Foga csak egy van

Egyelőre!

Még 8 hónapos sincs ez a fiúcska, és végre megérkezett az első édes kis fogacska, a bal alsó egyes ☺

Szerencsések vagyunk, mert gyakorlatilag két nap alatt áttört a picike csont, most már epekedve várjuk, hogy teljes valójában is megláthassuk, hogyan is néz ki Nándi foggal.

Sokat boncolgatott téma ez a szakirodalomban és az interneten, mindenki igyekszik minél többet megtudni, valamint megosztani róla. Ráadásul elég para is, mert a rémrörténetek vannak túlsúlyban, bár ez az egész gyerek-sztorira igaz. Végül is az nem valami nagy hír, ha minden simán, gond nélkül megy, de nem ártana több ilyen leírás, hogy a szülők megnyugodhassanak: bizony ilyen is van.

A fogzás, ugyanúgy mint bármely gyermekfejlődési állomás, minden lurkó esetében egyedi, így felkészülni is nagyon nehéz rá. (Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy ugyanannál a bébinél az egyes fogak között is van különbség.)

Leírom, nálunk hogyan alakult, és hogyan vészeltük át az elmúlt időszakot.

Talán 4 hónapos volt Nándi, amikor elkezdett aktívan nyáladzani, és megrágott mindent, ami a szájába került. Először mi is arra gyanakodtunk, hogy máris jön a foga, de az idő haladt sietve, fogacska meg sehol nem volt. 😕 (Sok utánaolvasás után kiderült, hogy a babák ebben az időszakban azért nyáladzanak, rágcsálnak, mert olyan sok nyáluk termelődik, hogy nem tudják rendesen lenyelni. Nándi ezért is imádta a plüssöket, mert jó nedvszívók.)

Aztán két hónappal ezelőtt a doktor néni is benézett Nándi szájába - azt mondta, ebből hamarosan fogacska lesz. Persze értem én, hogy a hamarosan elég relatív és tág időintervallum, de ezek szerint még az sem tudja pontosan megjósolni a fogzás idejét és menetét, aki nap mint nap lát ilyet.

Egy pár napja azonban megváltozott minden. Kiesett a pixisből a korábbi nagy szerelem, Pulyka úr, és vele együtt az összes többi plüss is elhajításra került. Viszont előkerült a korábban elutasított kemény rágókák hada, és elkezdte rágcsálni a kis ujjait is Nándi valahogy máshogy, mint régen. Sokat vakarta a fülét, és bekerült egy újabb elem is a repertoárba - ekkor már tudtuk, hogy itt az idő -, nagyon cuki módon elkezdte rágcsálni a nyelvét.

VIDEÓ: Nándi rágja a nyelvét

Ezután egy kicsit nehezebb éjszaka következett, a kiságyban nem volt hajlandó aludni, mindig sírt. Amikor kivettem, rajtam szépen szundított tovább, így aludtunk összebújva reggelig.

Csütörtök délelőtt nagyon sírt, amikor nem tudtam fogni, csak bömbölt. (Még szerencse, hogy van hordozónk, most igen nagy hasznát vettem.) Ekkor megvizsgáltam a kicsikémet, és az ínyén 3 nagyobb kék pont látszódott. Ezek a pontok estére vonallá lettek, majd péntek délután már bizony érezhetően ott volt a kis édes éles foghegy, amit azóta is előszeretettel köszörül rajtunk. 😬

Ezt a - szerintem - legnehezebb részt azonban meg sem éreztük. És hogy mi volt a titkos csodafegyver? FIGYELEMELTERELÉS. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Amikor játszottunk, énekeltünk, nevettünk, elvontuk a figyelmét a fájdalomról, csak néha görbült lefele a szájacskája, de az is csak kis ideig. Ebben a nagy "munkában" szerencsére nem voltam egyedül, a nagyszülőké inkább az érdem, hogy szórakoztatták Nándit. 

