Az első születésnap

Kicsit megkésve ugyan, de nem hagyhatom ki, sőt szinte a legfontosabb poszt ez az elmúlt 1 évben!

Egyéves lett a mi kisfiunk, és ezt természetesen meg kellett ünnepeljük. Mivel szerettem volna, hogy ez a nap tökéletes legyen, elolvastam rengeteg cikket, tippeket, ötleteket, recepteket kutattam az interneten - nem viccelek - hónapokon át. Sok újat nem tudtam meg, csak például azt, hogy érdemes a szülinapi zsúr megszervezését hónapokkal korábban megkezdeni. Megtörtént ☺ Azt is írták, és teljesen egyetértek vele, hogy ez az ünnepség inkább a szülőknek, rokonoknak fontos, hiszen a töpörtyűk még úgysem emlékeznek rá. A szülők meg végül is méltán lehetnek büszkék, és megünnepelhetik, hogy egy éven át sikeresen gondoskodtak a gyermekükről. Erre mondtam a férjemnek, hogy már csak kb. 50-60-szor ennyit kell végigcsinálni, és akkor elégedett leszek 😃

A kicsikémmel

Úgy döntöttünk, hogy az ünnepség szűk családi körben lesz megtartva, hiszen Nándinak még nem igazán vannak barátai, és sajnos a lakásunk befogadóképessége sem tette volna lehetővé, hogy többen legyünk - 14 vendég is épp, hogy elfért.

Az előkészületek során arra lettünk figyelmesek, hogy már erre a szülinaposdira is óriási biznisz épült ki, és ha az ember nem figyel, bizony könnyen egy vagyon rámehet a dekorációra (ami a gyereket csak ideig-óráig érdekli), a legkülönfélébb vegán tortakölteményekre (amiből a gyerek is ehet, de nem fog, a rokonságnak pedig nem szájíze szerint való általában), mindenféle ünneplőruhákra, aztán ott vannak még az ajándékok, az ember nehezen tud megálljt parancsolni, én sem voltam ezzel másképp. Amikor viszont a csomagolásra került a sor, beláttam, néhány ajándék jó lesz Nándi névnapjára, illetve karácsonyra is. Úgy gondolom, az is bevált, hogy megbeszéltük, a családból nagyjából ki mit hoz, mire van mostanság szüksége Nándinak, valamint azért is hasznos ez az egyeztetés, mert így elkerülhető, hogy valamiből esetleg többet is kapjon.

Az ünneplés menete elég egyszerű volt, a tortával kezdtünk, utána ajándékozás, és végül egy kis játék is belefért. Alapvetően úgy gondoltuk, pár óra elég megterhelő lesz Nándinak, de nagyon aranyos volt, pont annyit bírt ki ébren, aktívan, ameddig a vendégeink maradtak.

A tortán én is sokat agyaltam, több receptet is kipróbáltam. Olyat szerettem volna, ami olyan alapanyagokból készül, amit Nándi már evett korábban, és szeret is. Így találtam rá egy blogon egy volt osztálytársam receptjére, egy egyszerű tejbegríz tortára banános töltelékkel. https://samutanul.com/2017/08/01/remek-a-hangulatom-tom-tom-szulinapi-torta-receptek/

Sajnos a formáját, tartását jobban ki kellett volna kísérletezni, de Nándit nem zavarta a külalak, mondjuk enni sem nagyon evett belőle, de a lelkem így volt nyugodt. ☺ (Megnyugtatásképp mondom, hogy készült "felnőtt" torta is, egy fahéjas trüffeltorta, ami pillanatok alatt elfogyott. http://www.nosalty.hu/recept/fahejas-truffeltorta-sutes-nelkul)

A torta

Utólag belegondolva jó sok ajándékot kapott Nándi, és még a kicsomagolás sem érdekelte, pedig azt hittem, a szép színes csörgő-zörgő papírok lázba fogják hozni, de sajnos tévedtem. Itt ütközött ki leginkább, hogy ő még nem fogja fel, mi az, hogy ünnep, számára ez csak egy ugyanolyan nap volt, mint bármelyik másik, csak kicsit több ember vette körül. És végül is ez volt a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Szerencsére csodás természetű kisfiú, és akárki érkezik vendégségbe, könnyen barátkozik, és boldoggá teszi a felnőtteket. Nyilván ez adottság is, de szeretném azt hinni, hogy ez a szerető közegnek is köszönhető, amiben igyekszünk őt nap mint nap felnevelni. 😊

Az egyik ajándék bűvöletében

Különösen fantasztikus volt ez a délután azért is, mert összehozta az egész családot, és Sanyi papa is megérhette még az egyetlen dédunokája első születésnapját, mielőtt tegnap végleg itt hagyott minket... Nyugodjon békében!

