Itt a vége...

2017

Nem bánom, hogy itt a vége. Nagy reményekkel vártam, de nem csak adott, sokat is vett el.

Visszagondolok, és feltűnik, micsoda hosszú év volt! Egy percet sem unatkoztam benne.

Nándival a küzdelmekkel teli "elsők" éve. Az első fordulás, az első fogak. A kúszás, a mászás, a felülés, a felállás. Az első lépések. Az első falattól az első önálló evésig eljutás. Az első mosoly, nevetés, kacagás... Az első hiszti. Az első ölelés, amikor először örült, hogy hazaértem. Ha nem is szavakkal, de azt mondta: SZERETLEK ANYA! Az első nyaralás, az első születésnap, az első hajvágás! Nagy mérföldkövek mind.

Olyan szépnek tűnik így leírva, de rengeteg fáradtság, küzdelem, aggodalom és csüggedés is rejlik e mögött az egy év mögött. De ha kimondom összegezve, beleremeg a szívem - egy év alatt egy tehetetlenül fekvő morcos kis törpéből egy életvidám, maholnap lépegető, kommunikáló emberi lény lett. Minden küzdelmet megért!

Egyedül nem ment volna, ezért köszönet illeti Zolit, valamint a családunk minden egyes tagját, akik ahol csak lehetett, segítettek. Köszönet az újonnan szerzett barátoknak, akiktől sokat lehet tanulni, és akik erősítik a nézetet, miszerint vannak még jó emberek a világon. 

Vannak - voltak. A veszteségek nem szabad, hogy túl sokáig elszomorítsanak bennünket. Inkább örüljünk, és értékeljük, ami, aki még megmaradt.

Végezetül egy kis emlékeztető az évről a teljesség igénye nélkül. Mindenkinek kívánok boldog(abb) új évet, és kívánom, hogy váljanak valóra az álmaink!

VIDEÓ Nándi 2017

Tiszta lappal

Amikor gyermek érkezik egy családba, mindig nagy várakozás és nagy találgatások előzik meg. A szülők, családtagok, barátok kíváncsian várják, hogy kiderüljön először is, fiúval vagy lánnyal gyarapodik a család. Utána az ultrahang és a manapság egyre divatosabb 4, valamint 5D-s technológia segítségével már az első találkozás előtt láthatók a kis jövevény főbb vonásai. Aztán amikor világra jön a csöppség, mindenki váltig állítja: tiszta anyja, tiszta apja... majd idővel felmerül a kérdés, vajon hogy fog kinézni felnőtt korában ez a gyerek.

Mikulás

Ennél azonban fontosabb, hogy milyen jellem, személyiség is lesz ez a kis ember, és vajon mennyi felelőssége, ráhatása van a szülőknek, a környezetnek a gyermek személyiségének kialakulására.

Tudományos kutatás

Létezik egy filozófiai elmélet, mely szerint a gyermek agya születésekor egy tiszta lap (tabula rasa), és mindent "kívülről", a szülők, a tanárok, a környezet alapján tanul meg. Nem hiszem, hogy manapság ez az elmélet még helytálló, hiszen ma már babapszichológusok is vannak, akik a kicsik agyának feltérképezésével foglalkoznak, és egy közelmúltban végzett kutatás azt is bebizonyította, hogy a temperamentum például öröklődik. Nem értek egyet 100%-ban sem az empirista, sem a pszichológiai vélekedéssel, szerintem a jó válasz valahol a kettő között van. 

Minden mókában benne van

Először akkor kezdett el foglalkoztatni a kérdés, amikor Nándi még alig volt 1-2 hónapos, és öltöztetésnél megigazítottam a felgyűrődött ruhaujját vagy a címkéket. Felmerült bennem, hogy ha őt nem zavarja, én mégis miért igyekszem az ő helyzetét komfortosabbá tenni? Ezekből az apróságokból lesznek azok a rigolyák, amelyek a felnőttekben az őrületbe kergethetnek minket. Ebben az esetben valóban egy tanult viselkedésmintáról van szó, hiszen folyamatosan ismételjük ezeket az igazgatásokat vagy akár a lábujjhegyen járást, amikor a kicsikénk alszik. Nyilván ha sokszor lát, hall, tapasztal ilyen korrekciót, azt gondolja, az alaphelyzet rossz, meg kell javítani. Szerintem nagyon kell vigyázni, hogy ne essünk túlzásba, mert könnyen szorongóvá válhat a gyermekünk, ha rengeteg ilyen kis dolog van, ami "zavarja" őt, és folyton azon munkálkodik, hogy magát komforthelyzetbe hozza. Nyilván a másik véglet sem jó, amikor nem figyelünk oda alapvető dolgokra, mert Nándit egyelőre nem nagyon zavarja, hogy a haja, keze, arca, mindene csupa ételmaradék. Ez például igénytelenséghez (sőt akár betegséghez) is vezethet.

