2017
Nem bánom, hogy itt a vége. Nagy reményekkel vártam, de nem csak adott, sokat is vett el.
Visszagondolok, és feltűnik, micsoda hosszú év volt! Egy percet sem unatkoztam benne.
Nándival a küzdelmekkel teli "elsők" éve. Az első fordulás, az első fogak. A kúszás, a mászás, a felülés, a felállás. Az első lépések. Az első falattól az első önálló evésig eljutás. Az első mosoly, nevetés, kacagás... Az első hiszti. Az első ölelés, amikor először örült, hogy hazaértem. Ha nem is szavakkal, de azt mondta: SZERETLEK ANYA! Az első nyaralás, az első születésnap, az első hajvágás! Nagy mérföldkövek mind.
Olyan szépnek tűnik így leírva, de rengeteg fáradtság, küzdelem, aggodalom és csüggedés is rejlik e mögött az egy év mögött. De ha kimondom összegezve, beleremeg a szívem - egy év alatt egy tehetetlenül fekvő morcos kis törpéből egy életvidám, maholnap lépegető, kommunikáló emberi lény lett. Minden küzdelmet megért!
Egyedül nem ment volna, ezért köszönet illeti Zolit, valamint a családunk minden egyes tagját, akik ahol csak lehetett, segítettek. Köszönet az újonnan szerzett barátoknak, akiktől sokat lehet tanulni, és akik erősítik a nézetet, miszerint vannak még jó emberek a világon.
Vannak - voltak. A veszteségek nem szabad, hogy túl sokáig elszomorítsanak bennünket. Inkább örüljünk, és értékeljük, ami, aki még megmaradt.
Végezetül egy kis emlékeztető az évről a teljesség igénye nélkül. Mindenkinek kívánok boldog(abb) új évet, és kívánom, hogy váljanak valóra az álmaink!
Köszönet Neked is, nagyon tetszett az Itt a vége c.írásod
VálaszTörlés