Finomság

Érdekes dolog, hogy amikor valaki a gyerekről kérdez, a fókuszban rendszerint a kúszás, mászás, járás és a beszéd állnak. Nyilván ezek a leglátványosabb fejlődési mérföldkövek, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy a legérdekesebb mégis a finommotorika. Mert nap mint nap látva hogyan tevékenykedik Nándi, a tizedmilliméterekben van az igazi csoda!

Csibész

Eleinte még az is óriási lépésnek számított, amikor végre megfogta a dolgokat, majd egyik kezéből a másikba tette, aztán egy idő után a két kar mozgása különvált lehetőséget adva száz másféle izgalmas tevékenységnek.

Most 14 hónaposan ott tartunk, hogy MINDEN érdekes, tehát meg kell fogni, ki kell próbálni, miként működik, mire lehet használni - ez az egyik hajtóerő. A másik pedig, ami mostanra ért be igazán, az utánzás. Egyelőre még csak késleltetve, de mennyire édes már, amikor egy kis mazsola ugyanazt próbálja csinálni, amit a felnőttektől látott???

A szőlőzsír persze ott van a kezében

Nándi például már kiválóan tudja használni a szőlőzsírt, annak rendje és módja szerint mindenki száját be is keni 😊 A másik kedvenc utánzós mutatványa, hogy megfogja anya és apa fejét (fülét/haját/amit ér), és húz össze, hogy adjunk puszit egymásnak! Mindez csak akkor igazán zavarba ejtő, mikor bármelyik két tetszőleges emberrel csinálja 😄

Szóval innen és a sok fejlesztő játékától erősödött benne a késztetés, hogy ügyeskedjen. Van egy pohártorony, amit mostanra hibátlanul össze tud rakni, ráadásul egyre jobb szintidővel! Eleinte csak pakolgatta a poharakat jobbra-balra, majd rájött, hogy hogyan is illenek össze, melyik a kisebb, melyik a nagyobb, de nem is ragaszkodik feltétlenül a teljes készlethez, 2-2 összerakása is megy neki méret szerint. 

A formabedobóval is nagyon ügyesen játszik egy ideje. Már kialakult, hogy mindig hasonló sorrendben dobálja be a formákat, először a két könnyűt, a kör és az ovális alakút, majd halad az egyre nehezebbek felé. A végére rendszerint a csillag és a kereszt marad. Egy idő után ezt néha megunja, ilyenkor rendkívül kreatív módon megpróbál minden mást bedobálni: kockákat, ujjbábot, és ki tudja, mi minden volt már abban a dobozban...

Egyedül evés (készül a Hulk jelmez)

Egyedül evés 2. (arcpakolás)

Egyedül evés 3. (hajpakolás)

Nagyon sokat tanul etetés közben is, már próbálkozik az egyedül evéssel, mondjuk sikernek nem nevezném, de biztos rettentően élvezi 😃 Eleinte még fordítva fogta a kanalat, vagy volt, hogy mindkét végét evésre használta, de gyakran mondogattuk neki, hogy fordítsa meg, így eleinte amikor rosszul fogta meg, gondolkodott egy kicsit, majd magától javította ki a hibát, végül pedig már nem is fordul elő, hogy a kanál végével próbálna enni. (Persze ez nagyon szépen hangzik leírva, de nincsenek arra szavak szerintem a világ egyetlen nyelvében sem, amivel lefesthetném, hogy egy-egy ilyen evés után hogy néz ki a gyerek és 3 méteres körzete velem együtt... 😢)

Ha éppen nincs kedve egyedül enni, akkor is kell valami a kezébe, mondjuk egy kupak, azt nagyon szereti. Nap mint nap szemléltem, hogy próbálkozik visszatenni az üvegre, és egyre ügyesebb volt, míg végül nemcsak felrakta a kupakot, hanem rá is tekerte az üvegre! Én abban a pillanatban olyan büszke és olyan boldog voltam, kissé meg is könnyeztem... (Aztán feltettem magamnak a kérdést: komolyan egy üveg bezárásán sírok? Mi lehet a gond velem??? 😂)

A számítógép nagy imádója és mestere

Nagyon ügyesen használja a mutatóujját is mindenféle kapcsolók és gombok nyomogatására, rettentő boldog, ha ő valamit meg tud csinálni, például este a lámpaleoltás már az ő feladata ☺

Lassan már a mutogatás is megy, de az is érdekes, hogyan fejlődik a kis agyuk a töpörtyűknek. Eleinte nagyon mókás volt, amikor mutattam valami felé Nándinak, rendszerint nem látta meg, mert csak a mutatóujjam hegyét nézte. Mostanság először ránéz az ujjamra, aztán pedig gondolatban meghosszabbítva a vonalat fordul afelé, amit mutatni akartam neki.

Fő a biztonság!

