Mozgásra fel! (2. rész)

Egy ideje már csücsülök ezen a poszton is... De most is úgy írok, hogy Nándi rajtam van a hordozókendőben ☺

Nindzsa üzemmód

Mindig óriási öröm látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre ügyesebb lesz egy csöppség, bár ezt a változást minden egyes lépcsőfokában csak a szülőknek, elsősorban az anyukának (otthon maradottnak) van szerencséje észrevenni, látni, tanulmányozni. Ezen felül is jelenleg a mozgás van terítéken, és ez is a leglátványosabb a kis teendők közül.

Újdonság, hogy amíg korábban Nándi csak a bal oldalra fordult hasról, már a jobb oldalt is sikerült begyakorolnia, sőt olyannyira automatikus lett ez a mozgásforma a számára, hogy a hason fekvést el is lehet felejteni, kár erőltetni... Nem titok, már most annyira akaratos, öntörvényű és kitartó ez a gyermek, és annyira utál hason lenni, hogy inkább megtanult fordulni! ☺Nyilván ez csak vicc, de azért várom a másik irányú fordulását is, tehát hátról hasra, mert amíg nincs eleget hason, nem tud megtanulni kúszni, mászni. Azért ügyes hason is, arra a pár másodpercre, amíg sikerül ott tartani, már nyúl a játékaiért, sőt meg is tudja fogni, fel is tudja emelni őket.

A fogása is rengeteget finomodott az elmúlt hetekben, már nagyon pontosan tud nyúlni bármi után, és nagyon szépen használja az összes kis ujjacskáját is. Ha elejti, amivel játszott, akkor pedig matatva már néha újra meg is tudja kaparintani. Ami új, és amit nagyon szeret nemcsak fogdosni, de rágcsálni is, az a kis lába. Amint lefektetem, a lábai már szinte rögtön az égben vannak, és jön a torna: addig nyúzni-húzni, míg a szájához nem sikerül emelni, majd a jól megérdemelt jutalom, a kóstoló sem maradhat el 😃

VIDEÓ: Nándi és a lábak

Csodálatos az is, ahogy elkezdi kombinálni a különböző területeket, és megmutatja, mit tud, amikor a mozgást és a tudást egyszerre alkalmazza. Van neki a kiságyán egy zenélő-forgó játék, amit nagyon szeret. Ezen többféle gomb van, amivel a zeneszámokat lehet váltani, illetve a hangerőt szabályozni. Amikor sikerül éppen ez mellé fordulnia, kézzel-lábbal küzdve bemutatja új kislemezét DJ Nándi! Megy a csapkodás ezerrel, és van hogy csak arra leszek figyelmes a konyhában, hogy vészesen felvette a hangot, vagy hogy egyfolytában váltakoznak a zeneszámok. Iszonyatosan élvezi, látszik, hogy össze tudja már kapcsolni, hogy ezt bizony ő érte el a mozgással.

VIDEÓ: DJ Nándi

Mint ahogy az előző részben is írtam, igyekszünk mindent megtenni, Nándinak ne legyen semmilyen maradandó gondja a koraszületés miatt, ezért elkezdtünk babaúszásra járni. Nem is tudom pontosan, hogy mit várok ettől, de mozgás, ami csak jó lehet, az sem baj, ha Nándi megbarátkozik a vízzel, és így van egy fix családi programunk is.

Pancsi előtt a kiscsalád

A MOM Sportba járunk minden vasárnap. Főként azért ide, mert ez számunkra egy busszal megközelíthető. Két oktató tartja a foglalkozásokat, Szilvi és Szandi néni. Az órák felépítése igen egyszerű, négy gyakorlat van, melyeket 3-3-szor kell megismételni a 45 perc alatt. A köztes időben pancsizunk, játszunk, szórakozunk. A kezdő csoport vizsgával zárul egyébként, átlag 10-12 alkalom után lehet próbálkozni. Ekkor a már jól ismert gyakorlatsort 5 perc alatt kell tudni lebonyolítani.

Mondjuk elég stresszes maga az egész program, kicsi a hely, kevés a pelenkázó, a gyerekek fáradtak és éhesek a végére. Nándinak például sokszor az a baja, hogy megrémül a sok embertől, mivel alkalomadtán kb. 15 baba van a medencében, ráadásul két szülővel. A másik fő frusztráló dolog számára, hogy ha egy baba elkezd sírni, ő is rákezd. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen érzékeny a kis lelkem.

Apa és fia

Egyelőre a 6. alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, kezd Nándi fejlődni. A legutóbbi órán volt először, hogy nem is nyelte vizet! Noha még nem sikerült az egész gyakorlatsort végigcsinálni, azért biztosan haladunk előre. Itthon viszont nagyon virgonc a kis lelkem: fürdés közben úgy ugrabugrál, mint egy kis delfin! Jár a keze, a lába, sikoltozik... Szóval szerintem nem lesz gond a víz szeretetével. 😉

Féléves szerelem

Na jó, ez nem teljesen igaz, de fél éve szeretem ezt az édes kis teremtést úgy, ahogyan korábban nem gondoltam, hogy lehet szeretni. Minden pillanatban, minden körülmények között, mindennél jobban. 

Gondolkodtam, mit is jelent, miért is fontos mérföldkő ez a 6 hónap. Tulajdonképpen ez csak egy önkényesen kijelölt időpont, egy számtani közép. De lehet számtani közepe az időnek a maga relativitásában? Életünk leghosszabb(nak tűnő) és legtartalmasabb periódusán vagyunk túl, főleg Nándi. Ő mint egy üres könyv érkezett erre a világra, mostanra viszont már a margóra is írunk, annyit tanult, és mégsem elég a hely. Egy édes kis tenyérnyi babából, aki még sírni sem tudott, csak valami nyávogó hangot kiadni, lett egy óriás manó, aki ma már pontosan tudja, milyen hangosan kell panaszkodnia, hogy elérje a célját. Egy morcos kis bogyóból lett egy mindig vidám, kacagó kis angyal, aki már felfedezte a fél világot. 

És mi tettük ezt vele. Mi segítettünk neki abban, hogy ott tart most, ahol. Hogy nem adtuk fel a legnehezebb pillanatokban és azóta sem, sohasem! Emlékszem, amikor először csapott belénk a felismerés Zolival: a mi feladatunk, hogy életben tartsuk Nándit. Talán ekkor lettünk igazán szülők. De honnan tudjuk, mennyi ruha kell rá, hogy kényelmes neki aludni, melyik játékot szereti, jóllakott-e már... És még sorolhatnám! Nem tudjuk, de valahogy mégis sikerült. Mára megtanultuk, mert együtt hárman kitaláltuk. Hiszen nem csak mi tettünk meg mindent érte, ő is rengeteg dolgot tett értünk, hogy segítsen. Szerencsésnek érzem magunkat. Gyakran kérdezik tőlem: Nándi mindig ilyen jókedvű, kiegyensúlyozott? Büszkén mondom, hogy igen! Mert amikor nincs semmi fizikai szükséglete éppen, nagyon boldog, és igyekszünk törekedni arra, hogy legkevesebb ideig szenvedjen hiányt bármiben. Mi így szeretünk. Lehet, hogy ez az ő kiegyensúlyozottságának a titka.