Maszat

Nándit van alkalmam nap mint nap hosszú órákon át tanulmányozni, és még mindig lenyűgöz, hogy milyen fiatal, mégis mennyire kiforrott jellem. Az elmúlt időszakban lettem arra figyelmes, hogy viselkedését, temperamentumát tekintve nagyon sok mindenben rám hasonlít. Itt jön a képbe a már korábban említett másik elmélet. Vajon öröklött-e a hirtelenség, a harsányság, az élénkség, ami megfigyelhető nála, vagy abból fakad a hasonlóság, hogy több mint egy éve kb. napi 24 órát töltünk együtt, és azt a mintát tanulja meg, amit tapasztal? Nehéz kérdés. Hiszen ugyanígy megtanulta, hogyan kell enni a kanállal, hogyan csavarja rá az üvegre a kupakot, vagy hogy hogyan is kell számítógépezni.

Vadóc

Az biztos, hogy jó hatással van a jellemfejlődésre, hogy mindig pozitívan állunk hozzá, mindig vidám, jó hangulatú a légkör. Ennek köszönhető, hogy sokat nevet, de az is, hogy bátor, mert érzi, hogy támogató a közeg, ami körülveszi. Érdeklődő, nyitott, de tud magára vigyázni, nem vakmerő. Például nálunk ha egy kis esés vagy valami bumm van, nem csinálunk belőle óriási ügyet. Természetesen ha rögtön sírni kezd Nándi, akkor tudjuk, hogy valóban fájdalmas dolog történt vele, de akkor is igyekszünk minél hamarabb megnyugtatni öleléssel, kedvességgel. Sőt néha előfordul, hogy ő néz ránk kérdőn, mi megijedtünk-e, és ha igen, akkor tudja, most sírni kell. De semmiképp nem szeretnénk ha anyámasszonykatonája lenne.

Ha jól megfigyeljük, egy gyermek személyisége 3 komponensből tevődik össze: érzelmi, mozgási és kapcsolati intenzitás. Az a fontos, hogy egyik se tolódjon el valamelyik véglet felé nagyon.

Az érzelmi intenzitás abból tudható, mennyit sír a kicsi, könnyű vagy nehéz megnyugtatni, innen tudjuk, mennyi támogatásra, biztatásra van szüksége. Nándi szerencsére ma már nagyon keveset sír, főleg ha a hisztit nem számoljuk. Mindig vidám, sokszor álmában is hangosan kacarászik, és a reggeli ébresztő is gőgicsélés krokodilkönnyek helyett.

A mozgási intenzitás szempontjából vannak a nyugodt és az aktív gyerkőcök. Ez nemcsak a mozgás aktivitására vonatkozik, hanem az energetikusságra, a beszédtempóra is, vagy hogy meg tud-e ülni egy helyben, vagy folyton mozog keze-lába. Én úgy gondolom, Nándinál ez az összetevő a domináns. Nagyon nehéz róla éles fényképet készíteni pont emiatt. Kisebb korában sok képen valamelyik végtagja mindig elmosódott, mert folyton rúgkapált. De az is rendszerint megesett, hogy ha olyan helyre mentünk, ahol sok gyerkőc volt, mindig meglepett, hogy Nándi egyfolytában gőgicsél, ugrabugrál, mocorog, míg néhány gyerek szinte katatón állapotban ült, feküdt egy helyben.

A harmadik komponens a kapcsolati intenzitás, vagyis hogy valaki örömét leli-e a szociális kapcsolatokban, vagy inkább kerüli őket. Szerencsésnek érzem magunkat, mert Nándi nagyon barátságos, szereti az embereket, könnyen teremt kapcsolatot, és legtöbbször a közeledése viszonzásra is talál. A kisugárzása egy másodperc alatt lenyűgöz mindenkit. Egyelőre még válogatás nélküli ez a barátkozás, de szerintem idővel megtanulja majd, hogy nem mindenkivel szabad szóba állni sajnos.

Nincs megállás

Mindezek ismeretében aggodalom nélkül várom a jövőt, mert tudom, hogy egy gyönyörű, csoda okos fiam van, aki mindennap annyi örömmel és megindító pillanattal ajándékoz meg, hogy az esetlegesen előforduló hisztik vagy nehezebb percek, könnyen feledésbe merülnek.