A család

Haladás, halogatás

Kicsit szégyenkezve, de visszatérek. Igen, ha jól látom, 4 hónapja nem írtam semmit Nándiról, pedig voltak magvas gondolataim, és történt rengeteg dolog, csak hát az idő... Az idő óriási ellenség. És ránézek a naptárra, Nándor fiam 1 éves... Büszkeség, öröm, könnyek, örömkönnyek fognak el, ha erre gondolok. Na meg az, hogy akkor még előtte gyorsan írok egy összefoglalót ezekről a mozgalmas hónapokról.

A kis szuperhős

Nándi második alsó fogacskájára nem kellett sokat várni, május második hetében nagy kínnal-keservvel, de megérkezett. Ezután uborkaszezon volt, bár szegénykém sokszor szenvedett, és látni lehetett, ahogy a sima ínyből egyre duzzadtabb kétpúpú teve lett. Így bújt elő augusztusban a két felső fogacska, és talán annyival volt könnyebb, hogy már jobban felismerni a jelzéseit, mikor sír a fogfájás miatt. Mostanra 4 fogú kis szörny lett, még a legbátrabb oroszlánidomárok sem biztos, hogy akár a kisujjukat is bedugnák Nándi szájába, mert harap, mintha az élete múlna rajta. De tényleg, sípcsonttól kezdve, combon át nincs, amit ne lenne képes megrágni.

De ami főleg az időhiányt okozta (okozza), hogy elkezdte Nándi a helyváltoztató mozgásokat. Két hónapig szinte csak kúszott. Nagyon bíztam benne, hogy sikerül neki, mert számtalan helyen lehet olvasni, hogy ezen mozgásforma kimaradása a későbbiekben komoly gondokat okozhat például a matematika megértésében. Elsőre ez meglepőnek tűnhet, de valójában elég logikus. A mozgásfejlődés során minden új mozgás hat a kognitív képességekre is, hiszen egy mozgásminta sosem csak úgy lesz, nem automatikus, hanem rengeteg információt kell az agynak összeszedni és összekapcsolni. Meg kell tanulni a 4 végtag együttes szimmetrikus mozgását elkülöníteni 2-2 szimmetrikusra, majd külön-külön használni minden egyes végtagot, mégis összehangoltan. A helyváltoztatás során is szükség van logikára, formák felismerésére, méretek megkülönböztetésére, a tér, a dimenziók, valamint a saját korlátok felismerésére. 

Mondok egy példát!

Az egyik személyes kedvenc történetem arra az időre esik, amikor Nándi még csak ismerkedett a kúszással. Ilyenkor volt, hogy néhány pillanatra magára hagytam a földön, amíg megmelegítettem az ebédjét. Hallottam, hogy sír, mert nem szerette, ha egyedül van, de arra magam sem számítottam, hogy sírva, minden erejével küzdve azon munkálkodik, hogy kijöjjön a szobából. Ehhez neki fel kellett ismerni, hogy az a kijárat, onnan vezet valahova út. Valamint összerakta fejben, hogy ha én ott mentem ki, akkor nagy valószínűséggel ott is fog engem megtalálni. Nem nagyszerű? Szörnyen büszke voltam rá akkor is.

Az ominózus eset

Persze mára már ez a történet lassan a feledés homályába vész (tényleg volt ilyen?!), mert a legújabb mutatványa az a fiatalembernek, hogy "véletlenül" az ajtó felé dobálja a játékait, egészen addig, míg hogy, hogy nem, "véletlenül" kigurul egy labda mondjuk, és akkor persze ő jó kisfiú módjára vissza akarja hozni. De ha már kijutott valahogy a szobából, mindig el kell időzni itt-ott, kicsit szétnézni a konyhában, fürdőben, árgus szemekkel keresve, hol hagytak anyáék valami rosszalkodnivalót. 

