Mozgásra fel! (1. rész)

Hihetetlen, de Nándi lassan már féléves!!!

Mivel azért valamivel könnyebb már az élet vele, mint eleinte, és a napjainkat nem csak az evés-alvás minta alapján éljük, elkezdtünk közösségbe, programokra járni. Nándi, ha éppen jó hangulatban van, jól érzi magát, kisebb közegben könnyen a társaság középpontja lesz. Pozitívan fedezi fel, hogy rajta/rajtunk kívül is léteznek emberek, babák. Most kezdi élvezni a tükrös játékot például, bár egyelőre még azt hiszi, hogy egy másik baba van vele szemben, így mindenáron meg akarja fogni és kóstolni ☺

VIDEÓ: Ki van a tükörben?

Mivel lassan elkezdi Nándi a helyváltoztató mozgásformákat, nem árt odafigyelnünk, hogy minden rendben van-e, nincs esetleg valami olyan lemaradása vagy problémája, ami a későbbiekben gátolná, hogy sikeres legyen ezen a területen. A gyermekorvosunk javaslatára elkezdtünk Nándival babamasszázs tanfolyamra járni. Bár még csak most kezdődnek a kimozdulós programok, meg kell állapítsam, valahol minden szülő mazochista, aki hajlandó ebbe belemenni. Minden egyes alkalom kész idegbetegség, izgulás, hogy minden rendben menjen, időben odaérjünk, legyen helyünk, aztán időben hazaérjünk etetésre, jaj, nehogy bekakiljon, nehogy át kelljen öltöztetni, csak el ne hagyjuk a pelenkáját, le ne essen a földre a cumi... és még oldalakon át sorolhatnám az indokokat, miért is LENNE egyszerűbb otthon maradni a négy fal között. De nem teszünk így. Aztán, ki tudja, talán egyszer könnyebb lesz. (Á, ezt magam sem hiszem el. Könnyebb maximum az lesz, amikor az egyetemi gólyatáborba megy. Egyedül.)

Masszázsra készen 

A masszázst a gyermekorvosi rendelőben Éva néni tartja, aki - mint gyermekkori emlékeimből kiderült - már több mint 30 éve védőnő, ráadásul ugyanazon a helyen. Számomra az ő szaktudása és jelenléte garancia, valamint az, hogy ezeket az ingyenes tanfolyamokat kb. 15 éve tartja a kerületi anyukáknak. A tanfolyam 5 alkalomból áll, heti egyszer nagyjából 1 órát vesz igénybe. Azon túl, hogy megtanítják, hogyan is kell az ilyen csöppségeket masszírozni, jó alkalom, hogy Nándi más babákkal találkozzon, én pedig igen beszűkült életteremet igyekezzem kicsit bővíteni.
Persze elsődlegesen a masszázs miatt járunk oda, ami egyébként is egy érdekes terep. Az indiai és a svéd masszázs, valamint a jóga ötvözéséből jött létre ez a babamasszázs, amiről olvastam már sok mindent, például, hogy a császármetszéssel született babáknak különösen hasznos, ugyanis ezekkel az érintésekkel pótolhatók azok az érzetek, amik a természetes úton születésnél érték volna őket. Ezen kívül a legnagyobb eredménye, hogy még szorosabb kapcsolat alakul ki a masszőr és a gyermek között, végül is ez egyfajta örömszerzés a baba részére. Ugyanúgy, mint a felnőtt masszázsnál halk zene szól, ilyenkor nyugalom van, megszűnik a külvilág, és az egésznapos "nándiskodásban" megfáradt testecskét ellazítjuk, megnyugtatjuk, megjutalmazzuk. Milyen csodás lenne, ha minket is minden nap végén jól megmasszírozna valaki!!! 😊
Persze ez sem mindig örömünnep, van amikor már fáradt, türelmetlen, éhes, olyankor fel kell függesztenünk a kényeztetést, de általában van egy-két mozzanat, amit imád. Ilyen például, amikor a popsikáját masszírozom. 😊 De fontos tudni, hogy ezt a masszázst nagyobb korban is lehet majd még alkalmazni, igazából akár még 4-5 éves gyerekeknél is, úgyhogy mindenképp érdemes elsajátítani ezt a tudást.

Jaj, de élvezem!