A végére hagytam a felsorolásnak a két kedvencet, az egyik a CSATOK. Bárhol, bármennyi, bármilyen méretben, ha meglát egy csatot, Nándi rettentő izgalomban jön, és ha mód van rá, ő szeretné bekapcsolni a kapcsokat. Beültetjük az etetőszékbe vagy a babakocsiba, már nyúl is a biztonsági övhöz. Egyszer-kétszer meg kellett mutatni az elején, hogyan is működik, aztán néhány alkalommal a kezébe adtuk a végeket, úgy illesztettük össze, és végül már ő egyedül mókolt el vele, és jött rá a dolog nyitjára. Amint ezt a tevékenységét tanulmányoztam napok, hetek alatt, megállapítottam, hogy ez a fiú tiszteletreméltóan kitartó alkat, ha valamit el akar érni, megszerzi magának! Persze nem hisztivel, nem is erővel, hanem kreatívan, vagy ha egyáltalán nem megy, újra próbálkozik 10 perc, 1 óra vagy 1 nap múlva. Amikor pedig kijön a sodrából (iszonyat cuki), egy kicsit megrágcsálja az éppen nehézséget okozó tárgyat, és újra nekirugaszkodik a feladatnak. És azt talán nem is említettem, de ezeket a tevékenységeket ő magának találja ki, soha nem mi erőltetjük!

VIDEÓ - Nándi és a csat (közben zihálva csuklik és koncentrál)

Amire pedig nincsenek szavak, hogy mennyire ügyes, ő egyedül tud búgócsigázni!!!

VIDEÓ - Nándi és a búgócsiga

Mozgásra fel! (2. rész)

Egy ideje már csücsülök ezen a poszton is... De most is úgy írok, hogy Nándi rajtam van a hordozókendőben ☺

Nindzsa üzemmód

Mindig óriási öröm látni, ahogy napról napra fejlődik, egyre ügyesebb lesz egy csöppség, bár ezt a változást minden egyes lépcsőfokában csak a szülőknek, elsősorban az anyukának (otthon maradottnak) van szerencséje észrevenni, látni, tanulmányozni. Ezen felül is jelenleg a mozgás van terítéken, és ez is a leglátványosabb a kis teendők közül.

Újdonság, hogy amíg korábban Nándi csak a bal oldalra fordult hasról, már a jobb oldalt is sikerült begyakorolnia, sőt olyannyira automatikus lett ez a mozgásforma a számára, hogy a hason fekvést el is lehet felejteni, kár erőltetni... Nem titok, már most annyira akaratos, öntörvényű és kitartó ez a gyermek, és annyira utál hason lenni, hogy inkább megtanult fordulni! ☺Nyilván ez csak vicc, de azért várom a másik irányú fordulását is, tehát hátról hasra, mert amíg nincs eleget hason, nem tud megtanulni kúszni, mászni. Azért ügyes hason is, arra a pár másodpercre, amíg sikerül ott tartani, már nyúl a játékaiért, sőt meg is tudja fogni, fel is tudja emelni őket.

A fogása is rengeteget finomodott az elmúlt hetekben, már nagyon pontosan tud nyúlni bármi után, és nagyon szépen használja az összes kis ujjacskáját is. Ha elejti, amivel játszott, akkor pedig matatva már néha újra meg is tudja kaparintani. Ami új, és amit nagyon szeret nemcsak fogdosni, de rágcsálni is, az a kis lába. Amint lefektetem, a lábai már szinte rögtön az égben vannak, és jön a torna: addig nyúzni-húzni, míg a szájához nem sikerül emelni, majd a jól megérdemelt jutalom, a kóstoló sem maradhat el 😃

VIDEÓ: Nándi és a lábak

Csodálatos az is, ahogy elkezdi kombinálni a különböző területeket, és megmutatja, mit tud, amikor a mozgást és a tudást egyszerre alkalmazza. Van neki a kiságyán egy zenélő-forgó játék, amit nagyon szeret. Ezen többféle gomb van, amivel a zeneszámokat lehet váltani, illetve a hangerőt szabályozni. Amikor sikerül éppen ez mellé fordulnia, kézzel-lábbal küzdve bemutatja új kislemezét DJ Nándi! Megy a csapkodás ezerrel, és van hogy csak arra leszek figyelmes a konyhában, hogy vészesen felvette a hangot, vagy hogy egyfolytában váltakoznak a zeneszámok. Iszonyatosan élvezi, látszik, hogy össze tudja már kapcsolni, hogy ezt bizony ő érte el a mozgással.

VIDEÓ: DJ Nándi

Mint ahogy az előző részben is írtam, igyekszünk mindent megtenni, Nándinak ne legyen semmilyen maradandó gondja a koraszületés miatt, ezért elkezdtünk babaúszásra járni. Nem is tudom pontosan, hogy mit várok ettől, de mozgás, ami csak jó lehet, az sem baj, ha Nándi megbarátkozik a vízzel, és így van egy fix családi programunk is.