Szeretem

Finomság

Érdekes dolog, hogy amikor valaki a gyerekről kérdez, a fókuszban rendszerint a kúszás, mászás, járás és a beszéd állnak. Nyilván ezek a leglátványosabb fejlődési mérföldkövek, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy a legérdekesebb mégis a finommotorika. Mert nap mint nap látva hogyan tevékenykedik Nándi, a tizedmilliméterekben van az igazi csoda!

Csibész

Eleinte még az is óriási lépésnek számított, amikor végre megfogta a dolgokat, majd egyik kezéből a másikba tette, aztán egy idő után a két kar mozgása különvált lehetőséget adva száz másféle izgalmas tevékenységnek.

Most 14 hónaposan ott tartunk, hogy MINDEN érdekes, tehát meg kell fogni, ki kell próbálni, miként működik, mire lehet használni - ez az egyik hajtóerő. A másik pedig, ami mostanra ért be igazán, az utánzás. Egyelőre még csak késleltetve, de mennyire édes már, amikor egy kis mazsola ugyanazt próbálja csinálni, amit a felnőttektől látott???

A szőlőzsír persze ott van a kezében

Nándi például már kiválóan tudja használni a szőlőzsírt, annak rendje és módja szerint mindenki száját be is keni 😊 A másik kedvenc utánzós mutatványa, hogy megfogja anya és apa fejét (fülét/haját/amit ér), és húz össze, hogy adjunk puszit egymásnak! Mindez csak akkor igazán zavarba ejtő, mikor bármelyik két tetszőleges emberrel csinálja 😄

Szóval innen és a sok fejlesztő játékától erősödött benne a késztetés, hogy ügyeskedjen. Van egy pohártorony, amit mostanra hibátlanul össze tud rakni, ráadásul egyre jobb szintidővel! Eleinte csak pakolgatta a poharakat jobbra-balra, majd rájött, hogy hogyan is illenek össze, melyik a kisebb, melyik a nagyobb, de nem is ragaszkodik feltétlenül a teljes készlethez, 2-2 összerakása is megy neki méret szerint. 

A formabedobóval is nagyon ügyesen játszik egy ideje. Már kialakult, hogy mindig hasonló sorrendben dobálja be a formákat, először a két könnyűt, a kör és az ovális alakút, majd halad az egyre nehezebbek felé. A végére rendszerint a csillag és a kereszt marad. Egy idő után ezt néha megunja, ilyenkor rendkívül kreatív módon megpróbál minden mást bedobálni: kockákat, ujjbábot, és ki tudja, mi minden volt már abban a dobozban...

Egyedül evés (készül a Hulk jelmez)

Egyedül evés 2. (arcpakolás)

Egyedül evés 3. (hajpakolás)

Nagyon sokat tanul etetés közben is, már próbálkozik az egyedül evéssel, mondjuk sikernek nem nevezném, de biztos rettentően élvezi 😃 Eleinte még fordítva fogta a kanalat, vagy volt, hogy mindkét végét evésre használta, de gyakran mondogattuk neki, hogy fordítsa meg, így eleinte amikor rosszul fogta meg, gondolkodott egy kicsit, majd magától javította ki a hibát, végül pedig már nem is fordul elő, hogy a kanál végével próbálna enni. (Persze ez nagyon szépen hangzik leírva, de nincsenek arra szavak szerintem a világ egyetlen nyelvében sem, amivel lefesthetném, hogy egy-egy ilyen evés után hogy néz ki a gyerek és 3 méteres körzete velem együtt... 😢)

Ha éppen nincs kedve egyedül enni, akkor is kell valami a kezébe, mondjuk egy kupak, azt nagyon szereti. Nap mint nap szemléltem, hogy próbálkozik visszatenni az üvegre, és egyre ügyesebb volt, míg végül nemcsak felrakta a kupakot, hanem rá is tekerte az üvegre! Én abban a pillanatban olyan büszke és olyan boldog voltam, kissé meg is könnyeztem... (Aztán feltettem magamnak a kérdést: komolyan egy üveg bezárásán sírok? Mi lehet a gond velem??? 😂)

A számítógép nagy imádója és mestere

Nagyon ügyesen használja a mutatóujját is mindenféle kapcsolók és gombok nyomogatására, rettentő boldog, ha ő valamit meg tud csinálni, például este a lámpaleoltás már az ő feladata ☺

Lassan már a mutogatás is megy, de az is érdekes, hogyan fejlődik a kis agyuk a töpörtyűknek. Eleinte nagyon mókás volt, amikor mutattam valami felé Nándinak, rendszerint nem látta meg, mert csak a mutatóujjam hegyét nézte. Mostanság először ránéz az ujjamra, aztán pedig gondolatban meghosszabbítva a vonalat fordul afelé, amit mutatni akartam neki.

