Addig húztam-halasztottam az újabb bejegyzés megírását, hogy sajnos már nem csak örömteli eseményeket tudok megosztani.
Bekövetkezett minden (leendő vagy éppen gyakorló) szülő rémálma: beteg a baba 😖 Egyelőre úgy néz ki, hogy csak megfázás, de kezdem elveszteni a reményt, mivel Nándi állapota nem igazán javul. Vasárnap este kezdett csúnyán köhögni, én pedig szerettem volna időben elcsípni a dolgot, így hétfőn már ott is voltunk a doktor néninél, Nándi első betegrendelésén. Nem egy vidám első, de előbb-utóbb tudtuk, hogy bekövetkezik.
Féltem az egész helyzettől, de Nándi meglepően jól viselte a várakozást, sokat nézelődött, nyekergett, barátkozott az emberekkel. A betegség dacára, önmagához hűen mosolygott mindenkire, a felnőttek és a gyerekek pedig sorra olvadtak el tőle 😀
Most nem szeretnék kitérni a magyar egészségügy helyzetére, mert ez nem az a fórum, de megállapítom, hogy a gyerekeknek ugyanazokon a tortúrákon kell túlesni, mint a felnőtteknek. Csak ők még kicsik, betegek is... Nem nagyon lehet ezt bírni. Annak ellenére, hogy a mi doktor nénink egy szuper aranyos, gyors, de alapos teremtés, ő valóban a gyerekekért van. Megvizsgálta Nándit, felírt egy orrcseppet, ha néhány nap múlva sem javul az állapota, vissza kell menjünk. Holnap eldől, hogy megyünk-e vagy sem. Persze az is egy furcsa dolog, hogy az orrcsepp, amit be kell adni neki, amolyan "készítős" a patikában, és 24 óra alatt készül el! Azért akárhogy is vesszük, egy teljes nap az igencsak sok bármilyen betegség tekintetében, nemhogy egy gyereknél! Ennek sajnos meg is lett a következménye, és az én szegény kicsikémen csattant az ostor, ugyanis sokkal rosszabbul lett másnapra. Azóta is tart a folyamatos orrszívó-porszívózás (frenetikus találmány, de még így is kész kínszenvedés minden alkalommal a felgyülemlett váladék leszívása), a csöpögtetés, kenegetés... A nappalok még úgy, ahogy kibírhatóak, sokat alszik, persze nem az ágyában, az éjszakák viszont még rosszabbak, mint a kezdeti időkben, már amennyiben ez lehetséges. Ötször-hatszor ébred, sokat köhög, sír, nem lehet semmivel sem megnyugtatni. Őszintén nagyon remélem, hogy mihamarabb kilábal belőle, mert engem is rettenetesen megvisel, és el sem tudom képzelni, ő hogyan éli meg ezt az egész betegségesdit.
De hogy ne csak egy nagy szomorkodás legyen ez a bejegyzés, álljon itt egy videó, mely Nándi határtalan cukiságát mutatja be. És bízom benne, hogy hamarosan már csak ilyen vidámságokról kell beszámolnom időről időre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése