Az első születésnap

Kicsit megkésve ugyan, de nem hagyhatom ki, sőt szinte a legfontosabb poszt ez az elmúlt 1 évben!

Egyéves lett a mi kisfiunk, és ezt természetesen meg kellett ünnepeljük. Mivel szerettem volna, hogy ez a nap tökéletes legyen, elolvastam rengeteg cikket, tippeket, ötleteket, recepteket kutattam az interneten - nem viccelek - hónapokon át. Sok újat nem tudtam meg, csak például azt, hogy érdemes a szülinapi zsúr megszervezését hónapokkal korábban megkezdeni. Megtörtént ☺ Azt is írták, és teljesen egyetértek vele, hogy ez az ünnepség inkább a szülőknek, rokonoknak fontos, hiszen a töpörtyűk még úgysem emlékeznek rá. A szülők meg végül is méltán lehetnek büszkék, és megünnepelhetik, hogy egy éven át sikeresen gondoskodtak a gyermekükről. Erre mondtam a férjemnek, hogy már csak kb. 50-60-szor ennyit kell végigcsinálni, és akkor elégedett leszek 😃

A kicsikémmel

Úgy döntöttünk, hogy az ünnepség szűk családi körben lesz megtartva, hiszen Nándinak még nem igazán vannak barátai, és sajnos a lakásunk befogadóképessége sem tette volna lehetővé, hogy többen legyünk - 14 vendég is épp, hogy elfért.

Az előkészületek során arra lettünk figyelmesek, hogy már erre a szülinaposdira is óriási biznisz épült ki, és ha az ember nem figyel, bizony könnyen egy vagyon rámehet a dekorációra (ami a gyereket csak ideig-óráig érdekli), a legkülönfélébb vegán tortakölteményekre (amiből a gyerek is ehet, de nem fog, a rokonságnak pedig nem szájíze szerint való általában), mindenféle ünneplőruhákra, aztán ott vannak még az ajándékok, az ember nehezen tud megálljt parancsolni, én sem voltam ezzel másképp. Amikor viszont a csomagolásra került a sor, beláttam, néhány ajándék jó lesz Nándi névnapjára, illetve karácsonyra is. Úgy gondolom, az is bevált, hogy megbeszéltük, a családból nagyjából ki mit hoz, mire van mostanság szüksége Nándinak, valamint azért is hasznos ez az egyeztetés, mert így elkerülhető, hogy valamiből esetleg többet is kapjon.

Az ünneplés menete elég egyszerű volt, a tortával kezdtünk, utána ajándékozás, és végül egy kis játék is belefért. Alapvetően úgy gondoltuk, pár óra elég megterhelő lesz Nándinak, de nagyon aranyos volt, pont annyit bírt ki ébren, aktívan, ameddig a vendégeink maradtak.

A tortán én is sokat agyaltam, több receptet is kipróbáltam. Olyat szerettem volna, ami olyan alapanyagokból készül, amit Nándi már evett korábban, és szeret is. Így találtam rá egy blogon egy volt osztálytársam receptjére, egy egyszerű tejbegríz tortára banános töltelékkel. https://samutanul.com/2017/08/01/remek-a-hangulatom-tom-tom-szulinapi-torta-receptek/

Sajnos a formáját, tartását jobban ki kellett volna kísérletezni, de Nándit nem zavarta a külalak, mondjuk enni sem nagyon evett belőle, de a lelkem így volt nyugodt. ☺ (Megnyugtatásképp mondom, hogy készült "felnőtt" torta is, egy fahéjas trüffeltorta, ami pillanatok alatt elfogyott. http://www.nosalty.hu/recept/fahejas-truffeltorta-sutes-nelkul)

A torta

Utólag belegondolva jó sok ajándékot kapott Nándi, és még a kicsomagolás sem érdekelte, pedig azt hittem, a szép színes csörgő-zörgő papírok lázba fogják hozni, de sajnos tévedtem. Itt ütközött ki leginkább, hogy ő még nem fogja fel, mi az, hogy ünnep, számára ez csak egy ugyanolyan nap volt, mint bármelyik másik, csak kicsit több ember vette körül. És végül is ez volt a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Szerencsére csodás természetű kisfiú, és akárki érkezik vendégségbe, könnyen barátkozik, és boldoggá teszi a felnőtteket. Nyilván ez adottság is, de szeretném azt hinni, hogy ez a szerető közegnek is köszönhető, amiben igyekszünk őt nap mint nap felnevelni. 😊

Az egyik ajándék bűvöletében

Különösen fantasztikus volt ez a délután azért is, mert összehozta az egész családot, és Sanyi papa is megérhette még az egyetlen dédunokája első születésnapját, mielőtt tegnap végleg itt hagyott minket... Nyugodjon békében!

A család