Szomorú kis szája

Röviden és tömören így történt, hogy többé nincs fogatlan kis szépségem. 😀

Hosszú hétvége

Kezdem a legfrissebb örömhírrel: Nándi ma sikeres vizsgát tett úszásból, így jövő héttől már a 2-es csoportba jár! Nagyon büszkék vagyunk rá! 😊

VIDEÓ: Nándi úszik

Kicsit ugyan megkésve, de a húsvéti hétvégéről szeretnék írni, mert nem egy átlagos hétvége volt!

Így, hogy adatott plusz egy nap, a nagypéntek, apa is többet lehetett velünk, és kitaláltuk, milyen jó lenne nekivágni a nagyvilágnak. Egészen Tárnokig jutottunk, ahol meglátogattuk a nagyszülőket.

Bevallom, nagyon féltem, miként fogja Nándit érinteni a környezetváltozás, de kár volt aggódnom. Újfent bebizonyosodott, hogy ennek a kissrácnak nagyon jó természete van, nagyon könnyen alkalmazkodik az új helyzetekhez.

Vidáman indult a nap 

Az első dilemma az volt, mit vigyünk magunkkal, miből mennyit, a bevált itthoni rutin dolgokat hogyan oldjuk meg máshol. 

Utólag belátom, még így is sok holmit vittünk, bár egy sporttáskában elfértek Nándi cuccai. Pelust mennyit? Ruhát mennyit? Játékot mennyit, melyiket? Ezek azok a kérdések, amelyekre gyakorlatilag nincs válasz, mert az élet (a gyerek) mindig képes valami megdöbbentőt varázsolni. Nekünk most szerencsénk volt, hiszen inkább vigyünk többet, mintsem ruha vagy pelenka nélkül maradjunk.

Alvás a vonaton 

Készen állt a csomag, útra keltünk. A következő kritikus pont az utazás volt, mert bár Nándi szeret villamosozni, buszozni, ilyen hosszú úton még nem volt. A villamost és a metrót jól viselte, tetszik neki a nagy sárga, a nagy fehér, és kifejezetten imádja, hogy sok új emberrel találkozhat. Szereti a nyüzsgést, szereti felhívni magára a figyelmet és cukiskodni. A vonaton végig aludt odafele, így nem volt semmi gond. A hazafelé úton viszont végig ébren volt, és azon kívül, hogy elfáradt, nem viselte meg az utazás. 

Amikor megérkeztünk a nagyszülőkhöz, Nándi kicsit ismerkedett az új helyszínnel, de inkább azon volt a hangsúly, hogy a mamáékkal volt, akiket ismer, az otthoni játékaival játszott, nézhette a kedvenc videóit, vagyis igyekeztünk otthonra emlékeztető miliőt kialakítani a számára. Így vidáman kiabált, sikoltozott, táncikált, forgolódott összevissza... Szóval szemmel láthatóan jól érezte magát. 

Vadul buliztunk 

Bár az időjárás nem volt a legbarátságosabb, azért voltunk az udvaron és a kertben is, és tisztes távolságból ismerkedtek Bütyökkel. A finom friss vidéki levegő jó hatással volt rá, jó étvágya volt, és energikus volt egész nap, estére pedig jól el is fáradt.

Papával napozgatunk

Azt hiszem, leginkább az alvástól, főleg az éjszakaitól féltem leginkább. Új helyen, nem a saját ágyában még a legtöbb felnőtt is nyugtalan, de Nándiról ez nem mondható el. Mintha csak otthon lettünk volna, olyan szépen tartotta a rutinját.

Szundi 

A következő nap jó gyorsan eltelt, hirtelen délután lett, és haza kellett jönni, de azért jó érzéssel tettük, mert ez biztató, hogy Nándi ennyire alkalmazkodóképes. Remélem, ez így is marad, és nyugodtan telik majd a következő utazásunk is. 

Mi is jól éreztük magunkat egyébként, jó sokat és finomat ettünk, és ha nem is annyira látványosan, de azért tudtunk valamennyit pihenni, szusszanni.