Annak is nagyon örülök, hogy az óra közbeni beszélgetésekből sok számomra új információ is elhangzik, amit Éva néni több évtizedes tapasztalat alapján oszt meg velünk. Pont a múltkor mondta, hogy nem kell aggódni a gyerekek fejlődése miatt egy bizonyos pontig, hiszen minden bébi más ütemben fejlődik - ezt eddig is tudtam, bár türelmesnek lenni a legnehezebb -, de ezen felül megemlítette, hogy létezik egyfajta sorrend, ami mentén a lurkók az új dolgokat produkálják. Vagyis először mindig egy új nagy mozgás, aztán egy újfajta finommotoros, kicsi mozgás, végül pedig egy szociális-kommunikációs fejlődés vehető észre, és sokáig ez a minta ismétlődik.
Nálunk ez most úgy alakult, hogy először hason szépen felnyomta magát, nézelődött, szépen fejlesztette a hát-, valamint a nyakizmait. Ezután elkezdett nyúlni a tárgyak felé, és most már egyre ügyesebben fogja, illetve tartja meg őket. Harmadjára pedig jött a hangoskodás, mély torokhangokat ad ki, úgy sejtem, kellemes érzés neki, ahogy rezegteti a hangszalagjait. És hogy mi lesz a következő?
Nándinak van egy olyan különös képessége, hogy azokon a napokon, amikor már végleg elkeseredem, hogy biztosan ezt sem fogja már sohasem csinálni, meg azt sem, ő a nap végére mindig meglep valamivel, de úgy, hogy könnyekig hatódom tőle... Hát nem fantasztikus az én fiam? Nézzétek!

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 1. rész

VIDEÓ: Ügyes vagyok? 2. rész

Zajlik az élet

Nándi ma 5 hónapos!

Egyébként sajnos még mindig küzdünk a betegséggel, de nagyon bízom benne, hogy hamarosan csak egy rossz emlék lesz az egész. Azon túl, hogy Nándinak ez mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megterhelő, bennem is mély nyomokat hagy. Amikor először érzi azt az ember, hogy kiszakad a szíve, amikor együtt sír a szenvedő kisgyerekkel, amikor tudod, hogy utál amiatt, amit éppen teszel, de te nem adod fel, mert tudod, hogy hosszú távon neki így lesz a legjobb... Nem könnyű egyáltalán. Főleg egy olyan picin, mint ő, egy mozgékony, beteg babán inhalátort alkalmazni, majd az orrszívó porszívót, végül pedig cseppenteni a nózijába, még ha valaki segít, úgy sem könnyű, nemhogy egyedül. És néha látom az én csöppségemen, hogy bele-beletörődik, nincs mit tenni, hagynia kell magát. Szeretném azt hinni, hogy belátja, anya jobban tudja, mi kell nekem, de ez csak illúzió, csak a magam megnyugtatása.

Ilyenkor születik meg az anyuka (szülő) egyik legkellemetlenebb, de igen hatékony alteregója, a "beteg gyerek anyukája". Ez talán az egyik legösszetettebb, legambivalensebb lény, amivé ember képes válni, aki megduplázza természetfeletti erejét, képességeit, törtet, ajtókat rúg be, maratonokat fut le napokon át alvás nélkül, étlen-szomjan, amolyan túlélő üzemmódban, gyermeke mellett azonban olyan gyengéd, ártalmatlan és együttérző, érzékeny és törékeny, amilyen azelőtt még soha. Szóval senki ne húzzon ujjat egy szülővel sem, akinek éppen beteg a gyereke!!! Plusz még egy jótanács: hogy ne jöjjön elő az "anyaszörny", a képlet egyszerű: ne betegedjen meg a gyerek!

De hogy jó dolgokról is beszéljek, hogy miket művel mostanában ez a kis Superman? Szerencsére a viselkedésén is látszik, hogy határozottan jobban van, például egyre kezdi megszeretni a hason fekvést. Sokáig aggódtam (igazából mindig aggódom 😊), most éppen azért, mert nem szeret hason lenni, de így soha nem fog fordulni, kúszni, felülni stb. Úgy tűnik azonban, hogy csak türelmetlen vagyok, de vajon melyik szülő nem az? Főleg Nándi esetében nagyon oda kell figyelni, hiszen a koraszülöttek gyakran fejlesztésre szorulnak. Nagyon-nagyon bízom benne, hogy az ő esetében ilyesmire nem lesz szükség, és az eddigi ügyességei alapján szerintem rendben lesz vele minden.

A másik ilyen mérföldkő, amire éppen nagyon várunk, az a tárgyak felé nyúlás, illetve megfogásuk. Erre talán még várni kell 1-2 hetet, de úgy tűnik, már a késztetés benne van a csöppségben.