Fő a biztonság!

A végére hagytam a felsorolásnak a két kedvencet, az egyik a CSATOK. Bárhol, bármennyi, bármilyen méretben, ha meglát egy csatot, Nándi rettentő izgalomban jön, és ha mód van rá, ő szeretné bekapcsolni a kapcsokat. Beültetjük az etetőszékbe vagy a babakocsiba, már nyúl is a biztonsági övhöz. Egyszer-kétszer meg kellett mutatni az elején, hogyan is működik, aztán néhány alkalommal a kezébe adtuk a végeket, úgy illesztettük össze, és végül már ő egyedül mókolt el vele, és jött rá a dolog nyitjára. Amint ezt a tevékenységét tanulmányoztam napok, hetek alatt, megállapítottam, hogy ez a fiú tiszteletreméltóan kitartó alkat, ha valamit el akar érni, megszerzi magának! Persze nem hisztivel, nem is erővel, hanem kreatívan, vagy ha egyáltalán nem megy, újra próbálkozik 10 perc, 1 óra vagy 1 nap múlva. Amikor pedig kijön a sodrából (iszonyat cuki), egy kicsit megrágcsálja az éppen nehézséget okozó tárgyat, és újra nekirugaszkodik a feladatnak. És azt talán nem is említettem, de ezeket a tevékenységeket ő magának találja ki, soha nem mi erőltetjük!

VIDEÓ - Nándi és a csat (közben zihálva csuklik és koncentrál)

Amire pedig nincsenek szavak, hogy mennyire ügyes, ő egyedül tud búgócsigázni!!!

VIDEÓ - Nándi és a búgócsiga

Az első születésnap

Kicsit megkésve ugyan, de nem hagyhatom ki, sőt szinte a legfontosabb poszt ez az elmúlt 1 évben!

Egyéves lett a mi kisfiunk, és ezt természetesen meg kellett ünnepeljük. Mivel szerettem volna, hogy ez a nap tökéletes legyen, elolvastam rengeteg cikket, tippeket, ötleteket, recepteket kutattam az interneten - nem viccelek - hónapokon át. Sok újat nem tudtam meg, csak például azt, hogy érdemes a szülinapi zsúr megszervezését hónapokkal korábban megkezdeni. Megtörtént ☺ Azt is írták, és teljesen egyetértek vele, hogy ez az ünnepség inkább a szülőknek, rokonoknak fontos, hiszen a töpörtyűk még úgysem emlékeznek rá. A szülők meg végül is méltán lehetnek büszkék, és megünnepelhetik, hogy egy éven át sikeresen gondoskodtak a gyermekükről. Erre mondtam a férjemnek, hogy már csak kb. 50-60-szor ennyit kell végigcsinálni, és akkor elégedett leszek 😃

A kicsikémmel

Úgy döntöttünk, hogy az ünnepség szűk családi körben lesz megtartva, hiszen Nándinak még nem igazán vannak barátai, és sajnos a lakásunk befogadóképessége sem tette volna lehetővé, hogy többen legyünk - 14 vendég is épp, hogy elfért.

Az előkészületek során arra lettünk figyelmesek, hogy már erre a szülinaposdira is óriási biznisz épült ki, és ha az ember nem figyel, bizony könnyen egy vagyon rámehet a dekorációra (ami a gyereket csak ideig-óráig érdekli), a legkülönfélébb vegán tortakölteményekre (amiből a gyerek is ehet, de nem fog, a rokonságnak pedig nem szájíze szerint való általában), mindenféle ünneplőruhákra, aztán ott vannak még az ajándékok, az ember nehezen tud megálljt parancsolni, én sem voltam ezzel másképp. Amikor viszont a csomagolásra került a sor, beláttam, néhány ajándék jó lesz Nándi névnapjára, illetve karácsonyra is. Úgy gondolom, az is bevált, hogy megbeszéltük, a családból nagyjából ki mit hoz, mire van mostanság szüksége Nándinak, valamint azért is hasznos ez az egyeztetés, mert így elkerülhető, hogy valamiből esetleg többet is kapjon.

