Finomság

Érdekes dolog, hogy amikor valaki a gyerekről kérdez, a fókuszban rendszerint a kúszás, mászás, járás és a beszéd állnak. Nyilván ezek a leglátványosabb fejlődési mérföldkövek, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy a legérdekesebb mégis a finommotorika. Mert nap mint nap látva hogyan tevékenykedik Nándi, a tizedmilliméterekben van az igazi csoda!

Csibész

Eleinte még az is óriási lépésnek számított, amikor végre megfogta a dolgokat, majd egyik kezéből a másikba tette, aztán egy idő után a két kar mozgása különvált lehetőséget adva száz másféle izgalmas tevékenységnek.

Most 14 hónaposan ott tartunk, hogy MINDEN érdekes, tehát meg kell fogni, ki kell próbálni, miként működik, mire lehet használni - ez az egyik hajtóerő. A másik pedig, ami mostanra ért be igazán, az utánzás. Egyelőre még csak késleltetve, de mennyire édes már, amikor egy kis mazsola ugyanazt próbálja csinálni, amit a felnőttektől látott???

A szőlőzsír persze ott van a kezében

Nándi például már kiválóan tudja használni a szőlőzsírt, annak rendje és módja szerint mindenki száját be is keni 😊 A másik kedvenc utánzós mutatványa, hogy megfogja anya és apa fejét (fülét/haját/amit ér), és húz össze, hogy adjunk puszit egymásnak! Mindez csak akkor igazán zavarba ejtő, mikor bármelyik két tetszőleges emberrel csinálja 😄

Szóval innen és a sok fejlesztő játékától erősödött benne a késztetés, hogy ügyeskedjen. Van egy pohártorony, amit mostanra hibátlanul össze tud rakni, ráadásul egyre jobb szintidővel! Eleinte csak pakolgatta a poharakat jobbra-balra, majd rájött, hogy hogyan is illenek össze, melyik a kisebb, melyik a nagyobb, de nem is ragaszkodik feltétlenül a teljes készlethez, 2-2 összerakása is megy neki méret szerint. 

A formabedobóval is nagyon ügyesen játszik egy ideje. Már kialakult, hogy mindig hasonló sorrendben dobálja be a formákat, először a két könnyűt, a kör és az ovális alakút, majd halad az egyre nehezebbek felé. A végére rendszerint a csillag és a kereszt marad. Egy idő után ezt néha megunja, ilyenkor rendkívül kreatív módon megpróbál minden mást bedobálni: kockákat, ujjbábot, és ki tudja, mi minden volt már abban a dobozban...

Egyedül evés (készül a Hulk jelmez)

Egyedül evés 2. (arcpakolás)

Egyedül evés 3. (hajpakolás)

Nagyon sokat tanul etetés közben is, már próbálkozik az egyedül evéssel, mondjuk sikernek nem nevezném, de biztos rettentően élvezi 😃 Eleinte még fordítva fogta a kanalat, vagy volt, hogy mindkét végét evésre használta, de gyakran mondogattuk neki, hogy fordítsa meg, így eleinte amikor rosszul fogta meg, gondolkodott egy kicsit, majd magától javította ki a hibát, végül pedig már nem is fordul elő, hogy a kanál végével próbálna enni. (Persze ez nagyon szépen hangzik leírva, de nincsenek arra szavak szerintem a világ egyetlen nyelvében sem, amivel lefesthetném, hogy egy-egy ilyen evés után hogy néz ki a gyerek és 3 méteres körzete velem együtt... 😢)

Ha éppen nincs kedve egyedül enni, akkor is kell valami a kezébe, mondjuk egy kupak, azt nagyon szereti. Nap mint nap szemléltem, hogy próbálkozik visszatenni az üvegre, és egyre ügyesebb volt, míg végül nemcsak felrakta a kupakot, hanem rá is tekerte az üvegre! Én abban a pillanatban olyan büszke és olyan boldog voltam, kissé meg is könnyeztem... (Aztán feltettem magamnak a kérdést: komolyan egy üveg bezárásán sírok? Mi lehet a gond velem??? 😂)

A számítógép nagy imádója és mestere

Nagyon ügyesen használja a mutatóujját is mindenféle kapcsolók és gombok nyomogatására, rettentő boldog, ha ő valamit meg tud csinálni, például este a lámpaleoltás már az ő feladata ☺

Lassan már a mutogatás is megy, de az is érdekes, hogyan fejlődik a kis agyuk a töpörtyűknek. Eleinte nagyon mókás volt, amikor mutattam valami felé Nándinak, rendszerint nem látta meg, mert csak a mutatóujjam hegyét nézte. Mostanság először ránéz az ujjamra, aztán pedig gondolatban meghosszabbítva a vonalat fordul afelé, amit mutatni akartam neki.