Videó: Nándi játszik a csörgővel

Tegnap csak úgy kíváncsiságból újra bepróbálkoztam az almával nála. Nem mondom, hogy osztatlan sikert aratott, de úgy tűnik, most egy kicsit jobban tetszett neki, mint elsőre. 😃

Nándi és az alma 2. rész

Végül most zárom soraimat, álljon itt az egyik személyes kedvencem, mert azt remélem senki nem felejtette el, hogy Nándi csak dumál, dumál, és még álmában is dumál... ❤

KATTINTS! Egyszerűen cuki

Jó napok, rossz napok

Addig húztam-halasztottam az újabb bejegyzés megírását, hogy sajnos már nem csak örömteli eseményeket tudok megosztani. 

Bekövetkezett minden (leendő vagy éppen gyakorló) szülő rémálma: beteg a baba 😖 Egyelőre úgy néz ki, hogy csak megfázás, de kezdem elveszteni a reményt, mivel Nándi állapota nem igazán javul. Vasárnap este kezdett csúnyán köhögni, én pedig szerettem volna időben elcsípni a dolgot, így hétfőn már ott is voltunk a doktor néninél, Nándi első betegrendelésén. Nem egy vidám első, de előbb-utóbb tudtuk, hogy bekövetkezik.

Féltem az egész helyzettől, de Nándi meglepően jól viselte a várakozást, sokat nézelődött, nyekergett, barátkozott az emberekkel. A betegség dacára, önmagához hűen mosolygott mindenkire, a felnőttek és a gyerekek pedig sorra olvadtak el tőle 😀

Most nem szeretnék kitérni a magyar egészségügy helyzetére, mert ez nem az a fórum, de megállapítom, hogy a gyerekeknek ugyanazokon a tortúrákon kell túlesni, mint a felnőtteknek. Csak ők még kicsik, betegek is... Nem nagyon lehet ezt bírni. Annak ellenére, hogy a mi doktor nénink egy szuper aranyos, gyors, de alapos teremtés, ő valóban a gyerekekért van. Megvizsgálta Nándit, felírt egy orrcseppet, ha néhány nap múlva sem javul az állapota, vissza kell menjünk. Holnap eldől, hogy megyünk-e vagy sem. Persze az is egy furcsa dolog, hogy az orrcsepp, amit be kell adni neki, amolyan "készítős" a patikában, és 24 óra alatt készül el! Azért akárhogy is vesszük, egy teljes nap az igencsak sok bármilyen betegség tekintetében, nemhogy egy gyereknél! Ennek sajnos meg is lett a következménye, és az én szegény kicsikémen csattant az ostor, ugyanis sokkal rosszabbul lett másnapra. Azóta is tart a folyamatos orrszívó-porszívózás (frenetikus találmány, de még így is kész kínszenvedés minden alkalommal a felgyülemlett váladék leszívása), a csöpögtetés, kenegetés... A nappalok még úgy, ahogy kibírhatóak, sokat alszik, persze nem az ágyában, az éjszakák viszont még rosszabbak, mint a kezdeti időkben, már amennyiben ez lehetséges. Ötször-hatszor ébred, sokat köhög, sír, nem lehet semmivel sem megnyugtatni. Őszintén nagyon remélem, hogy mihamarabb kilábal belőle, mert engem is rettenetesen megvisel, és el sem tudom képzelni, ő hogyan éli meg ezt az egész betegségesdit.

De hogy ne csak egy nagy szomorkodás legyen ez a bejegyzés, álljon itt egy videó, mely Nándi határtalan cukiságát mutatja be. És bízom benne, hogy hamarosan már csak ilyen vidámságokról kell beszámolnom időről időre! 

Nándi dumál ezerrel

Ízek, hangok, szerelmek

Kezdem a legfontosabbal: Nándi tegnap elérte a 6 kilót!!! Nagyon boldogok vagyunk 😎

Sok változás, új dolog történt az elmúlt héten is. Voltunk az orvosi vizsgálaton, minden rendben volt, Nándi kapott szurikat is, és egyre jobban viseli szerencsére. Itt megpendítette a védőnéni, hogy esetleg el lehetne kezdeni a hozzátáplálást egy kis almával, barackkal... Vonakodtam tőle, mert úgy érzem, Nándi még pici ehhez, de való igaz, hogy minden alkalommal, amikor eszünk előtte, nagyon kíváncsi, finoman szólva kinézi a szánkból a falatot. Ezért úgy voltam vele, hogy ha a szakember is azt mondja, ebből nem lehet baj, próbáljuk ki. Szavakkal nem nagyon írható le, hogy fogadta a kisfiam élete első kanál almalevét, így álljon itt egy videó, mely ezt bemutatja. (Spoiler: egy darabig maradunk még az anyatejnél.)

