nélkül, étlen-szomjan, amolyan túlélő üzemmódban, gyermeke mellett azonban olyan gyengéd, ártalmatlan és együttérző, érzékeny és törékeny, amilyen azelőtt még soha. Szóval senki ne húzzon ujjat egy szülővel sem, akinek éppen beteg a gyereke!!! Plusz még egy jótanács: hogy ne jöjjön elő az "anyaszörny", a képlet egyszerű: ne betegedjen meg a gyerek!

De hogy jó dolgokról is beszéljek, hogy miket művel mostanában ez a kis Superman? Szerencsére a viselkedésén is látszik, hogy határozottan jobban van, például egyre kezdi megszeretni a hason fekvést. Sokáig aggódtam (igazából mindig aggódom 😊), most éppen azért, mert nem szeret hason lenni, de így soha nem fog fordulni, kúszni, felülni stb. Úgy tűnik azonban, hogy csak türelmetlen vagyok, de vajon melyik szülő nem az? Főleg Nándi esetében nagyon oda kell figyelni, hiszen a koraszülöttek gyakran fejlesztésre szorulnak. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az ő esetében ilyesmire nem lesz szükség, és az eddigi ügyességei alapján szerintem rendben lesz vele minden.

A másik ilyen mérföldkő, amire éppen nagyon várunk, az a tárgyak felé nyúlás, illetve megfogásuk. Erre talán még várni kell 1-2 hetet, de úgy tűnik, már a késztetés benne van a csöppségben.

Videó: Nándi játszik a csörgővel

Tegnap csak úgy kíváncsiságból újra bepróbálkoztam az almával nála. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, de úgy tűnik, most egy kicsit jobban tetszett neki, mint elsőre. 😃

Nándi és az alma 2. rész

Végül most zárom soraimat, álljon itt az egyik személyes kedvencem, mert azt remélem senki nem felejtette el, hogy Nándi csak dumál, dumál, és még álmában is dumál... ❤

KATTINTS! Egyszerűen cuki

Jó napok, rossz napok

Addig húztam-halasztottam az újabb bejegyzés megírását, hogy sajnos már nem csak örömteli eseményeket tudok megosztani. 

Bekövetkezett minden (leendő vagy éppen gyakorló) szülő rémálma: beteg a baba 😖 Egyelőre úgy néz ki, hogy csak megfázás, de kezdem elveszteni a reményt, mivel Nándi állapota nem igazán javul. Vasárnap este kezdett csúnyán köhögni, én pedig szerettem volna időben elcsípni a dolgot, így hétfőn már ott is voltunk a doktor néninél, Nándi első betegrendelésén. Nem egy vidám első, de előbb-utóbb tudtuk, hogy bekövetkezik.

Féltem az egész helyzettől, de Nándi meglepően jól viselte a várakozást, sokat nézelődött, nyekergett, barátkozott az emberekkel. A betegség dacára, önmagához hűen mosolygott mindenkire, a felnőttek és a gyerekek pedig sorra olvadtak el tőle 😀

Most nem szeretnék kitérni a magyar egészségügy helyzetére, mert ez nem az a fórum, de megállapítom, hogy a gyerekeknek ugyanazokon a tortúrákon kell túlesni, mint a felnőtteknek. Csak ők még kicsik, betegek is... Nem nagyon lehet ezt bírni. Annak ellenére, hogy a mi doktor nénink egy szuper aranyos, gyors, de alapos teremtés, ő valóban a gyerekekért van. Megvizsgálta Nándit, felírt egy orrcseppet, ha néhány nap múlva sem javul az állapota, vissza kell menjünk. Holnap eldől, hogy megyünk-e vagy sem. Persze az is egy furcsa dolog, hogy az orrcsepp, amit be kell adni neki, amolyan "készítős" a patikában, és 24 óra alatt készül el! Azért akárhogy is vesszük, egy teljes nap az igencsak sok bármilyen betegség tekintetében, nemhogy egy gyereknél! Ennek sajnos meg is lett a következménye, és az én szegény kicsikémen csattant az ostor, ugyanis sokkal rosszabbul lett másnapra. Azóta is tart a folyamatos orrszívó-porszívózás (frenetikus találmány, de még így is kész kínszenvedés minden alkalommal a felgyülemlett váladék leszívása), a csöpögtetés, kenegetés... A nappalok még úgy, ahogy kibírhatóak, sokat alszik, persze nem az ágyában, az éjszakák viszont még rosszabbak, mint a kezdeti időkben, már amennyiben ez lehetséges. Ötször-hatszor ébred, sokat köhög, sír, nem lehet semmivel sem megnyugtatni. Őszintén nagyon remélem, hogy mihamarabb kilábal belőle, mert engem is rettenetesen megvisel, és el sem tudom képzelni, ő hogyan éli meg ezt az egész betegségesdit.

De hogy ne csak egy nagy szomorkodás legyen ez a bejegyzés, álljon itt egy videó, mely Nándi határtalan cukiságát mutatja be. És bízom benne, hogy hamarosan már csak ilyen vidámságokról kell beszámolnom időről időre! 