Fő a biztonság!

A végére hagytam a felsorolásnak a két kedvencet, az egyik a CSATOK. Bárhol, bármennyi, bármilyen méretben, ha meglát egy csatot, Nándi rettentő izgalomban jön, és ha mód van rá, ő szeretné bekapcsolni a kapcsokat. Beültetjük az etetőszékbe vagy a babakocsiba, már nyúl is a biztonsági övhöz. Egyszer-kétszer meg kellett mutatni az elején, hogyan is működik, aztán néhány alkalommal a kezébe adtuk a végeket, úgy illesztettük össze, és végül már ő egyedül mókolt el vele, és jött rá a dolog nyitjára. Amint ezt a tevékenységét tanulmányoztam napok, hetek alatt, megállapítottam, hogy ez a fiú tiszteletreméltóan kitartó alkat, ha valamit el akar érni, megszerzi magának! Persze nem hisztivel, nem is erővel, hanem kreatívan, vagy ha egyáltalán nem megy, újra próbálkozik 10 perc, 1 óra vagy 1 nap múlva. Amikor pedig kijön a sodrából (iszonyat cuki), egy kicsit megrágcsálja az éppen nehézséget okozó tárgyat, és újra nekirugaszkodik a feladatnak. És azt talán nem is említettem, de ezeket a tevékenységeket ő magának találja ki, soha nem mi erőltetjük!

VIDEÓ - Nándi és a csat (közben zihálva csuklik és koncentrál)

Amire pedig nincsenek szavak, hogy mennyire ügyes, ő egyedül tud búgócsigázni!!!

VIDEÓ - Nándi és a búgócsiga

Szórakoztató

Egy újabb csodás hírrel kezdhetem ezt a bejegyzést is: Nándi már minden oldalra fordul, vagyis gurul, gurul, gurul... Mostantól a nemlétező szemeinket is rajta kell tartanunk! 😃

Ez az egész mozgásfejlődés tulajdonképpen a motivációról szól; ha nagyon meg akar szerezni valamit, akkor addig nyúl, addig hintázik, addig erőlködik, amíg nem sikerül. A szülőknek ilyenkor nem árt résen lenni és tisztában lenni azzal, hogy mi érhet a gyereknek annyit, hogy olyat tegyen, mint még azelőtt soha.

A fő motivációs eszközök nyilván a játékok, amelyek már Nándi születése óta gyarapszanak, és még mindig nem tud mindennel játszani, sőt még mindig kevés olyan dolog van, amivel tud mit kezdeni. Persze ennek elég egyszerű magyarázata van. Az ő fő szempontja a kedvenc játékok kiválasztásában, hogy befér-e a szájába, megfelelő ideig ott tudja tartani, és a legtöbb esetben a jó nedvszívó képesség is kritérium.

Az egész játszás úgy kezdődött, hogy kapott tőlünk karácsonyra egy játszószőnyeget, amit nagyon utált. Persze ezért nem lehet hibáztatni, hiszen nem tudott mit kezdeni vele igazán. Most már egyre gyakrabban teszem rá le, itt könnyen lehet gyakorolni a gurulást, valamint a játékot a többi eszközzel.

Picit csalódottnak éreztem magam az elején, mert úgy tűnt, bármilyen játékot vettünk neki vagy kapott, egyáltalán nem érdekelte, én pedig egyre elkeseredettebb lettem: mit akarhat ez a gyerek?

Elég hamar kiderült, viszonylag nagy falat még most is a lelkemnek, de odavan mindenféle műanyag palackért. Miután folyton sírt azért, amiből ittam, lett neki is egy palack-farmja. Különböző méretű, színű és formájú üvegeket tisztítottunk meg neki, és van, amelyiket rizzsel, van, amelyiket színes folyadékkal töltöttünk meg. Ez olyannyira jó ötlet volt, hogy hónapok óta ezek mellett a palackok mellett a legkitartóbb Nándi.

Amikor még csak arra akartuk tanítani, hogyan fordítsa a hang felé a buksiját, vettünk mindenféle csörgőt. Akkor a célnak megfelelt, de ő maga nem játszott vele igazán. Csak mostanában kezdte el rázni és csapkodni őket, hogy végre elbírja, és jobban tudja fogni őket.

Nagyjából ugyanebbe a kategóriába sorolnám a rágókákat is. Szerintem ezt minden ember tudja, hogy a gyereknek kell rágóka, ha jön a foga. Nos, ebből aztán manapság már annyiféle létezik, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de - nem titok - a mi gyerekünknek egyik sem felel meg... Van műanyag, a legegyszerűbb formájú gumi, hűtős, a legbonyolultabb rágókacumi, de Nándi ezeket nem preferálja.

