Finomság

Érdekes dolog, hogy amikor valaki a gyerekről kérdez, a fókuszban rendszerint a kúszás, mászás, járás és a beszéd állnak. Nyilván ezek a leglátványosabb fejlődési mérföldkövek, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy a legérdekesebb mégis a finommotorika. Mert nap mint nap látva hogyan tevékenykedik Nándi, a tizedmilliméterekben van az igazi csoda!

Csibész

Eleinte még az is óriási lépésnek számított, amikor végre megfogta a dolgokat, majd egyik kezéből a másikba tette, aztán egy idő után a két kar mozgása különvált lehetőséget adva száz másféle izgalmas tevékenységnek.

Most 14 hónaposan ott tartunk, hogy MINDEN érdekes, tehát meg kell fogni, ki kell próbálni, miként működik, mire lehet használni - ez az egyik hajtóerő. A másik pedig, ami mostanra ért be igazán, az utánzás. Egyelőre még csak késleltetve, de mennyire édes már, amikor egy kis mazsola ugyanazt próbálja csinálni, amit a felnőttektől látott???

A szőlőzsír persze ott van a kezében

Nándi például már kiválóan tudja használni a szőlőzsírt, annak rendje és módja szerint mindenki száját be is keni 😊 A másik kedvenc utánzós mutatványa, hogy megfogja anya és apa fejét (fülét/haját/amit ér), és húz össze, hogy adjunk puszit egymásnak! Mindez csak akkor igazán zavarba ejtő, mikor bármelyik két tetszőleges emberrel csinálja 😄

Szóval innen és a sok fejlesztő játékától erősödött benne a késztetés, hogy ügyeskedjen. Van egy pohártorony, amit mostanra hibátlanul össze tud rakni, ráadásul egyre jobb szintidővel! Eleinte csak pakolgatta a poharakat jobbra-balra, majd rájött, hogy hogyan is illenek össze, melyik a kisebb, melyik a nagyobb, de nem is ragaszkodik feltétlenül a teljes készlethez, 2-2 összerakása is megy neki méret szerint. 

A formabedobóval is nagyon ügyesen játszik egy ideje. Már kialakult, hogy mindig hasonló sorrendben dobálja be a formákat, először a két könnyűt, a kör és az ovális alakút, majd halad az egyre nehezebbek felé. A végére rendszerint a csillag és a kereszt marad. Egy idő után ezt néha megunja, ilyenkor rendkívül kreatív módon megpróbál minden mást bedobálni: kockákat, ujjbábot, és ki tudja, mi minden volt már abban a dobozban...

Egyedül evés (készül a Hulk jelmez)

Egyedül evés 2. (arcpakolás)

Egyedül evés 3. (hajpakolás)

Nagyon sokat tanul etetés közben is, már próbálkozik az egyedül evéssel, mondjuk sikernek nem nevezném, de biztos rettentően élvezi 😃 Eleinte még fordítva fogta a kanalat, vagy volt, hogy mindkét végét evésre használta, de gyakran mondogattuk neki, hogy fordítsa meg, így eleinte amikor rosszul fogta meg, gondolkodott egy kicsit, majd magától javította ki a hibát, végül pedig már nem is fordul elő, hogy a kanál végével próbálna enni. (Persze ez nagyon szépen hangzik leírva, de nincsenek arra szavak szerintem a világ egyetlen nyelvében sem, amivel lefesthetném, hogy egy-egy ilyen evés után hogy néz ki a gyerek és 3 méteres körzete velem együtt... 😢)

Ha éppen nincs kedve egyedül enni, akkor is kell valami a kezébe, mondjuk egy kupak, azt nagyon szereti. Nap mint nap szemléltem, hogy próbálkozik visszatenni az üvegre, és egyre ügyesebb volt, míg végül nemcsak felrakta a kupakot, hanem rá is tekerte az üvegre! Én abban a pillanatban olyan büszke és olyan boldog voltam, kissé meg is könnyeztem... (Aztán feltettem magamnak a kérdést: komolyan egy üveg bezárásán sírok? Mi lehet a gond velem??? 😂)

