Jó napok, rossz napok

Addig húztam-halasztottam az újabb bejegyzés megírását, hogy sajnos már nem csak örömteli eseményeket tudok megosztani. 

Bekövetkezett minden (leendő vagy éppen gyakorló) szülő rémálma: beteg a baba 😖 Egyelőre úgy néz ki, hogy csak megfázás, de kezdem elveszteni a reményt, mivel Nándi állapota nem igazán javul. Vasárnap este kezdett csúnyán köhögni, én pedig szerettem volna időben elcsípni a dolgot, így hétfőn már ott is voltunk a doktor néninél, Nándi első betegrendelésén. Nem egy vidám első, de előbb-utóbb tudtuk, hogy bekövetkezik.

Féltem az egész helyzettől, de Nándi meglepően jól viselte a várakozást, sokat nézelődött, nyekergett, barátkozott az emberekkel. A betegség dacára, önmagához hűen mosolygott mindenkire, a felnőttek és a gyerekek pedig sorra olvadtak el tőle 😀

Most nem szeretnék kitérni a magyar egészségügy helyzetére, mert ez nem az a fórum, de megállapítom, hogy a gyerekeknek ugyanazokon a tortúrákon kell túlesni, mint a felnőtteknek. Csak ők még kicsik, betegek is... Nem nagyon lehet ezt bírni. Annak ellenére, hogy a mi doktor nénink egy szuper aranyos, gyors, de alapos teremtés, ő valóban a gyerekekért van. Megvizsgálta Nándit, felírt egy orrcseppet, ha néhány nap múlva sem javul az állapota, vissza kell menjünk. Holnap eldől, hogy megyünk-e vagy sem. Persze az is egy furcsa dolog, hogy az orrcsepp, amit be kell adni neki, amolyan "készítős" a patikában, és 24 óra alatt készül el! Azért akárhogy is vesszük, egy teljes nap az igencsak sok bármilyen betegség tekintetében, nemhogy egy gyereknél! Ennek sajnos meg is lett a következménye, és az én szegény kicsikémen csattant az ostor, ugyanis sokkal rosszabbul lett másnapra. Azóta is tart a folyamatos orrszívó-porszívózás (frenetikus találmány, de még így is kész kínszenvedés minden alkalommal a felgyülemlett váladék leszívása), a csöpögtetés, kenegetés... A nappalok még úgy, ahogy kibírhatóak, sokat alszik, persze nem az ágyában, az éjszakák viszont még rosszabbak, mint a kezdeti időkben, már amennyiben ez lehetséges. Ötször-hatszor ébred, sokat köhög, sír, nem lehet semmivel sem megnyugtatni. Őszintén nagyon remélem, hogy mihamarabb kilábal belőle, mert engem is rettenetesen megvisel, és el sem tudom képzelni, ő hogyan éli meg ezt az egész betegségesdit.

De hogy ne csak egy nagy szomorkodás legyen ez a bejegyzés, álljon itt egy videó, mely Nándi határtalan cukiságát mutatja be. És bízom benne, hogy hamarosan már csak ilyen vidámságokról kell beszámolnom időről időre! 

Nándi dumál ezerrel

Ízek, hangok, szerelmek

Kezdem a legfontosabbal: Nándi tegnap elérte a 6 kilót!!! Nagyon boldogok vagyunk 😎

Sok változás, új dolog történt az elmúlt héten is. Voltunk az orvosi vizsgálaton, minden rendben volt, Nándi kapott szurikat is, és egyre jobban viseli szerencsére. Itt megpendítette a védőnéni, hogy esetleg el lehetne kezdeni a hozzátáplálást egy kis almával, barackkal... Vonakodtam tőle, mert úgy érzem, Nándi még pici ehhez, de való igaz, hogy minden alkalommal, amikor eszünk előtte, nagyon kíváncsi, finoman szólva kinézi a szánkból a falatot. Ezért úgy voltam vele, hogy ha a szakember is azt mondja, ebből nem lehet baj, próbáljuk ki. Szavakkal nem nagyon írható le, hogy fogadta a kisfiam élete első kanál almalevét, így álljon itt egy videó, mely ezt bemutatja. (Spoiler: egy darabig maradunk még az anyatejnél.)