Szórakoztató

Egy újabb csodás hírrel kezdhetem ezt a bejegyzést is: Nándi már minden oldalra fordul, vagyis gurul, gurul, gurul... Mostantól a nemlétező szemeinket is rajta kell tartanunk! 😃

Ez az egész mozgásfejlődés tulajdonképpen a motivációról szól; ha nagyon meg akar szerezni valamit, akkor addig nyúl, addig hintázik, addig erőlködik, amíg nem sikerül. A szülőknek ilyenkor nem árt résen lenni és tisztában lenni azzal, hogy mi érhet a gyereknek annyit, hogy olyat tegyen, mint még azelőtt soha.

A fő motivációs eszközök nyilván a játékok, amelyek már Nándi születése óta gyarapszanak, és még mindig nem tud mindennel játszani, sőt még mindig kevés olyan dolog van, amivel tud mit kezdeni. Persze ennek elég egyszerű magyarázata van. Az ő fő szempontja a kedvenc játékok kiválasztásában, hogy befér-e a szájába, megfelelő ideig ott tudja tartani, és a legtöbb esetben a jó nedvszívó képesség is kritérium.

Az egész játszás úgy kezdődött, hogy kapott tőlünk karácsonyra egy játszószőnyeget, amit nagyon utált. Persze ezért nem lehet hibáztatni, hiszen nem tudott mit kezdeni vele igazán. Most már egyre gyakrabban teszem rá le, itt könnyen lehet gyakorolni a gurulást, valamint a játékot a többi eszközzel.

Picit csalódottnak éreztem magam az elején, mert úgy tűnt, bármilyen játékot vettünk neki vagy kapott, egyáltalán nem érdekelte, én pedig egyre elkeseredettebb lettem: mit akarhat ez a gyerek?

Elég hamar kiderült, viszonylag nagy falat még most is a lelkemnek, de odavan mindenféle műanyag palackért. Miután folyton sírt azért, amiből ittam, lett neki is egy palack-farmja. Különböző méretű, színű és formájú üvegeket tisztítottunk meg neki, és van, amelyiket rizzsel, van, amelyiket színes folyadékkal töltöttünk meg. Ez olyannyira jó ötlet volt, hogy hónapok óta ezek mellett a palackok mellett a legkitartóbb Nándi.

Amikor még csak arra akartuk tanítani, hogyan fordítsa a hang felé a buksiját, vettünk mindenféle csörgőt. Akkor a célnak megfelelt, de ő maga nem játszott vele igazán. Csak mostanában kezdte el rázni és csapkodni őket, hogy végre elbírja, és jobban tudja fogni őket.

Nagyjából ugyanebbe a kategóriába sorolnám a rágókákat is. Szerintem ezt minden ember tudja, hogy a gyereknek kell rágóka, ha jön a foga. Nos, ebből aztán manapság már annyiféle létezik, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, de - nem titok - a mi gyerekünknek egyik sem felel meg... Van műanyag, a legegyszerűbb formájú gumi, hűtős, a legbonyolultabb rágókacumi, de Nándi ezeket nem preferálja.

Én, a kétbalkezesség netovábbja, már arra is vetemedtem, hogy készítettem ezekből a nem-használt játékokból egy kiságyra felköthető sort, mondván hátha majd így érdekli a csöppemet, de ha már csak elkezd felé nyúlkálni, nyújtózkodni, az is jó! A végeredmény az lett, hogy nyúlt is értük, ahogy reméltem, de nem a rágókákat rágcsálja, vagy a csörgőket rázza, hanem a zsinórokat, amivel felkötöttem őket!

