Mozgásra fel! (1. rész)

Hihetetlen, de Nándi lassan már féléves!!!

Mivel azért valamivel könnyebb már az élet vele, mint eleinte, és a napjainkat nem csak az evés-alvás minta alapján éljük, elkezdtünk közösségbe, programokra járni. Nándi, ha éppen jó hangulatban van, jól érzi magát, kisebb közegben könnyen a társaság középpontja lesz. Pozitívan fedezi fel, hogy rajta/rajtunk kívül is léteznek emberek, babák. Most kezdi élvezni a tükrös játékot például, bár egyelőre még azt hiszi, hogy egy másik baba van vele szemben, így mindenáron meg akarja fogni és kóstolni ☺

VIDEÓ: Ki van a tükörben?

Mivel lassan elkezdi Nándi a helyváltoztató mozgásformákat, nem árt odafigyelnünk, hogy minden rendben van-e, nincs esetleg valami olyan lemaradása vagy problémája, ami a későbbiekben gátolná, hogy sikeres legyen ezen a területen. A gyermekorvosunk javaslatára elkezdtünk Nándival babamasszázs tanfolyamra járni. Bár még csak most kezdődnek a kimozdulós programok, meg kell állapítsam, valahol minden szülő mazochista, aki hajlandó ebbe belemenni. Minden egyes alkalom kész idegbetegség, izgulás, hogy minden rendben menjen, időben odaérjünk, legyen helyünk, aztán időben hazaérjünk etetésre, jaj, nehogy bekakiljon, nehogy át kelljen öltöztetni, csak el ne hagyjuk a pelenkáját, le ne essen a földre a cumi... és még oldalakon át sorolhatnám az indokokat, miért is LENNE egyszerűbb otthon maradni a négy fal között. De nem teszünk így. Aztán, ki tudja, talán egyszer könnyebb lesz. (Á, ezt magam sem hiszem el. Könnyebb maximum az lesz, amikor az egyetemi gólyatáborba megy. Egyedül.)

Masszázsra készen 

A masszázst a gyermekorvosi rendelőben Éva néni tartja, aki - mint gyermekkori emlékeimből kiderült - már több mint 30 éve védőnő, ráadásul ugyanazon a helyen. Számomra az ő szaktudása és jelenléte garancia, valamint az, hogy ezeket az ingyenes tanfolyamokat kb. 15 éve tartja a kerületi anyukáknak. A tanfolyam 5 alkalomból áll, heti egyszer nagyjából 1 órát vesz igénybe. Azon túl, hogy megtanítják, hogyan is kell az ilyen csöppségeket masszírozni, jó alkalom, hogy Nándi más babákkal találkozzon, én pedig igen beszűkült életteremet igyekezzem kicsit bővíteni.
Persze elsődlegesen a masszázs miatt járunk oda, ami egyébként is egy érdekes terep. Az indiai és a svéd masszázs, valamint a jóga ötvözéséből jött létre ez a babamasszázs, amiről olvastam már sok mindent, például, hogy a császármetszéssel született babáknak különösen hasznos, ugyanis ezekkel az érintésekkel pótolhatók azok az érzetek, amik a természetes úton születésnél érték volna őket. Ezen kívül a legnagyobb eredménye, hogy még szorosabb kapcsolat alakul ki a masszőr és a gyermek között, végül is ez egyfajta örömszerzés a baba részére. Ugyanúgy, mint a felnőtt masszázsnál halk zene szól, ilyenkor nyugalom van, megszűnik a külvilág, és az egésznapos "nándiskodásban" megfáradt testecskét ellazítjuk, megnyugtatjuk, megjutalmazzuk. Milyen csodás lenne, ha minket is minden nap végén jól megmasszírozna valaki!!! 😊
Persze ez sem mindig örömünnep, van amikor már fáradt, türelmetlen, éhes, olyankor fel kell függesztenünk a kényeztetést, de általában van egy-két mozzanat, amit imád. Ilyen például, amikor a popsikáját masszírozom. 😊 De fontos tudni, hogy ezt a masszázst nagyobb korban is lehet majd még alkalmazni, igazából akár még 4-5 éves gyerekeknél is, úgyhogy mindenképp érdemes elsajátítani ezt a tudást.

Jaj, de élvezem!