Az ünneplés menete elég egyszerű volt, a tortával kezdtünk, utána ajándékozás, és végül egy kis játék is belefért. Alapvetően úgy gondoltuk, pár óra elég megterhelő lesz Nándinak, de nagyon aranyos volt, pont annyit bírt ki ébren, aktívan, ameddig a vendégeink maradtak.

A tortán én is sokat agyaltam, több receptet is kipróbáltam. Olyat szerettem volna, ami olyan alapanyagokból készül, amit Nándi már evett korábban, és szeret is. Így találtam rá egy blogon egy volt osztálytársam receptjére, egy egyszerű tejbegríz tortára banános töltelékkel. https://samutanul.com/2017/08/01/remek-a-hangulatom-tom-tom-szulinapi-torta-receptek/

Sajnos a formáját, tartását jobban ki kellett volna kísérletezni, de Nándit nem zavarta a külalak, mondjuk enni sem nagyon evett belőle, de a lelkem így volt nyugodt. ☺ (Megnyugtatásképp mondom, hogy készült "felnőtt" torta is, egy fahéjas trüffeltorta, ami pillanatok alatt elfogyott. http://www.nosalty.hu/recept/fahejas-truffeltorta-sutes-nelkul)

A torta

Utólag belegondolva jó sok ajándékot kapott Nándi, és még a kicsomagolás sem érdekelte, pedig azt hittem, a szép színes csörgő-zörgő papírok lázba fogják hozni, de sajnos tévedtem. Itt ütközött ki leginkább, hogy ő még nem fogja fel, mi az, hogy ünnep, számára ez csak egy ugyanolyan nap volt, mint bármelyik másik, csak kicsit több ember vette körül. És végül is ez volt a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Szerencsére csodás természetű kisfiú, és akárki érkezik vendégségbe, könnyen barátkozik, és boldoggá teszi a felnőtteket. Nyilván ez adottság is, de szeretném azt hinni, hogy ez a szerető közegnek is köszönhető, amiben igyekszünk őt nap mint nap felnevelni. 😊

Az egyik ajándék bűvöletében

Különösen fantasztikus volt ez a délután azért is, mert összehozta az egész családot, és Sanyi papa is megérhette még az egyetlen dédunokája első születésnapját, mielőtt tegnap végleg itt hagyott minket... Nyugodjon békében!

A család

Haladás, halogatás

Kicsit szégyenkezve, de visszatérek. Igen, ha jól látom, 4 hónapja nem írtam semmit Nándiról, pedig voltak magvas gondolataim, és történt rengeteg dolog, csak hát az idő... Az idő óriási ellenség. És ránézek a naptárra, Nándor fiam 1 éves... Büszkeség, öröm, könnyek, örömkönnyek fognak el, ha erre gondolok. Na meg az, hogy akkor még előtte gyorsan írok egy összefoglalót ezekről a mozgalmas hónapokról.

A kis szuperhős

Nándi második alsó fogacskájára nem kellett sokat várni, május második hetében nagy kínnal-keservvel, de megérkezett. Ezután uborkaszezon volt, bár szegénykém sokszor szenvedett, és látni lehetett, ahogy a sima ínyből egyre duzzadtabb kétpúpú teve lett. Így bújt elő augusztusban a két felső fogacska, és talán annyival volt könnyebb, hogy már jobban felismerni a jelzéseit, mikor sír a fogfájás miatt. Mostanra 4 fogú kis szörny lett, még a legbátrabb oroszlánidomárok sem biztos, hogy akár a kisujjukat is bedugnák Nándi szájába, mert harap, mintha az élete múlna rajta. De tényleg, sípcsonttól kezdve, combon át nincs, amit ne lenne képes megrágni.

De ami főleg az időhiányt okozta (okozza), hogy elkezdte Nándi a helyváltoztató mozgásokat. Két hónapig szinte csak kúszott. Nagyon bíztam benne, hogy sikerül neki, mert számtalan helyen lehet olvasni, hogy ezen mozgásforma kimaradása a későbbiekben komoly gondokat okozhat például a matematika megértésében. Elsőre ez meglepőnek tűnhet, de valójában elég logikus. A mozgásfejlődés során minden új mozgás hat a kognitív képességekre is, hiszen egy mozgásminta sosem csak úgy lesz, nem automatikus, hanem rengeteg információt kell az agynak összeszedni és összekapcsolni. Meg kell tanulni a 4 végtag együttes szimmetrikus mozgását elkülöníteni 2-2 szimmetrikusra, majd külön-külön használni minden egyes végtagot, mégis összehangoltan. A helyváltoztatás során is szükség van logikára, formák felismerésére, méretek megkülönböztetésére, a tér, a dimenziók, valamint a saját korlátok felismerésére. 