A számítógép nagy imádója és mestere

Nagyon ügyesen használja a mutatóujját is mindenféle kapcsolók és gombok nyomogatására, rettentő boldog, ha ő valamit meg tud csinálni, például este a lámpaleoltás már az ő feladata ☺

Lassan már a mutogatás is megy, de az is érdekes, hogyan fejlődik a kis agyuk a töpörtyűknek. Eleinte nagyon mókás volt, amikor mutattam valami felé Nándinak, rendszerint nem látta meg, mert csak a mutatóujjam hegyét nézte. Mostanság először ránéz az ujjamra, aztán pedig gondolatban meghosszabbítva a vonalat fordul afelé, amit mutatni akartam neki.

Fő a biztonság!

A végére hagytam a felsorolásnak a két kedvencet, az egyik a CSATOK. Bárhol, bármennyi, bármilyen méretben, ha meglát egy csatot, Nándi rettentő izgalomban jön, és ha mód van rá, ő szeretné bekapcsolni a kapcsokat. Beültetjük az etetőszékbe vagy a babakocsiba, már nyúl is a biztonsági övhöz. Egyszer-kétszer meg kellett mutatni az elején, hogyan is működik, aztán néhány alkalommal a kezébe adtuk a végeket, úgy illesztettük össze, és végül már ő egyedül mókolt el vele, és jött rá a dolog nyitjára. Amint ezt a tevékenységét tanulmányoztam napok, hetek alatt, megállapítottam, hogy ez a fiú tiszteletreméltóan kitartó alkat, ha valamit el akar érni, megszerzi magának! Persze nem hisztivel, nem is erővel, hanem kreatívan, vagy ha egyáltalán nem megy, újra próbálkozik 10 perc, 1 óra vagy 1 nap múlva. Amikor pedig kijön a sodrából (iszonyat cuki), egy kicsit megrágcsálja az éppen nehézséget okozó tárgyat, és újra nekirugaszkodik a feladatnak. És azt talán nem is említettem, de ezeket a tevékenységeket ő magának találja ki, soha nem mi erőltetjük!

VIDEÓ - Nándi és a csat (közben zihálva csuklik és koncentrál)

Amire pedig nincsenek szavak, hogy mennyire ügyes, ő egyedül tud búgócsigázni!!!

VIDEÓ - Nándi és a búgócsiga

Haladás, halogatás

Kicsit szégyenkezve, de visszatérek. Igen, ha jól látom, 4 hónapja nem írtam semmit Nándiról, pedig voltak magvas gondolataim, és történt rengeteg dolog, csak hát az idő... Az idő óriási ellenség. És ránézek a naptárra, Nándor fiam 1 éves... Büszkeség, öröm, könnyek, örömkönnyek fognak el, ha erre gondolok. Na meg az, hogy akkor még előtte gyorsan írok egy összefoglalót ezekről a mozgalmas hónapokról.

A kis szuperhős

Nándi második alsó fogacskájára nem kellett sokat várni, május második hetében nagy kínnal-keservvel, de megérkezett. Ezután uborkaszezon volt, bár szegénykém sokszor szenvedett, és látni lehetett, ahogy a sima ínyből egyre duzzadtabb kétpúpú teve lett. Így bújt elő augusztusban a két felső fogacska, és talán annyival volt könnyebb, hogy már jobban felismerni a jelzéseit, mikor sír a fogfájás miatt. Mostanra 4 fogú kis szörny lett, még a legbátrabb oroszlánidomárok sem biztos, hogy akár a kisujjukat is bedugnák Nándi szájába, mert harap, mintha az élete múlna rajta. De tényleg, sípcsonttól kezdve, combon át nincs, amit ne lenne képes megrágni.

