Nándi első karácsonya

Tudom, őrültség volt a részemről, de nagyon szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, annak ellenére, hogy tudtam, Nándi számára a karácsony egyelőre ugyanolyan nap, mint bármelyik másik. Mégis hiszek benne, hogy talán egy kis plusz volt az elmúlt napokban, a karácsonyi dallamok, illatok és fények számára sem voltak közömbösek. Ahhoz is ragaszkodtam, hogy kapjon ajándékot, bár értékelni még nem tudja, azért évek múltán biztos jó lesz látni a képeken, hogy igazi karácsonyt teremtettünk neki.

Ahogy ez nálunk most már hagyomány, a szenteste szűk családi körben telt, most először hármasban. Talán ezért is voltam olyan izgatott, mert ez egy új dolog nekünk is. Egyébként is a karácsony nekem olyan, mint egy premier, egy előadás, ahol mindennek tökéletesnek kell lenni, csak ezután még több lesz a kritikus szem (fül, száj, gyomor) 🙂 Zoli feldíszítette a fát, mint mindig, a vacsora most egy nappal hamarabb elkészült, hála a szorgos kis segítőimnek, ajándékoztunk, és örültünk annak, hogy végre így együtt vagyunk. 

Másnap az én családom érkezett látogatóba, Nándi rettenetesen élvezte a játékot Pali papával, akivel jól egymásra találtak. Később olyan szerencsében volt része, hogy egyszerre 4 csaj kényeztette... Csak abban bízom, hogy ez a szeretet, ami most körülveszi, sokáig megmaradjon!

Karácsony másnapján Zoli szülei érkeztek hozzánk. Sajnos Nándi ekkorra már egy kicsit elfáradt, sok volt a nyüzsgés, így annyira nem volt elemében.

Összességében azt gondolom, csodaszép volt ez az ünnep, még ha a kisfiam nem is fog emlékezni rá, én nem felejtem el! 

Ami eddig történt

Nándi még csak a pocakomban volt, amikor elhatároztam, szeretném egy blogban megörökíteni élete első pár évét. Aztán mint derült égből a villámcsapás, 6 héttel a várt időpont előtt megszületett, és nem hogy a blogra, de rengeteg más dologra is alig maradt időm. Talán most eljött az ideje, hogy néha-néha szánjak erre is pár percet. 

Lényeg a lényeg, hogy legédesebb, legszebb, legokosabb kisfiunk 2016. szeptember 2-án 9:13-kor megszületett, induló súlya 2200 gramm, hossza 47 cm. Nagyon pici volt, sok hajjal. A kórházban a többi újszülött hozzá képest óriásinak látszott. Csodálkoztam is, hogy valójában már ekkorának indul a legtöbb baba! Én ott voltam a picikémmel, és félelmetes volt egy-egy pelenkázás vagy öltöztetés, rettegtem, hogy kárt teszek benne, eltöröm. Míg élek, nem felejtem el, amikor először hallottam sírni. Eleinte csak nyekergett, halkan hallatott néhány hangot, amikor baja volt, aztán egyszer csak megérkezett az az igazi sírás! Olyan nagy boldogság volt ez, hogy nehéz szavakkal kifejezni. Ez volt az első alkalom, amikor láttam, mennyire küzd ez a kis csöppség az életért, a fejlődésért.

Aztán jött a koraszülött osztály, ahol 10 napot töltött. Nagyon kemény időszak volt, de derekasan helyt állt az én kisfiam, még ha anya csak pár órát lehetett vele minden nap. Kicsit ironikus, de ott ő volt a legnagyobb baba! Ez is nagyon furcsa volt. És nézegettem az alig 20 hetes babákat, és csak az járt a fejemben, hogy azt nem biztos, hogy ép ésszel végig tudtam volna csinálni. Jócskán megtanított rá az a 10 nap, hogy értékelni tudjam, a mi sorsunk végül is még egész jól alakult. 

Hála az égnek, amióta hazahoztuk a kórházból, semmi baja, gyönyörűen fejlődik és gyarapodik napról napra. Jó lett volna, ha megírhattam volna, mikor először észrevettem, hogy követ a tekintetével, mikor már egyszerre mindkét szemét ki tudta nyitni, amikor először emelte fel a fejecskéjét, amikor először élvezte a fürdést, amikor rám mosolygott, vagy amikor sikoltott egyet örömében. Ezeket visszamenőleg nem írom le, sok is lenne, majd' négy hónap, de elraktározom a fejemben, hogy mindig emlékezhessem rájuk.