Ami eddig történt

Nándi még csak a pocakomban volt, amikor elhatároztam, szeretném egy blogban megörökíteni élete első pár évét. Aztán mint derült égből a villámcsapás, 6 héttel a várt időpont előtt megszületett, és nem hogy a blogra, de rengeteg más dologra is alig maradt időm. Talán most eljött az ideje, hogy néha-néha szánjak erre is pár percet. 

Lényeg a lényeg, hogy legédesebb, legszebb, legokosabb kisfiunk 2016. szeptember 2-án 9:13-kor megszületett, induló súlya 2200 gramm, hossza 47 cm. Nagyon pici volt, sok hajjal. A kórházban a többi újszülött hozzá képest óriásinak látszott. Csodálkoztam is, hogy valójában már ekkorának indul a legtöbb baba! Én ott voltam a picikémmel, és félelmetes volt egy-egy pelenkázás vagy öltöztetés, rettegtem, hogy kárt teszek benne, eltöröm. Míg élek, nem felejtem el, amikor először hallottam sírni. Eleinte csak nyekergett, halkan hallatott néhány hangot, amikor baja volt, aztán egyszer csak megérkezett az az igazi sírás! Olyan nagy boldogság volt ez, hogy nehéz szavakkal kifejezni. Ez volt az első alkalom, amikor láttam, mennyire küzd ez a kis csöppség az életért, a fejlődésért.

Aztán jött a koraszülött osztály, ahol 10 napot töltött. Nagyon kemény időszak volt, de derekasan helyt állt az én kisfiam, még ha anya csak pár órát lehetett vele minden nap. Kicsit ironikus, de ott ő volt a legnagyobb baba! Ez is nagyon furcsa volt. És nézegettem az alig 20 hetes babákat, és csak az járt a fejemben, hogy azt nem biztos, hogy ép ésszel végig tudtam volna csinálni. Jócskán megtanított rá az a 10 nap, hogy értékelni tudjam, a mi sorsunk végül is még egész jól alakult. 

Hála az égnek, amióta hazahoztuk a kórházból, semmi baja, gyönyörűen fejlődik és gyarapodik napról napra. Jó lett volna, ha megírhattam volna, mikor először észrevettem, hogy követ a tekintetével, mikor már egyszerre mindkét szemét ki tudta nyitni, amikor először emelte fel a fejecskéjét, amikor először élvezte a fürdést, amikor rám mosolygott, vagy amikor sikoltott egyet örömében. Ezeket visszamenőleg nem írom le, sok is lenne, majd' négy hónap, de elraktározom a fejemben, hogy mindig emlékezhessem rájuk.