De ami főleg az időhiányt okozta (okozza), hogy elkezdte Nándi a helyváltoztató mozgásokat. Két hónapig szinte csak kúszott. Nagyon bíztam benne, hogy sikerül neki, mert számtalan helyen lehet olvasni, hogy ezen mozgásforma kimaradása a későbbiekben komoly gondokat okozhat például a matematika megértésében. Elsőre ez meglepőnek tűnhet, de valójában elég logikus. A mozgásfejlődés során minden új mozgás hat a kognitív képességekre is, hiszen egy mozgásminta sosem csak úgy lesz, nem automatikus, hanem rengeteg információt kell az agynak összeszedni és összekapcsolni. Meg kell tanulni a 4 végtag együttes szimmetrikus mozgását elkülöníteni 2-2 szimmetrikusra, majd külön-külön használni minden egyes végtagot, mégis összehangoltan. A helyváltoztatás során is szükség van logikára, formák felismerésére, méretek megkülönböztetésére, a tér, a dimenziók, valamint a saját korlátok felismerésére. 

Mondok egy példát!

Az egyik személyes kedvenc történetem arra az időre esik, amikor Nándi még csak ismerkedett a kúszással. Ilyenkor volt, hogy néhány pillanatra magára hagytam a földön, amíg megmelegítettem az ebédjét. Hallottam, hogy sír, mert nem szerette, ha egyedül van, de arra magam sem számítottam, hogy sírva, minden erejével küzdve azon munkálkodik, hogy kijöjjön a szobából. Ehhez neki fel kellett ismerni, hogy az a kijárat, onnan vezet valahova út. Valamint összerakta fejben, hogy ha én ott mentem ki, akkor nagy valószínűséggel ott is fog engem megtalálni. Nem nagyszerű? Szörnyen büszke voltam rá akkor is.

Az ominózus eset

Persze mára már ez a történet lassan a feledés homályába vész (tényleg volt ilyen?!), mert a legújabb mutatványa az a fiatalembernek, hogy "véletlenül" az ajtó felé dobálja a játékait, egészen addig, míg hogy, hogy nem, "véletlenül" kigurul egy labda mondjuk, és akkor persze ő jó kisfiú módjára vissza akarja hozni. De ha már kijutott valahogy a szobából, mindig el kell időzni itt-ott, kicsit szétnézni a konyhában, fürdőben, árgus szemekkel keresve, hol hagytak anyáék valami rosszalkodnivalót. 

Szóval mostanra a mászással nincs gond, megy, csattog Nándi, mintha rakéta lenne a hátára kötve. De nem volt ez sem könnyű menet. Ismerkedett a mászással, pakolgatta a kis kezeit, lábait, de nem akart összeállni. És hogy milyen türelmetlen és egyszerre mégis kitartó ez a gyerek, jól mutatja, hogy őt teljesen más foglalkoztatta, mint a mászás.

Az első felállás!

A kiságy nálunk az a babacucc, amiről egyelőre nem érzem, hogy kellőképpen ki lenne használva. Voltak napok, amikor Nándi konkrétan 1 másodpercet sem töltött benne (igen, tudom, borzasztó szülők vagyunk...). De ha az ő biztonságáról van szó, és mostanában erre egyre többször van szükség, nem kérdés, hogy a kiságyban a helye, akár tetszik, akár nem. Így történt, hogy a kis 11 hónaposom a kiságyban sírt-rítt, miközben vasaltam. Aztán egy pillanatra levettem a szemem róla, és a következőben mit látok? Óriási vigyorral, de annál remegőbb lábakkal áll, szorítva a rácsokat, de örömittasan hintázva, rugózva. Elmondhatatlan boldogság járta át a szívem először, persze utána jöttek a kellemetlenebb pillanatok is. Mindig mindenhol felállt, volt néhány esés is, de nem tántorította el kis hősünket attól, hogy továbbra is felálljon, sőt már kapaszkodva lépeget is, olyan kamikaze stílusban, hogy nem tudom, hány infarktust hordhattam már ki lábon...

