Tiszta lappal

Amikor gyermek érkezik egy családba, mindig nagy várakozás és nagy találgatások előzik meg. A szülők, családtagok, barátok kíváncsian várják, hogy kiderüljön először is, fiúval vagy lánnyal gyarapodik a család. Utána az ultrahang és a manapság egyre divatosabb 4, valamint 5D-s technológia segítségével már az első találkozás előtt láthatók a kis jövevény főbb vonásai. Aztán amikor világra jön a csöppség, mindenki váltig állítja: tiszta anyja, tiszta apja... majd idővel felmerül a kérdés, vajon hogy fog kinézni felnőtt korában ez a gyerek.

Mikulás

Ennél azonban fontosabb, hogy milyen jellem, személyiség is lesz ez a kis ember, és vajon mennyi felelőssége, ráhatása van a szülőknek, a környezetnek a gyermek személyiségének kialakulására.

Tudományos kutatás

Létezik egy filozófiai elmélet, mely szerint a gyermek agya születésekor egy tiszta lap (tabula rasa), és mindent "kívülről", a szülők, a tanárok, a környezet alapján tanul meg. Nem hiszem, hogy manapság ez az elmélet még helytálló, hiszen ma már babapszichológusok is vannak, akik a kicsik agyának feltérképezésével foglalkoznak, és egy közelmúltban végzett kutatás azt is bebizonyította, hogy a temperamentum például öröklődik. Nem értek egyet 100%-ban sem az empirista, sem a pszichológiai vélekedéssel, szerintem a jó válasz valahol a kettő között van. 

Minden mókában benne van

Először akkor kezdett el foglalkoztatni a kérdés, amikor Nándi még alig volt 1-2 hónapos, és öltöztetésnél megigazítottam a felgyűrődött ruhaujját vagy a címkéket. Felmerült bennem, hogy ha őt nem zavarja, én mégis miért igyekszem az ő helyzetét komfortosabbá tenni? Ezekből az apróságokból lesznek azok a rigolyák, amelyek a felnőttekben az őrületbe kergethetnek minket. Ebben az esetben valóban egy tanult viselkedésmintáról van szó, hiszen folyamatosan ismételjük ezeket az igazgatásokat vagy akár a lábujjhegyen járást, amikor a kicsikénk alszik. Nyilván ha sokszor lát, hall, tapasztal ilyen korrekciót, azt gondolja, az alaphelyzet rossz, meg kell javítani. Szerintem nagyon kell vigyázni, hogy ne essünk túlzásba, mert könnyen szorongóvá válhat a gyermekünk, ha rengeteg ilyen kis dolog van, ami "zavarja" őt, és folyton azon munkálkodik, hogy magát komforthelyzetbe hozza. Nyilván a másik véglet sem jó, amikor nem figyelünk oda alapvető dolgokra, mert Nándit egyelőre nem nagyon zavarja, hogy a haja, keze, arca, mindene csupa ételmaradék. Ez például igénytelenséghez (sőt akár betegséghez) is vezethet.

Maszat

Nándit van alkalmam nap mint nap hosszú órákon át tanulmányozni, és még mindig lenyűgöz, hogy milyen fiatal, mégis mennyire kiforrott jellem. Az elmúlt időszakban lettem arra figyelmes, hogy viselkedését, temperamentumát tekintve nagyon sok mindenben rám hasonlít. Itt jön a képbe a már korábban említett másik elmélet. Vajon öröklött-e a hirtelenség, a harsányság, az élénkség, ami megfigyelhető nála, vagy abból fakad a hasonlóság, hogy több mint egy éve kb. napi 24 órát töltünk együtt, és azt a mintát tanulja meg, amit tapasztal? Nehéz kérdés. Hiszen ugyanígy megtanulta, hogyan kell enni a kanállal, hogyan csavarja rá az üvegre a kupakot, vagy hogy hogyan is kell számítógépezni.

Vadóc

Az biztos, hogy jó hatással van a jellemfejlődésre, hogy mindig pozitívan állunk hozzá, mindig vidám, jó hangulatú a légkör. Ennek köszönhető, hogy sokat nevet, de az is, hogy bátor, mert érzi, hogy támogató a közeg, ami körülveszi. Érdeklődő, nyitott, de tud magára vigyázni, nem vakmerő. Például nálunk ha egy kis esés vagy valami bumm van, nem csinálunk belőle óriási ügyet. Természetesen ha rögtön sírni kezd Nándi, akkor tudjuk, hogy valóban fájdalmas dolog történt vele, de akkor is igyekszünk minél hamarabb megnyugtatni öleléssel, kedvességgel. Sőt néha előfordul, hogy ő néz ránk kérdőn, mi megijedtünk-e, és ha igen, akkor tudja, most sírni kell. De semmiképp nem szeretnénk ha anyámasszonykatonája lenne.

Ha jól megfigyeljük, egy gyermek személyisége 3 komponensből tevődik össze: érzelmi, mozgási és kapcsolati intenzitás. Az a fontos, hogy egyik se tolódjon el valamelyik véglet felé nagyon.

Az érzelmi intenzitás abból tudható, mennyit sír a kicsi, könnyű vagy nehéz megnyugtatni, innen tudjuk, mennyi támogatásra, biztatásra van szüksége. Nándi szerencsére ma már nagyon keveset sír, főleg ha a hisztit nem számoljuk. Mindig vidám, sokszor álmában is hangosan kacarászik, és a reggeli ébresztő is gőgicsélés krokodilkönnyek helyett.

A mozgási intenzitás szempontjából vannak a nyugodt és az aktív gyerkőcök. Ez nemcsak a mozgás aktivitására vonatkozik, hanem az energetikusságra, a beszédtempóra is, vagy hogy meg tud-e ülni egy helyben, vagy folyton mozog keze-lába. Én úgy gondolom, Nándinál ez az összetevő a domináns. Nagyon nehéz róla éles fényképet készíteni pont emiatt. Kisebb korában sok képen valamelyik végtagja mindig elmosódott, mert folyton rúgkapált. De az is rendszerint megesett, hogy ha olyan helyre mentünk, ahol sok gyerkőc volt, mindig meglepett, hogy Nándi egyfolytában gőgicsél, ugrabugrál, mocorog, míg néhány gyerek szinte katatón állapotban ült, feküdt egy helyben.

A harmadik komponens a kapcsolati intenzitás, vagyis hogy valaki örömét leli-e a szociális kapcsolatokban, vagy inkább kerüli őket. Szerencsésnek érzem magunkat, mert Nándi nagyon barátságos, szereti az embereket, könnyen teremt kapcsolatot, és legtöbbször a közeledése viszonzásra is talál. A kisugárzása egy másodperc alatt lenyűgöz mindenkit. Egyelőre még válogatás nélküli ez a barátkozás, de szerintem idővel megtanulja majd, hogy nem mindenkivel szabad szóba állni sajnos.

Nincs megállás

Mindezek ismeretében aggodalom nélkül várom a jövőt, mert tudom, hogy egy gyönyörű, csoda okos fiam van, aki mindennap annyi örömmel és megindító pillanattal ajándékoz meg, hogy az esetlegesen előforduló hisztik vagy nehezebb percek, könnyen feledésbe merülnek.

Szeretem