Mondok egy példát!

Az egyik személyes kedvenc történetem arra az időre esik, amikor Nándi még csak ismerkedett a kúszással. Ilyenkor volt, hogy néhány pillanatra magára hagytam a földön, amíg megmelegítettem az ebédjét. Hallottam, hogy sír, mert nem szerette, ha egyedül van, de arra magam sem számítottam, hogy sírva, minden erejével küzdve azon munkálkodik, hogy kijöjjön a szobából. Ehhez neki fel kellett ismerni, hogy az a kijárat, onnan vezet valahova út. Valamint összerakta fejben, hogy ha én ott mentem ki, akkor nagy valószínűséggel ott is fog engem megtalálni. Nem nagyszerű? Szörnyen büszke voltam rá akkor is.

Az ominózus eset

Persze mára már ez a történet lassan a feledés homályába vész (tényleg volt ilyen?!), mert a legújabb mutatványa az a fiatalembernek, hogy "véletlenül" az ajtó felé dobálja a játékait, egészen addig, míg hogy, hogy nem, "véletlenül" kigurul egy labda mondjuk, és akkor persze ő jó kisfiú módjára vissza akarja hozni. De ha már kijutott valahogy a szobából, mindig el kell időzni itt-ott, kicsit szétnézni a konyhában, fürdőben, árgus szemekkel keresve, hol hagytak anyáék valami rosszalkodnivalót. 

Szóval mostanra a mászással nincs gond, megy, csattog Nándi, mintha rakéta lenne a hátára kötve. De nem volt ez sem könnyű menet. Ismerkedett a mászással, pakolgatta a kis kezeit, lábait, de nem akart összeállni. És hogy milyen türelmetlen és egyszerre mégis kitartó ez a gyerek, jól mutatja, hogy őt teljesen más foglalkoztatta, mint a mászás.

Az első felállás!

A kiságy nálunk az a babacucc, amiről egyelőre nem érzem, hogy kellőképpen ki lenne használva. Voltak napok, amikor Nándi konkrétan 1 másodpercet sem töltött benne (igen, tudom, borzasztó szülők vagyunk...). De ha az ő biztonságáról van szó, és mostanában erre egyre többször van szükség, nem kérdés, hogy a kiságyban a helye, akár tetszik, akár nem. Így történt, hogy a kis 11 hónaposom a kiságyban sírt-rítt, miközben vasaltam. Aztán egy pillanatra levettem a szemem róla, és a következőben mit látok? Óriási vigyorral, de annál remegőbb lábakkal áll, szorítva a rácsokat, de örömittasan hintázva, rugózva. Elmondhatatlan boldogság járta át a szívem először, persze utána jöttek a kellemetlenebb pillanatok is. Mindig mindenhol felállt, volt néhány esés is, de nem tántorította el kis hősünket attól, hogy továbbra is felálljon, sőt már kapaszkodva lépeget is, olyan kamikaze stílusban, hogy nem tudom, hány infarktust hordhattam már ki lábon...

Mondhatnám, hogy veszélytelenebb az életünk, amióta megtanult Nándi ülni, de akkor hazudnék. Most már kombinálja, mikor mihez van kedve. Mászik egy kicsit, aztán felül, ha talál arra alkalmas tárgyat feláll... és azt hiszem, még csak ezután jön a java!

Még annyi mindenről tudnék írni, mert olyan sokat fejlődött ez a kis bogyóka az elmúlt időszakban! Megtanult tapsolni, integetni, persze még nem olyan tökéletesen, de egyre inkább alakul, sokat fejlődött a finommotorikája is. Eddig mindenhonnan kipakolt, most már vissza is pakol, és nagyjából tisztában van a méretekkel. Nagyon ügyesen megjegyzi, ha tanítunk neki valamit, az apukája legutóbb megtanította neki a 'tessék-kérem-köszönöm' feladatokat, és érti, és tetszik is neki. Imádja a kiflit, kölesgolyót, puffasztott rizst majszolni, a morzsáikat szedegetni vagy épp belekenni a szőnyegbe.