Mondhatnám, hogy veszélytelenebb az életünk, amióta megtanult Nándi ülni, de akkor hazudnék. Most már kombinálja, mikor mihez van kedve. Mászik egy kicsit, aztán felül, ha talál arra alkalmas tárgyat feláll... és azt hiszem, még csak ezután jön a java!

Még annyi mindenről tudnék írni, mert olyan sokat fejlődött ez a kis bogyóka az elmúlt időszakban! Megtanult tapsolni, integetni, persze még nem olyan tökéletesen, de egyre inkább alakul, sokat fejlődött a finommotorikája is. Eddig mindenhonnan kipakolt, most már vissza is pakol, és nagyjából tisztában van a méretekkel. Nagyon ügyesen megjegyzi, ha tanítunk neki valamit, az apukája legutóbb megtanította neki a 'tessék-kérem-köszönöm' feladatokat, és érti, és tetszik is neki. Imádja a kiflit, kölesgolyót, puffasztott rizst majszolni, a morzsáikat szedegetni vagy épp belekenni a szőnyegbe.

Étteremben

Beszélni még nem kezdett el, de ehhez is van egy kicsit vicces történetem. Sokszor mondogattam neki: Mondd ba-ba, ma-ma, pá-pá! Látni kellett volna, minden alkalommal úgy nézett rám, mintha Franciaországban angolul kértem volna egy pofa meleg sört. Megszámolhatatlan sokszor próbáltam rávenni, hogy mondjon ezt-azt, de mint aki némasági fogadalmat tett, még a száját is összezárta ilyenkor. Aztán egy etetésnél mintha átszakadt volna a gát, előadott egy 10 perces 'ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba' monológot. Nagyjából úgy, hogy most itt van az összes baba, amit eddig próbáltál velem kimondatni, anya. Azóta megy a mama, dádá és bumm, igaz, még nem hibátlanul. Bizony, ez a kelléke az egyik új kedvencnek, a 'leesős' játéknak, ami ugye annyit tesz, hogy a gyerek ledob valamit a földre (etetés közben a legjobb játszani), nagyon sír utána, tehát fel kell venni, majd újra és újra és újra ledobja, és eljátsszuk ezt, amíg ő meg nem unja.

Kilóg a haja az ágyból 😊

Mi van még, mi van még... annyi minden! Biztos, hogy rengeteg fontos dolgot kifelejtettem. Voltunk nyaralni, járunk játszótérre, nagyon sok új dolog van, amik során egyre inkább látszik, hogy Nándi mennyire fantasztikus!

Mi ❤

NAGYON SZERETLEK, KISFIAM!

Szórakoztató

Egy újabb csodás hírrel kezdhetem ezt a bejegyzést is: Nándi már minden oldalra fordul, vagyis gurul, gurul, gurul... Mostantól a nemlétező szemeinket is rajta kell tartanunk! 😃

Ez az egész mozgásfejlődés tulajdonképpen a motivációról szól; ha nagyon meg akar szerezni valamit, akkor addig nyúl, addig hintázik, addig erőlködik, amíg nem sikerül. A szülőknek ilyenkor nem árt résen lenni és tisztában lenni azzal, hogy mi érhet a gyereknek annyit, hogy olyat tegyen, mint még azelőtt soha.

A fő motivációs eszközök nyilván a játékok, amelyek már Nándi születése óta gyarapszanak, és még mindig nem tud mindennel játszani, sőt még mindig kevés olyan dolog van, amivel tud mit kezdeni. Persze ennek elég egyszerű magyarázata van. Az ő fő szempontja a kedvenc játékok kiválasztásában, hogy befér-e a szájába, megfelelő ideig ott tudja tartani, és a legtöbb esetben a jó nedvszívó képesség is kritérium.