Nándi dumál ezerrel

Ízek, hangok, szerelmek

Kezdem a legfontosabbal: Nándi tegnap elérte a 6 kilót!!! Nagyon boldogok vagyunk 😎

Sok változás, új dolog történt az elmúlt héten is. Voltunk az orvosi vizsgálaton, minden rendben volt, Nándi kapott szurikat is, és egyre jobban viseli szerencsére. Itt megpendítette a védőnéni, hogy esetleg el lehetne kezdeni a hozzátáplálást egy kis almával, barackkal... Vonakodtam tőle, mert úgy érzem, Nándi még pici ehhez, de való igaz, hogy minden alkalommal, amikor eszünk előtte, nagyon kíváncsi, finoman szólva kinézi a szánkból a falatot. Ezért úgy voltam vele, hogy ha a szakember is azt mondja, ebből nem lehet baj, próbáljuk ki. Szavakkal nem nagyon írható le, hogy fogadta a kisfiam élete első kanál almalevét, így álljon itt egy videó, mely ezt bemutatja. (Spoiler: egy darabig maradunk még az anyatejnél.)

Nándi eszik

Muszáj megosztanom a legújabb tudományát is, amit egyszerűen imádunk, lehetetlen betelni vele. Elkezdett hangokat kiadni, nagyon ügyesen és kitartóan próbálgatja magát. Ha csikizzük, hangosan kacarászik, és elkezdett sikoltozni is! Nagyon édes, egyszerűen meg kell zabálni! Valójában csodálatos = leírhatatlan érzés látni, hallani, hogy ez a gyerkőc tényleg fejlődik, nemcsak súlyra, hosszra, de egyre okosabb is lesz, ahogy gyarapodnak az agysejtjei. Másfelől azért is felemelő ez az új képesség, mert most már nem a sírás az egyetlen kommunikációs eszköze. Nem mondom, hogy azt teljesen elhagyta, viszont néhány stresszes helyzetet már kivált azzal, eufória uralkodik el rajtunk, amikor halljuk, hogyan formálja a hangokat.

Nándi nevet

Érdekes kis adalék, hogy jelenleg kb. 250 különböző hangot képes Nándi (vagyis az ennyi idős csecsemők) kiadni, és ezt a világ összes nyelvének hangzókészletéből meríti. Vagyis ha most szuahéliül, franciául, kínaiul vagy a világ bármely nyelvén kezdenénk tanítani, el tudná sajátítani. 😃

Végül szót kell ejtenem a szerelmekről is, főleg azért, mert őrületes nagy büszkeséggel tölt el, a többi ember hogyan látja Nándit.

Az nyilván egyértelmű, hogy számomra ő a leg-leg-leg, a non plus ultra, a legszebb, legokosabb, legaranyosabb, a legmindenebb. Az is rendjén van, hogy a Zoli és a rokonság körében is óriási imádatnak örvend ez a kis gyöngyszem, de amikor idegenek is elismerően nyilatkoznak róla, akkor azt érzem, hogy az én fiam valóban kivételes teremtmény - elfogultság nélkül. 

Néha már-már kínos is a dolog... az orvosi rendelőben rendre megkapom anyukáktól, hogy Nándi mennyire édes, és ez nem csak olyan illendőségből mondott dolog, miközben nekik is ott van a saját gyermekük, aki szintén cukorfalat. Múltkor láttam pl. egy kisfiút, aki teljesen elkámpicsorodott, mert az édesanyja azon ujjongott, Nándi milyen édesen mosolyog rá. Furcsa 😕

Az egyik vizsgálaton a doktor néni ölelgette, simogatta, puszilgatta a gyönyörű kis tappancsát, míg a másik doktor néni megjegyezte, hogy ha neki nem fiai lennének otthon, vagy Nándi kislány lenne, már vinné is haza. Na hiába, nincs mit tenni, ez a kis fickó mindenkit levesz a lábáról.

Új év, új minden

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! 

Újra írok, mert akad mesélnivaló. Nándi első szilvesztere a vártnál jobban sikeredett. Életében először látott tévét, és úgy tűnik, nagyon lenyűgözte Bud Spencer és Terence Hill bunyós alakítása 😀 Sokan riogattak, hogy a petárdáktól és a tűzijátéktól félni fog, de szerencsénkre békésen átszunyókálta magát 2017-be, arcizma sem rezzent!

Aztán tegnap Nándi 4 hónapos lett, és mindig várjuk ezeket a fordulókat nagyon. A mi mérésünk alapján 58 cm és 5,8 kg. Furcsa véletlen, nem? 😁

Mivel már ilyen nagy, és éjszaka már általában csak egyszer kel fel, gondoltuk, kipróbáljuk, hogy alszik egyedül a szobában. Úgy tűnik, működni fog, és így talán mi is egyre kipihentebbek leszünk napközben. 



Mostanában új mutatványokat is tud a drágám. Az egyik, mint a fentebbi képen is látható, a majdnem MINDENT megrágás, főleg a saját és az én kezemet. Kivétel természetesen a cumi, illetve a rágóka. De ezt a rágcsálást olyan átéléssel tudja csinálni, akár egy vérszomjas fenevad, néha még meg is ijedünk tőle! 

Egy másik dolog, amire szintén nemrég szokott rá, hogy kézből mindig a másikhoz akar menni, akit lát. Ilyenkor kalimpál, ficánkol, sokszor majdnem kiugrik a kezünkből. De ami a legviccesebb, hogy van róla egy viszonylag nagy kép a falon, amit rendre ki is szúr magának. Valószínűleg azt hiszi, hogy az is egy másik ember, mert amikor egyedül vagyunk itthon, a képet látva szintén elkezd ugrabugrálni, kalimpálni, mintha azt szeretné, hogy Nándi átvegye őt. Persze tudom, hogy ő még nem tudja, hogy az csak egy kép, azt pedig főleg nem, hogy őt ábrázolja, de azért kicsit megmosolyogtató, hogy mindenáron oda akar menni 😀

Évnyitónak így hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Holnap megyünk a doktor nénihez, Nándi megint szurit fog kapni. Az újabb fejleményekkel hamarosan jelentkezem.