Étteremben

Beszélni még nem kezdett el, de ehhez is van egy kicsit vicces történetem. Sokszor mondogattam neki: Mondd ba-ba, ma-ma, pá-pá! Látni kellett volna, minden alkalommal úgy nézett rám, mintha Franciaországban angolul kértem volna egy pofa meleg sört. Megszámolhatatlan sokszor próbáltam rávenni, hogy mondjon ezt-azt, de mint aki némasági fogadalmat tett, még a száját is összezárta ilyenkor. Aztán egy etetésnél mintha átszakadt volna a gát, előadott egy 10 perces 'ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba' monológot. Nagyjából úgy, hogy most itt van az összes baba, amit eddig próbáltál velem kimondatni, anya. Azóta megy a mama, dádá és bumm, igaz, még nem hibátlanul. Bizony, ez a kelléke az egyik új kedvencnek, a 'leesős' játéknak, ami ugye annyit tesz, hogy a gyerek ledob valamit a földre (etetés közben a legjobb játszani), nagyon sír utána, tehát fel kell venni, majd újra és újra és újra ledobja, és eljátsszuk ezt, amíg ő meg nem unja.

Kilóg a haja az ágyból 😊

Mi van még, mi van még... annyi minden! Biztos, hogy rengeteg fontos dolgot kifelejtettem. Voltunk nyaralni, járunk játszótérre, nagyon sok új dolog van, amik során egyre inkább látszik, hogy Nándi mennyire fantasztikus!

Mi ❤

NAGYON SZERETLEK, KISFIAM!

Foga csak egy van

Egyelőre!

Még 8 hónapos sincs ez a fiúcska, és végre megérkezett az első édes kis fogacska, a bal alsó egyes ☺

Szerencsések vagyunk, mert gyakorlatilag két nap alatt áttört a picike csont, most már epekedve várjuk, hogy teljes valójában is megláthassuk, hogyan is néz ki Nándi foggal.

Sokat boncolgatott téma ez a szakirodalomban és az interneten, mindenki igyekszik minél többet megtudni, valamint megosztani róla. Ráadásul elég para is, mert a rémrörténetek vannak túlsúlyban, bár ez az egész gyerek-sztorira igaz. Végül is az nem valami nagy hír, ha minden simán, gond nélkül megy, de nem ártana több ilyen leírás, hogy a szülők megnyugodhassanak: bizony ilyen is van.

A fogzás, ugyanúgy mint bármely gyermekfejlődési állomás, minden lurkó esetében egyedi, így felkészülni is nagyon nehéz rá. (Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy ugyanannál a bébinél az egyes fogak között is van különbség.)

Leírom, nálunk hogyan alakult, és hogyan vészeltük át az elmúlt időszakot.

Talán 4 hónapos volt Nándi, amikor elkezdett aktívan nyáladzani, és megrágott mindent, ami a szájába került. Először mi is arra gyanakodtunk, hogy máris jön a foga, de az idő haladt sietve, fogacska meg sehol nem volt. 😕 (Sok utánaolvasás után kiderült, hogy a babák ebben az időszakban azért nyáladzanak, rágcsálnak, mert olyan sok nyáluk termelődik, hogy nem tudják rendesen lenyelni. Nándi ezért is imádta a plüssöket, mert jó nedvszívók.)

Aztán két hónappal ezelőtt a doktor néni is benézett Nándi szájába - azt mondta, ebből hamarosan fogacska lesz. Persze értem én, hogy a hamarosan elég relatív és tág időintervallum, de ezek szerint még az sem tudja pontosan megjósolni a fogzás idejét és menetét, aki nap mint nap lát ilyet.

Egy pár napja azonban megváltozott minden. Kiesett a pixisből a korábbi nagy szerelem, Pulyka úr, és vele együtt az összes többi plüss is elhajításra került. Viszont előkerült a korábban elutasított kemény rágókák hada, és elkezdte rágcsálni a kis ujjait is Nándi valahogy máshogy, mint régen. Sokat vakarta a fülét, és bekerült egy újabb elem is a repertoárba - ekkor már tudtuk, hogy itt az idő -, nagyon cuki módon elkezdte rágcsálni a nyelvét.

VIDEÓ: Nándi rágja a nyelvét

Ezután egy kicsit nehezebb éjszaka következett, a kiságyban nem volt hajlandó aludni, mindig sírt. Amikor kivettem, rajtam szépen szundított tovább, így aludtunk összebújva reggelig.