Ez a fiaskó és a korábbi tapasztalatok segítettek megérteni, hogy én a fejemen is pöröghetek, Nándi akkor is csak a textiljátékokért rajong, ezen belül is a plüss anyagból készültekért. Eme szenvedélyének beteljesítésében kiváló partnerem az IKEA lett, aki egyszerűen tudja, mi kell az én gyerekemnek! (De tényleg, hogy van ez? Ezer meg ezer játékot nézegettem már különféle bababoltokban, de egy sem közelíti meg azt a szerethetőségi és hasznosíthatósági szintet, mint az IKEA-játékok. És ráadásul olcsók is, ami azért a gyereknevelésben nem egy figyelmen kívül hagyható szempont.)

Az igazi, a nagy Ő Nándi számára egy valójában rémesen csúnya és értelmetlen játék, de nem bántom, mert számtalanszor mentette már meg az életünket, fojtott el szűnni nem akaró sírást, vagy éppenséggel segített álomba ringatni egy hullafáradt bébit. Az IKEA kezdeményezésében valósult meg az a projekt, hogy gyerekek rajzolnak valamit, a cég pedig legyártja és árusítja. Nem tudom, melyik kis lurkó álmodta meg a kétfejű, kétlábú, szivárványszín testű madarat, de köszönet érte. Pulyka úr (vagy egy kiadósabb használat után Nyálka úr) egyelőre családunk oszlopos tagja.

Aztán ami még nagy sikernek örvend az a kis plüss gyümölcsös kosár, ami ugye egy nagy IKEA-s játék része. (Először boltosat lehet játszani, megveszed a gyümölcsöket, zöldségeket, majd a kiskonyhában megfőzöd őket a mini edényekben, és végül elmosogatsz. Teljesen hibátlan konstrukció, játszva nevel.) Mondjuk mi ott tartunk egyelőre, hogy Nándi nyersen eszi a gyümölcsöket 😃 Mindegyiket imádja. A fő kedvenc a szőlő, melynek minden bogyója kb. 10 perces elfoglaltság, a narancs, az alma, a kivi... és a meghámozható banánról még szót sem ejtettem! Viszont azt azért muszáj megemlítenem, hogy az első adandó alkalommal mikor megkapta az egész kosarat, hogy válassza ki, ami a legjobban tetszik, a fejére borította a gyümölcsöket, és a kosarat kezdte el rágcsálni. Édes pofa.

De nem csak plüssben nyerőek a svédek, a tornaszert is imádja Nándi. Megmondom őszintén, azért ezt választottuk, mert fa, roppant egyszerű, és kis helyen is elfér. Van sok másféle, de alapvető gondom a legtöbb játékkal, hogy van fiú meg lány, és általában borzasztó. Ez egyszerű, mondhatni old-school, és gyanítom, hogy az ezzel eltöltött idő jócskán hozzájárult ahhoz, hogy Nándi már ügyesen gurulászik.

(Annak idején ugye a zenélő-forgó hatására kezdett el a hátára fordulni, mint azt már korábban leírtam, így nem szeretném önmagam ismételni. De jó példa arra, hogy a mozgásfejlődéshez sem kell feltétlenül mozgásfejlesztő játék.)

Persze most nem soroltam fel mindent, de nagy igazság az, hogy ha nem vennénk játékokat a gyereknek, akkor is nagyon jól ellenne, mivel minden érdekes, minden újdonság neki, és egy egyszerű kanállal is képes akár egy órát is eljátszani.

Sajnos előfordul, hogy eljön az a pont, amikor minden játék hasztalan. Ekkor bizony másképp kell a gyereket megszólítani, mégpedig audiovizuális eszközökkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy magára hagyva bámulja a TV-t naphosszat, vagy kedvére YouTube-ozik, nyilván mértékkel és felügyelettel nézhet néha ezt-azt.

A fő kedvence a Herkules című rajzfilm egyik betétdala, egyenesen odavan érte, fülig ér a szája, mikor meghallja. A siker hatására próbálkoztunk más mesedalokkal is, de egyiket sem hajlandó meghallgatni sem.

Sok gyerekdalon is túl vagyunk már, de kettő ezekből a favorit.

Az esti fürdés előtt nélkülözhetetlen!