Szóval mostanra a mászással nincs gond, megy, csattog Nándi, mintha rakéta lenne a hátára kötve. De nem volt ez sem könnyű menet. Ismerkedett a mászással, pakolgatta a kis kezeit, lábait, de nem akart összeállni. És hogy milyen türelmetlen és egyszerre mégis kitartó ez a gyerek, jól mutatja, hogy őt teljesen más foglalkoztatta, mint a mászás.

Az első felállás!

A kiságy nálunk az a babacucc, amiről egyelőre nem érzem, hogy kellőképpen ki lenne használva. Voltak napok, amikor Nándi konkrétan 1 másodpercet sem töltött benne (igen, tudom, borzasztó szülők vagyunk...). De ha az ő biztonságáról van szó, és mostanában erre egyre többször van szükség, nem kérdés, hogy a kiságyban a helye, akár tetszik, akár nem. Így történt, hogy a kis 11 hónaposom a kiságyban sírt-rítt, miközben vasaltam. Aztán egy pillanatra levettem a szemem róla, és a következőben mit látok? Óriási vigyorral, de annál remegőbb lábakkal áll, szorítva a rácsokat, de örömittasan hintázva, rugózva. Elmondhatatlan boldogság járta át a szívem először, persze utána jöttek a kellemetlenebb pillanatok is. Mindig mindenhol felállt, volt néhány esés is, de nem tántorította el kis hősünket attól, hogy továbbra is felálljon, sőt már kapaszkodva lépeget is, olyan kamikaze stílusban, hogy nem tudom, hány infarktust hordhattam már ki lábon...

Mondhatnám, hogy veszélytelenebb az életünk, amióta megtanult Nándi ülni, de akkor hazudnék. Most már kombinálja, mikor mihez van kedve. Mászik egy kicsit, aztán felül, ha talál arra alkalmas tárgyat feláll... és azt hiszem, még csak ezután jön a java!

Még annyi mindenről tudnék írni, mert olyan sokat fejlődött ez a kis bogyóka az elmúlt időszakban! Megtanult tapsolni, integetni, persze még nem olyan tökéletesen, de egyre inkább alakul, sokat fejlődött a finommotorikája is. Eddig mindenhonnan kipakolt, most már vissza is pakol, és nagyjából tisztában van a méretekkel. Nagyon ügyesen megjegyzi, ha tanítunk neki valamit, az apukája legutóbb megtanította neki a 'tessék-kérem-köszönöm' feladatokat, és érti, és tetszik is neki. Imádja a kiflit, kölesgolyót, puffasztott rizst majszolni, a morzsáikat szedegetni vagy épp belekenni a szőnyegbe.

Étteremben

Beszélni még nem kezdett el, de ehhez is van egy kicsit vicces történetem. Sokszor mondogattam neki: Mondd ba-ba, ma-ma, pá-pá! Látni kellett volna, minden alkalommal úgy nézett rám, mintha Franciaországban angolul kértem volna egy pofa meleg sört. Megszámolhatatlan sokszor próbáltam rávenni, hogy mondjon ezt-azt, de mint aki némasági fogadalmat tett, még a száját is összezárta ilyenkor. Aztán egy etetésnél mintha átszakadt volna a gát, előadott egy 10 perces 'ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba' monológot. Nagyjából úgy, hogy most itt van az összes baba, amit eddig próbáltál velem kimondatni, anya. Azóta megy a mama, dádá és bumm, igaz, még nem hibátlanul. Bizony, ez a kelléke az egyik új kedvencnek, a 'leesős' játéknak, ami ugye annyit tesz, hogy a gyerek ledob valamit a földre (etetés közben a legjobb játszani), nagyon sír utána, tehát fel kell venni, majd újra és újra és újra ledobja, és eljátsszuk ezt, amíg ő meg nem unja.

Kilóg a haja az ágyból 😊

Mi van még, mi van még... annyi minden! Biztos, hogy rengeteg fontos dolgot kifelejtettem. Voltunk nyaralni, járunk játszótérre, nagyon sok új dolog van, amik során egyre inkább látszik, hogy Nándi mennyire fantasztikus!

Mi ❤

NAGYON SZERETLEK, KISFIAM!