Az egész játszás úgy kezdődött, hogy kapott tőlünk karácsonyra egy játszószőnyeget, amit nagyon utált. Persze ezért nem lehet hibáztatni, hiszen nem tudott mit kezdeni vele igazán. Most már egyre gyakrabban teszem rá le, itt könnyen lehet gyakorolni a gurulást, valamint a játékot a többi eszközzel.

Picit csalódottnak éreztem magam az elején, mert úgy tűnt, bármilyen játékot vettünk neki vagy kapott, egyáltalán nem érdekelte, én pedig egyre elkeseredettebb lettem: mit akarhat ez a gyerek?

Elég hamar kiderült, viszonylag nagy falat még most is a lelkemnek, de odavan mindenféle műanyag palackért. Miután folyton sírt azért, amiből ittam, lett neki is egy palack-farmja. Különböző méretű, színű és formájú üvegeket tisztítottunk meg neki, és van, amelyiket rizzsel, van, amelyiket színes folyadékkal töltöttünk meg. Ez olyannyira jó ötlet volt, hogy hónapok óta ezek mellett a palackok mellett a legkitartóbb Nándi.

Amikor még csak arra akartuk tanítani, hogyan fordítsa a hang felé a buksiját, vettünk mindenféle csörgőt. Akkor a célnak megfelelt, de ő maga nem játszott vele igazán. Csak mostanában kezdte el rázni és csapkodni őket, hogy végre elbírja, és jobban tudja fogni őket.

Nagyjából ugyanebbe a kategóriába sorolnám a rágókákat is. Szerintem ezt minden ember tudja, hogy a gyereknek kell rágóka, ha jön a foga. Nos, ebből aztán manapság már annyiféle létezik, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de - nem titok - a mi gyerekünknek egyik sem felel meg... Van műanyag, a legegyszerűbb formájú gumi, hűtős, a legbonyolultabb rágókacumi, de Nándi ezeket nem preferálja.

Én, a kétbalkezesség netovábbja, már arra is vetemedtem, hogy készítettem ezekből a nem-használt játékokból egy kiságyra felköthető sort, mondván hátha majd így érdekli a csöppemet, de ha már csak elkezd felé nyúlkálni, nyújtózkodni, az is jó! A végeredmény az lett, hogy nyúlt is értük, ahogy reméltem, de nem a rágókákat rágcsálja, vagy a csörgőket rázza, hanem a zsinórokat, amivel felkötöttem őket!

Ez a fiaskó és a korábbi tapasztalatok segítettek megérteni, hogy én a fejemen is pöröghetek, Nándi akkor is csak a textiljátékokért rajong, ezen belül is a plüss anyagból készültekért. Eme szenvedélyének beteljesítésében kiváló partnerem az IKEA lett, aki egyszerűen tudja, mi kell az én gyerekemnek! (De tényleg, hogy van ez? Ezer meg ezer játékot nézegettem már különféle bababoltokban, de egy sem közelíti meg azt a szerethetőségi és hasznosíthatósági szintet, mint az IKEA-játékok. És ráadásul olcsók is, ami azért a gyereknevelésben nem egy figyelmen kívül hagyható szempont.)

Az igazi, a nagy Ő Nándi számára egy valójában rémesen csúnya és értelmetlen játék, de nem bántom, mert számtalanszor mentette már meg az életünket, fojtott el szűnni nem akaró sírást, vagy éppenséggel segített álomba ringatni egy hullafáradt bébit. Az IKEA kezdeményezésében valósult meg az a projekt, hogy gyerekek rajzolnak valamit, a cég pedig legyártja és árusítja. Nem tudom, melyik kis lurkó álmodta meg a kétfejű, kétlábú, szivárványszín testű madarat, de köszönet érte. Pulyka úr (vagy egy kiadósabb használat után Nyálka úr) egyelőre családunk oszlopos tagja.