Nándi eszik

Muszáj megosztanom a legújabb tudományát is, amit egyszerűen imádunk, lehetetlen betelni vele. Elkezdett hangokat kiadni, nagyon ügyesen és kitartóan próbálgatja magát. Ha csikizzük, hangosan kacarászik, és elkezdett sikoltozni is! Nagyon édes, egyszerűen meg kell zabálni! Valójában csodálatos = leírhatatlan érzés látni, hallani, hogy ez a gyerkőc tényleg fejlődik, nemcsak súlyra, hosszra, de egyre okosabb is lesz, ahogy gyarapodnak az agysejtjei. Másfelől azért is felemelő ez az új képesség, mert most már nem a sírás az egyetlen kommunikációs eszköze. Nem mondom, hogy azt teljesen elhagyta, viszont néhány stresszes helyzetet már kivált azzal, eufória uralkodik el rajtunk, amikor halljuk, hogyan formálja a hangokat.

Nándi nevet

Érdekes kis adalék, hogy jelenleg kb. 250 különböző hangot képes Nándi (vagyis az ennyi idős csecsemők) kiadni, és ezt a világ összes nyelvének hangzókészletéből meríti. Vagyis ha most szuahéliül, franciául, kínaiul vagy a világ bármely nyelvén kezdenénk tanítani, el tudná sajátítani. 😃

Végül szót kell ejtenem a szerelmekről is, főleg azért, mert őrületes nagy büszkeséggel tölt el, a többi ember hogyan látja Nándit.

Az nyilván egyértelmű, hogy számomra ő a leg-leg-leg, a non plus ultra, a legszebb, legokosabb, legaranyosabb, a legmindenebb. Az is rendjén van, hogy a Zoli és a rokonság körében is óriási imádatnak örvend ez a kis gyöngyszem, de amikor idegenek is elismerően nyilatkoznak róla, akkor azt érzem, hogy az én fiam valóban kivételes teremtmény - elfogultság nélkül. 

Néha már-már kínos is a dolog... az orvosi rendelőben rendre megkapom anyukáktól, hogy Nándi mennyire édes, és ez nem csak olyan illendőségből mondott dolog, miközben nekik is ott van a saját gyermekük, aki szintén cukorfalat. Múltkor láttam pl. egy kisfiút, aki teljesen elkámpicsorodott, mert az édesanyja azon ujjongott, Nándi milyen édesen mosolyog rá. Furcsa 😕

Az egyik vizsgálaton a doktor néni ölelgette, simogatta, puszilgatta a gyönyörű kis tappancsát, míg a másik doktor néni megjegyezte, hogy ha neki nem fiai lennének otthon, vagy Nándi kislány lenne, már vinné is haza. Na hiába, nincs mit tenni, ez a kis fickó mindenkit levesz a lábáról.

Új év, új minden

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! 

Újra írok, mert akad mesélnivaló. Nándi első szilvesztere a vártnál jobban sikeredett. Életében először látott tévét, és úgy tűnik, nagyon lenyűgözte Bud Spencer és Terence Hill bunyós alakítása 😀 Sokan riogattak, hogy a petárdáktól és a tűzijátéktól félni fog, de szerencsénkre békésen átszunyókálta magát 2017-be, arcizma sem rezzent!

Aztán tegnap Nándi 4 hónapos lett, és mindig várjuk ezeket a fordulókat nagyon. A mi mérésünk alapján 58 cm és 5,8 kg. Furcsa véletlen, nem? 😁

Mivel már ilyen nagy, és éjszaka már általában csak egyszer kel fel, gondoltuk, kipróbáljuk, hogy alszik egyedül a szobában. Úgy tűnik, működni fog, és így talán mi is egyre kipihentebbek leszünk napközben. 



Mostanában új mutatványokat is tud a drágám. Az egyik, mint a fentebbi képen is látható, a majdnem MINDENT megrágás, főleg a saját és az én kezemet. Kivétel természetesen a cumi, illetve a rágóka. De ezt a rágcsálást olyan átéléssel tudja csinálni, akár egy vérszomjas fenevad, néha még meg is ijedünk tőle! 

Egy másik dolog, amire szintén nemrég szokott rá, hogy kézből mindig a másikhoz akar menni, akit lát. Ilyenkor kalimpál, ficánkol, sokszor majdnem kiugrik a kezünkből. De ami a legviccesebb, hogy van róla egy viszonylag nagy kép a falon, amit rendre ki is szúr magának. Valószínűleg azt hiszi, hogy az is egy másik ember, mert amikor egyedül vagyunk itthon, a képet látva szintén elkezd ugrabugrálni, kalimpálni, mintha azt szeretné, hogy Nándi átvegye őt. Persze tudom, hogy ő még nem tudja, hogy az csak egy kép, azt pedig főleg nem, hogy őt ábrázolja, de azért kicsit megmosolyogtató, hogy mindenáron oda akar menni 😀

Évnyitónak így hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Holnap megyünk a doktor nénihez, Nándi megint szurit fog kapni. Az újabb fejleményekkel hamarosan jelentkezem.