Csütörtök délelőtt nagyon sírt, amikor nem tudtam fogni, csak bömbölt. (Még szerencse, hogy van hordozónk, most igen nagy hasznát vettem.) Ekkor megvizsgáltam a kicsikémet, és az ínyén 3 nagyobb kék pont látszódott. Ezek a pontok estére vonallá lettek, majd péntek délután már bizony érezhetően ott volt a kis édes éles foghegy, amit azóta is előszeretettel köszörül rajtunk. 😬

Ezt a - szerintem - legnehezebb részt azonban meg sem éreztük. És hogy mi volt a titkos csodafegyver? FIGYELEMELTERELÉS. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Amikor játszottunk, énekeltünk, nevettünk, elvontuk a figyelmét a fájdalomról, csak néha görbült lefele a szájacskája, de az is csak kis ideig. Ebben a nagy "munkában" szerencsére nem voltam egyedül, a nagyszülőké inkább az érdem, hogy szórakoztatták Nándit. 

Szomorú kis szája

Röviden és tömören így történt, hogy többé nincs fogatlan kis szépségem. 😀

Hosszú hétvége

Kezdem a legfrissebb örömhírrel: Nándi ma sikeres vizsgát tett úszásból, így jövő héttől már a 2-es csoportba jár! Nagyon büszkék vagyunk rá! 😊

VIDEÓ: Nándi úszik

Kicsit ugyan megkésve, de a húsvéti hétvégéről szeretnék írni, mert nem egy átlagos hétvége volt!

Így, hogy adatott plusz egy nap, a nagypéntek, apa is többet lehetett velünk, és kitaláltuk, milyen jó lenne nekivágni a nagyvilágnak. Egészen Tárnokig jutottunk, ahol meglátogattuk a nagyszülőket.

Bevallom, nagyon féltem, miként fogja Nándit érinteni a környezetváltozás, de kár volt aggódnom. Újfent bebizonyosodott, hogy ennek a kissrácnak nagyon jó természete van, nagyon könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez.

Vidáman indult a nap 

Az első dilemma az volt, mit vigyünk magunkkal, miből mennyit, a bevált itthoni rutin dolgokat hogyan oldjuk meg máshol. 

Utólag belátom, még így is sok holmit vittünk, bár egy sporttáskában elfértek Nándi cuccai. Pelust mennyit? Ruhát mennyit? Játékot mennyit, melyiket? Ezek azok a kérdések, amelyekre gyakorlatilag nincs válasz, mert az élet (a gyerek) mindig képes valami megdöbbentőt varázsolni. Nekünk most szerencsénk volt, hiszen inkább vigyünk többet, mintsem ruha vagy pelenka nélkül maradjunk.

Alvás a vonaton 

Készen állt a csomag, útra keltünk. A következő kritikus pont az utazás volt, mert bár Nándi szeret villamosozni, buszozni, ilyen hosszú úton még nem volt. A villamost és a metrót jól viselte, tetszik neki a nagy sárga, a nagy fehér, és kifejezetten imádja, hogy sok új emberrel találkozhat. Szereti a nyüzsgést, szereti felhívni magára a figyelmet és cukiskodni. A vonaton végig aludt odafele, így nem volt semmi gond. A hazafelé úton viszont végig ébren volt, és azon kívül, hogy elfáradt, nem viselte meg az utazás. 

Amikor megérkeztünk a nagyszülőkhöz, Nándi kicsit ismerkedett az új helyszínnel, de inkább azon volt a hangsúly, hogy a mamáékkal volt, akiket ismer, az otthoni játékaival játszott, nézhette a kedvenc videóit, vagyis igyekeztünk otthonra emlékeztető miliőt kialakítani a számára. Így vidáman kiabált, sikoltozott, táncikált, forgolódott összevissza... Szóval szemmel láthatóan jól érezte magát. 

Vadul buliztunk 

Bár az időjárás nem volt a legbarátságosabb, azért voltunk az udvaron és a kertben is, és tisztes távolságból ismerkedtek Bütyökkel. A finom friss vidéki levegő jó hatással volt rá, jó étvágya volt, és energikus volt egész nap, estére pedig jól el is fáradt.

Papával napozgatunk

Azt hiszem, leginkább az alvástól, főleg az éjszakaitól féltem leginkább. Új helyen, nem a saját ágyában még a legtöbb felnőtt is nyugtalan, de Nándiról ez nem mondható el. Mintha csak otthon lettünk volna, olyan szépen tartotta a rutinját.

Szundi 

A következő nap jó gyorsan eltelt, hirtelen délután lett, és haza kellett jönni, de azért jó érzéssel tettük, mert ez biztató, hogy Nándi ennyire alkalmazkodóképes. Remélem, ez így is marad, és nyugodtan telik majd a következő utazásunk is. 

Mi is jól éreztük magunkat egyébként, jó sokat és finomat ettünk, és ha nem is annyira látványosan, de azért tudtunk valamennyit pihenni, szusszanni.