Aztán ami még nagy sikernek örvend az a kis plüss gyümölcsös kosár, ami ugye egy nagy IKEA-s játék része. (Először boltosat lehet játszani, megveszed a gyümölcsöket, zöldségeket, majd a kiskonyhában megfőzöd őket a mini edényekben, és végül elmosogatsz. Teljesen hibátlan konstrukció, játszva nevel.) Mondjuk mi ott tartunk egyelőre, hogy Nándi nyersen eszi a gyümölcsöket 😃 Mindegyiket imádja. A fő kedvenc a szőlő, melynek minden bogyója kb. 10 perces elfoglaltság, a narancs, az alma, a kivi... és a meghámozható banánról még szót sem ejtettem! Viszont azt azért muszáj megemlítenem, hogy az első adandó alkalommal mikor megkapta az egész kosarat, hogy válassza ki, ami a legjobban tetszik, a fejére borította a gyümölcsöket, és a kosarat kezdte el rágcsálni. Édes pofa.

De nem csak plüssben nyerőek a svédek, a tornaszert is imádja Nándi. Megmondom őszintén, azért ezt választottuk, mert fa, roppant egyszerű, és kis helyen is elfér. Van sok másféle, de alapvető gondom a legtöbb játékkal, hogy van fiú meg lány, és általában borzasztó. Ez egyszerű, mondhatni old-school, és gyanítom, hogy az ezzel eltöltött idő jócskán hozzájárult ahhoz, hogy Nándi már ügyesen gurulászik.

(Annak idején ugye a zenélő-forgó hatására kezdett el a hátára fordulni, mint azt már korábban leírtam, így nem szeretném önmagam ismételni. De jó példa arra, hogy a mozgásfejlődéshez sem kell feltétlenül mozgásfejlesztő játék.)

Persze most nem soroltam fel mindent, de nagy igazság az, hogy ha nem vennénk játékokat a gyereknek, akkor is nagyon jól ellenne, mivel minden érdekes, minden újdonság neki, és egy egyszerű kanállal is képes akár egy órát is eljátszani.

Sajnos előfordul, hogy eljön az a pont, amikor minden játék hasztalan. Ekkor bizony másképp kell a gyereket megszólítani, mégpedig audiovizuális eszközökkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy magára hagyva bámulja a TV-t naphosszat, vagy kedvére YouTube-ozik, nyilván mértékkel és felügyelettel nézhet néha ezt-azt.

A fő kedvence a Herkules című rajzfilm egyik betétdala, egyenesen odavan érte, fülig ér a szája, mikor meghallja. A siker hatására próbálkoztunk más mesedalokkal is, de egyiket sem hajlandó meghallgatni sem.

Sok gyerekdalon is túl vagyunk már, de kettő ezekből a favorit.

Az esti fürdés előtt nélkülözhetetlen!

Mozgásra fel! (2. rész)

Egy ideje már csücsülök ezen a poszton is... De most is úgy írok, hogy Nándi rajtam van a hordozókendőben ☺

Nindzsa üzemmód

Mindig óriási öröm látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre ügyesebb lesz egy csöppség, bár ezt a változást minden egyes lépcsőfokában csak a szülőknek, elsősorban az anyukának (otthon maradottnak) van szerencséje észrevenni, látni, tanulmányozni. Ezen felül is jelenleg a mozgás van terítéken, és ez is a leglátványosabb a kis teendők közül.

Újdonság, hogy amíg korábban Nándi csak a bal oldalra fordult hasról, már a jobb oldalt is sikerült begyakorolnia, sőt olyannyira automatikus lett ez a mozgásforma a számára, hogy a hason fekvést el is lehet felejteni, kár erőltetni... Nem titok, már most annyira akaratos, öntörvényű és kitartó ez a gyermek, és annyira utál hason lenni, hogy inkább megtanult fordulni! ☺Nyilván ez csak vicc, de azért várom a másik irányú fordulását is, tehát hátról hasra, mert amíg nincs eleget hason, nem tud megtanulni kúszni, mászni. Azért ügyes hason is, arra a pár másodpercre, amíg sikerül ott tartani, már nyúl a játékaiért, sőt meg is tudja fogni, fel is tudja emelni őket.