Én, a kétbalkezesség netovábbja, már arra is vetemedtem, hogy készítettem ezekből a nem-használt játékokból egy kiságyra felköthető sort, mondván hátha majd így érdekli a csöppemet, de ha már csak elkezd felé nyúlkálni, nyújtózkodni, az is jó! A végeredmény az lett, hogy nyúlt is értük, ahogy reméltem, de nem a rágókákat rágcsálja, vagy a csörgőket rázza, hanem a zsinórokat, amivel felkötöttem őket!

Ez a fiaskó és a korábbi tapasztalatok segítettek megérteni, hogy én a fejemen is pöröghetek, Nándi akkor is csak a textiljátékokért rajong, ezen belül is a plüss anyagból készültekért. Eme szenvedélyének beteljesítésében kiváló partnerem az IKEA lett, aki egyszerűen tudja, mi kell az én gyerekemnek! (De tényleg, hogy van ez? Ezer meg ezer játékot nézegettem már különféle bababoltokban, de egy sem közelíti meg azt a szerethetőségi és hasznosíthatósági szintet, mint az IKEA-játékok. És ráadásul olcsók is, ami azért a gyereknevelésben nem egy figyelmen kívül hagyható szempont.)

Az igazi, a nagy Ő Nándi számára egy valójában rémesen csúnya és értelmetlen játék, de nem bántom, mert számtalanszor mentette már meg az életünket, fojtott el szűnni nem akaró sírást, vagy éppenséggel segített álomba ringatni egy hullafáradt bébit. Az IKEA kezdeményezésében valósult meg az a projekt, hogy gyerekek rajzolnak valamit, a cég pedig legyártja és árusítja. Nem tudom, melyik kis lurkó álmodta meg a kétfejű, kétlábú, szivárványszín testű madarat, de köszönet érte. Pulyka úr (vagy egy kiadósabb használat után Nyálka úr) egyelőre családunk oszlopos tagja.

Aztán ami még nagy sikernek örvend az a kis plüss gyümölcsös kosár, ami ugye egy nagy IKEA-s játék része. (Először boltosat lehet játszani, megveszed a gyümölcsöket, zöldségeket, majd a kiskonyhában megfőzöd őket a mini edényekben, és végül elmosogatsz. Teljesen hibátlan konstrukció, játszva nevel.) Mondjuk mi ott tartunk egyelőre, hogy Nándi nyersen eszi a gyümölcsöket 😃 Mindegyiket imádja. A fő kedvenc a szőlő, melynek minden bogyója kb. 10 perces elfoglaltság, a narancs, az alma, a kivi... és a meghámozható banánról még szót sem ejtettem! Viszont azt azért muszáj megemlítenem, hogy az első adandó alkalommal mikor megkapta az egész kosarat, hogy válassza ki, ami a legjobban tetszik, a fejére borította a gyümölcsöket, és a kosarat kezdte el rágcsálni. Édes pofa.

De nem csak plüssben nyerőek a svédek, a tornaszert is imádja Nándi. Megmondom őszintén, azért ezt választottuk, mert fa, roppant egyszerű, és kis helyen is elfér. Van sok másféle, de alapvető gondom a legtöbb játékkal, hogy van fiú meg lány, és általában borzasztó. Ez egyszerű, mondhatni old-school, és gyanítom, hogy az ezzel eltöltött idő jócskán hozzájárult ahhoz, hogy Nándi már ügyesen gurulászik.

(Annak idején ugye a zenélő-forgó hatására kezdett el a hátára fordulni, mint azt már korábban leírtam, így nem szeretném önmagam ismételni. De jó példa arra, hogy a mozgásfejlődéshez sem kell feltétlenül mozgásfejlesztő játék.)

Persze most nem soroltam fel mindent, de nagy igazság az, hogy ha nem vennénk játékokat a gyereknek, akkor is nagyon jól ellenne, mivel minden érdekes, minden újdonság neki, és egy egyszerű kanállal is képes akár egy órát is eljátszani.

Sajnos előfordul, hogy eljön az a pont, amikor minden játék hasztalan. Ekkor bizony másképp kell a gyereket megszólítani, mégpedig audiovizuális eszközökkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy magára hagyva bámulja a TV-t naphosszat, vagy kedvére YouTube-ozik, nyilván mértékkel és felügyelettel nézhet néha ezt-azt.

A fő kedvence a Herkules című rajzfilm egyik betétdala, egyenesen odavan érte, fülig ér a szája, mikor meghallja. A siker hatására próbálkoztunk más mesedalokkal is, de egyiket sem hajlandó meghallgatni sem.

Sok gyerekdalon is túl vagyunk már, de kettő ezekből a favorit.

Az esti fürdés előtt nélkülözhetetlen!