Annak is nagyon örülök, hogy az óra közbeni beszélgetésekből sok számomra új információ is elhangzik, amit Éva néni több évtizedes tapasztalat alapján oszt meg velünk. Pont a múltkor mondta, hogy nem kell aggódni a gyerekek fejlődése miatt egy bizonyos pontig, hiszen minden bébi más ütemben fejlődik - ezt eddig is tudtam, bár türelmesnek lenni a legnehezebb -, de ezen felül megemlítette, hogy létezik egyfajta sorrend, ami mentén a lurkók az új dolgokat produkálják. Vagyis először mindig egy új nagy mozgás, aztán egy újfajta finommotoros, kicsi mozgás, végül pedig egy szociális-kommunikációs fejlődés vehető észre, és sokáig ez a minta ismétlődik.
Nálunk ez most úgy alakult, hogy először hason szépen felnyomta magát, nézelődött, szépen fejlesztette a hát-, valamint a nyakizmait. Ezután elkezdett nyúlni a tárgyak felé, és most már egyre ügyesebben fogja, illetve tartja meg őket. Harmadjára pedig jött a hangoskodás, mély torokhangokat ad ki, úgy sejtem, kellemes érzés neki, ahogy rezegteti a hangszalagjait. És hogy mi lesz a következő?
Nándinak van egy olyan különös képessége, hogy azokon a napokon, amikor már végleg elkeseredem, hogy biztosan ezt sem fogja már sohasem csinálni, meg azt sem, ő a nap végére mindig meglep valamivel, de úgy, hogy könnyekig hatódom tőle... Hát nem fantasztikus az én fiam? Nézzétek!

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 1. rész

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 2. rész

Zajlik az élet

Nándi ma 5 hónapos!

Egyébként sajnos még mindig küzdünk a betegséggel, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz az egész. Azon túl, hogy Nándinak ez mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő, bennem is mély nyomokat hagy. Amikor először érzi azt az ember, hogy kiszakad a szíve, amikor együtt sír a szenvedő kisgyerekkel, amikor tudod, hogy utál amiatt, amit éppen teszel, de te nem adod fel, mert tudod, hogy hosszú távon neki így lesz a legjobb... Nem könnyű egyáltalán. Főleg egy olyan picin, mint ő, egy mozgékony, beteg babán inhalátort alkalmazni, majd az orrszívó porszívót, végül pedig cseppenteni a nózijába, még ha valaki segít, úgy sem könnyű, nemhogy egyedül. És néha látom az én csöppségemen, hogy bele-beletörődik, nincs mit tenni, hagynia kell magát. Szeretném azt hinni, hogy belátja, anya jobban tudja, mi kell nekem, de ez csak illúzió, csak a magam megnyugtatása.

Ilyenkor születik meg az anyuka (szülő) egyik legkellemetlenebb, de igen hatékony alteregója, a "beteg gyerek anyukája". Ez talán az egyik legösszetettebb, legambivalensebb lény, amivé ember képes válni, aki megduplázza természetfeletti erejét, képességeit, törtet, ajtókat rúg be, maratonokat fut le napokon át alvás nélkül, étlen-szomjan, amolyan túlélő üzemmódban, gyermeke mellett azonban olyan gyengéd, ártalmatlan és együttérző, érzékeny és törékeny, amilyen azelőtt még soha. Szóval senki ne húzzon ujjat egy szülővel sem, akinek éppen beteg a gyereke!!! Plusz még egy jótanács: hogy ne jöjjön elő az "anyaszörny", a képlet egyszerű: ne betegedjen meg a gyerek!

De hogy jó dolgokról is beszéljek, hogy miket művel mostanában ez a kis Superman? Szerencsére a viselkedésén is látszik, hogy határozottan jobban van, például egyre kezdi megszeretni a hason fekvést. Sokáig aggódtam (igazából mindig aggódom 😊), most éppen azért, mert nem szeret hason lenni, de így soha nem fog fordulni, kúszni, felülni stb. Úgy tűnik azonban, hogy csak türelmetlen vagyok, de vajon melyik szülő nem az? Főleg Nándi esetében nagyon oda kell figyelni, hiszen a koraszülöttek gyakran fejlesztésre szorulnak. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az ő esetében ilyesmire nem lesz szükség, és az eddigi ügyességei alapján szerintem rendben lesz vele minden.

A másik ilyen mérföldkő, amire éppen nagyon várunk, az a tárgyak felé nyúlás, illetve megfogásuk. Erre talán még várni kell 1-2 hetet, de úgy tűnik, már a késztetés benne van a csöppségben.

Videó: Nándi játszik a csörgővel

Tegnap csak úgy kíváncsiságból újra bepróbálkoztam az almával nála. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, de úgy tűnik, most egy kicsit jobban tetszett neki, mint elsőre. 😃

Nándi és az alma 2. rész

Végül most zárom soraimat, álljon itt az egyik személyes kedvencem, mert azt remélem senki nem felejtette el, hogy Nándi csak dumál, dumál, és még álmában is dumál... ❤

KATTINTS! Egyszerűen cuki