Pancsi előtt a kiscsalád

A MOM Sportba járunk minden vasárnap. Főként azért ide, mert ez számunkra egy busszal megközelíthető. Két oktató tartja a foglalkozásokat, Szilvi és Szandi néni. Az órák felépítése igen egyszerű, négy gyakorlat van, melyeket 3-3-szor kell megismételni a 45 perc alatt. A köztes időben pancsizunk, játszunk, szórakozunk. A kezdő csoport vizsgával zárul egyébként, átlag 10-12 alkalom után lehet próbálkozni. Ekkor a már jól ismert gyakorlatsort 5 perc alatt kell tudni lebonyolítani.

Mondjuk elég stresszes maga az egész program, kicsi a hely, kevés a pelenkázó, a gyerekek fáradtak és éhesek a végére. Nándinak például sokszor az a baja, hogy megrémül a sok embertől, mivel alkalomadtán kb. 15 baba van a medencében, ráadásul két szülővel. A másik fő frusztráló dolog számára, hogy ha egy baba elkezd sírni, ő is rákezd. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen érzékeny a kis lelkem.

Apa és fia

Egyelőre a 6. alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, kezd Nándi fejlődni. A legutóbbi órán volt először, hogy nem is nyelte vizet! Noha még nem sikerült az egész gyakorlatsort végigcsinálni, azért biztosan haladunk előre. Itthon viszont nagyon virgonc a kis lelkem: fürdés közben úgy ugrabugrál, mint egy kis delfin! Jár a keze, a lába, sikoltozik... Szóval szerintem nem lesz gond a víz szeretetével. 😉

Zajlik az élet

Nándi ma 5 hónapos!

Egyébként sajnos még mindig küzdünk a betegséggel, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz az egész. Azon túl, hogy Nándinak ez mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő, bennem is mély nyomokat hagy. Amikor először érzi azt az ember, hogy kiszakad a szíve, amikor együtt sír a szenvedő kisgyerekkel, amikor tudod, hogy utál amiatt, amit éppen teszel, de te nem adod fel, mert tudod, hogy hosszú távon neki így lesz a legjobb... Nem könnyű egyáltalán. Főleg egy olyan picin, mint ő, egy mozgékony, beteg babán inhalátort alkalmazni, majd az orrszívó porszívót, végül pedig cseppenteni a nózijába, még ha valaki segít, úgy sem könnyű, nemhogy egyedül. És néha látom az én csöppségemen, hogy bele-beletörődik, nincs mit tenni, hagynia kell magát. Szeretném azt hinni, hogy belátja, anya jobban tudja, mi kell nekem, de ez csak illúzió, csak a magam megnyugtatása.

Ilyenkor születik meg az anyuka (szülő) egyik legkellemetlenebb, de igen hatékony alteregója, a "beteg gyerek anyukája". Ez talán az egyik legösszetettebb, legambivalensebb lény, amivé ember képes válni, aki megduplázza természetfeletti erejét, képességeit, törtet, ajtókat rúg be, maratonokat fut le napokon át alvás nélkül, étlen-szomjan, amolyan túlélő üzemmódban, gyermeke mellett azonban olyan gyengéd, ártalmatlan és együttérző, érzékeny és törékeny, amilyen azelőtt még soha. Szóval senki ne húzzon ujjat egy szülővel sem, akinek éppen beteg a gyereke!!! Plusz még egy jótanács: hogy ne jöjjön elő az "anyaszörny", a képlet egyszerű: ne betegedjen meg a gyerek!

De hogy jó dolgokról is beszéljek, hogy miket művel mostanában ez a kis Superman? Szerencsére a viselkedésén is látszik, hogy határozottan jobban van, például egyre kezdi megszeretni a hason fekvést. Sokáig aggódtam (igazából mindig aggódom 😊), most éppen azért, mert nem szeret hason lenni, de így soha nem fog fordulni, kúszni, felülni stb. Úgy tűnik azonban, hogy csak türelmetlen vagyok, de vajon melyik szülő nem az? Főleg Nándi esetében nagyon oda kell figyelni, hiszen a koraszülöttek gyakran fejlesztésre szorulnak. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az ő esetében ilyesmire nem lesz szükség, és az eddigi ügyességei alapján szerintem rendben lesz vele minden.

A másik ilyen mérföldkő, amire éppen nagyon várunk, az a tárgyak felé nyúlás, illetve megfogásuk. Erre talán még várni kell 1-2 hetet, de úgy tűnik, már a késztetés benne van a csöppségben.

Videó: Nándi játszik a csörgővel

Tegnap csak úgy kíváncsiságból újra bepróbálkoztam az almával nála. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, de úgy tűnik, most egy kicsit jobban tetszett neki, mint elsőre. 😃

Nándi és az alma 2. rész

Végül most zárom soraimat, álljon itt az egyik személyes kedvencem, mert azt remélem senki nem felejtette el, hogy Nándi csak dumál, dumál, és még álmában is dumál... ❤

KATTINTS! Egyszerűen cuki