A fogása is rengeteget finomodott az elmúlt hetekben, már nagyon pontosan tud nyúlni bármi után, és nagyon szépen használja az összes kis ujjacskáját is. Ha elejti, amivel játszott, akkor pedig matatva már néha újra meg is tudja kaparintani. Ami új, és amit nagyon szeret nemcsak fogdosni, de rágcsálni is, az a kis lába. Amint lefektetem, a lábai már szinte rögtön az égben vannak, és jön a torna: addig nyúzni-húzni, míg a szájához nem sikerül emelni, majd a jól megérdemelt jutalom, a kóstoló sem maradhat el 😃

VIDEÓ: Nándi és a lábak

Csodálatos az is, ahogy elkezdi kombinálni a különböző területeket, és megmutatja, mit tud, amikor a mozgást és a tudást egyszerre alkalmazza. Van neki a kiságyán egy zenélő-forgó játék, amit nagyon szeret. Ezen többféle gomb van, amivel a zeneszámokat lehet váltani, illetve a hangerőt szabályozni. Amikor sikerül éppen ez mellé fordulnia, kézzel-lábbal küzdve bemutatja új kislemezét DJ Nándi! Megy a csapkodás ezerrel, és van hogy csak arra leszek figyelmes a konyhában, hogy vészesen felvette a hangot, vagy hogy egyfolytában váltakoznak a zeneszámok. Iszonyatosan élvezi, látszik, hogy össze tudja már kapcsolni, hogy ezt bizony ő érte el a mozgással.

VIDEÓ: DJ Nándi

Mint ahogy az előző részben is írtam, igyekszünk mindent megtenni, Nándinak ne legyen semmilyen maradandó gondja a koraszületés miatt, ezért elkezdtünk babaúszásra járni. Nem is tudom pontosan, hogy mit várok ettől, de mozgás, ami csak jó lehet, az sem baj, ha Nándi megbarátkozik a vízzel, és így van egy fix családi programunk is.

Pancsi előtt a kiscsalád

A MOM Sportba járunk minden vasárnap. Főként azért ide, mert ez számunkra egy busszal megközelíthető. Két oktató tartja a foglalkozásokat, Szilvi és Szandi néni. Az órák felépítése igen egyszerű, négy gyakorlat van, melyeket 3-3-szor kell megismételni a 45 perc alatt. A köztes időben pancsizunk, játszunk, szórakozunk. A kezdő csoport vizsgával zárul egyébként, átlag 10-12 alkalom után lehet próbálkozni. Ekkor a már jól ismert gyakorlatsort 5 perc alatt kell tudni lebonyolítani.

Mondjuk elég stresszes maga az egész program, kicsi a hely, kevés a pelenkázó, a gyerekek fáradtak és éhesek a végére. Nándinak például sokszor az a baja, hogy megrémül a sok embertől, mivel alkalomadtán kb. 15 baba van a medencében, ráadásul két szülővel. A másik fő frusztráló dolog számára, hogy ha egy baba elkezd sírni, ő is rákezd. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen érzékeny a kis lelkem.

Apa és fia

Egyelőre a 6. alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, kezd Nándi fejlődni. A legutóbbi órán volt először, hogy nem is nyelte vizet! Noha még nem sikerült az egész gyakorlatsort végigcsinálni, azért biztosan haladunk előre. Itthon viszont nagyon virgonc a kis lelkem: fürdés közben úgy ugrabugrál, mint egy kis delfin! Jár a keze, a lába, sikoltozik... Szóval szerintem nem lesz gond a víz szeretetével. 😉