Nándi eszik

Muszáj megosztanom a legújabb tudományát is, amit egyszerűen imádunk, lehetetlen betelni vele. Elkezdett hangokat kiadni, nagyon ügyesen és kitartóan próbálgatja magát. Ha csikizzük, hangosan kacarászik, és elkezdett sikoltozni is! Nagyon édes, egyszerűen meg kell zabálni! Valójában csodálatos = leírhatatlan érzés látni, hallani, hogy ez a gyerkőc tényleg fejlődik, nemcsak súlyra, hosszra, de egyre okosabb is lesz, ahogy gyarapodnak az agysejtjei. Másfelől azért is felemelő ez az új képesség, mert most már nem a sírás az egyetlen kommunikációs eszköze. Nem mondom, hogy azt teljesen elhagyta, viszont néhány stresszes helyzetet már kivált azzal, eufória uralkodik el rajtunk, amikor halljuk, hogyan formálja a hangokat.

Nándi nevet

Érdekes kis adalék, hogy jelenleg kb. 250 különböző hangot képes Nándi (vagyis az ennyi idős csecsemők) kiadni, és ezt a világ összes nyelvének hangzókészletéből meríti. Vagyis ha most szuahéliül, franciául, kínaiul vagy a világ bármely nyelvén kezdenénk tanítani, el tudná sajátítani. 😃

Végül szót kell ejtenem a szerelmekről is, főleg azért, mert őrületes nagy büszkeséggel tölt el, a többi ember hogyan látja Nándit.

Az nyilván egyértelmű, hogy számomra ő a leg-leg-leg, a non plus ultra, a legszebb, legokosabb, legaranyosabb, a legmindenebb. Az is rendjén van, hogy a Zoli és a rokonság körében is óriási imádatnak örvend ez a kis gyöngyszem, de amikor idegenek is elismerően nyilatkoznak róla, akkor azt érzem, hogy az én fiam valóban kivételes teremtmény - elfogultság nélkül. 

Néha már-már kínos is a dolog... az orvosi rendelőben rendre megkapom anyukáktól, hogy Nándi mennyire édes, és ez nem csak olyan illendőségből mondott dolog, miközben nekik is ott van a saját gyermekük, aki szintén cukorfalat. Múltkor láttam pl. egy kisfiút, aki teljesen elkámpicsorodott, mert az édesanyja azon ujjongott, Nándi milyen édesen mosolyog rá. Furcsa 😕

Az egyik vizsgálaton a doktor néni ölelgette, simogatta, puszilgatta a gyönyörű kis tappancsát, míg a másik doktor néni megjegyezte, hogy ha neki nem fiai lennének otthon, vagy Nándi kislány lenne, már vinné is haza. Na hiába, nincs mit tenni, ez a kis fickó mindenkit levesz a lábáról.

Új év, új minden

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK! 

Újra írok, mert akad mesélnivaló. Nándi első szilvesztere a vártnál jobban sikeredett. Életében először látott tévét, és úgy tűnik, nagyon lenyűgözte Bud Spencer és Terence Hill bunyós alakítása 😀 Sokan riogattak, hogy a petárdáktól és a tűzijátéktól félni fog, de szerencsénkre békésen átszunyókálta magát 2017-be, arcizma sem rezzent!

Aztán tegnap Nándi 4 hónapos lett, és mindig várjuk ezeket a fordulókat nagyon. A mi mérésünk alapján 58 cm és 5,8 kg. Furcsa véletlen, nem? 😁

Mivel már ilyen nagy, és éjszaka már általában csak egyszer kel fel, gondoltuk, kipróbáljuk, hogy alszik egyedül a szobában. Úgy tűnik, működni fog, és így talán mi is egyre kipihentebbek leszünk napközben. 



Mostanában új mutatványokat is tud a drágám. Az egyik, mint a fentebbi képen is látható, a majdnem MINDENT megrágás, főleg a saját és az én kezemet. Kivétel természetesen a cumi, illetve a rágóka. De ezt a rágcsálást olyan átéléssel tudja csinálni, akár egy vérszomjas fenevad, néha még meg is ijedünk tőle! 

Egy másik dolog, amire szintén nemrég szokott rá, hogy kézből mindig a másikhoz akar menni, akit lát. Ilyenkor kalimpál, ficánkol, sokszor majdnem kiugrik a kezünkből. De ami a legviccesebb, hogy van róla egy viszonylag nagy kép a falon, amit rendre ki is szúr magának. Valószínűleg azt hiszi, hogy az is egy másik ember, mert amikor egyedül vagyunk itthon, a képet látva szintén elkezd ugrabugrálni, kalimpálni, mintha azt szeretné, hogy Nándi átvegye őt. Persze tudom, hogy ő még nem tudja, hogy az csak egy kép, azt pedig főleg nem, hogy őt ábrázolja, de azért kicsit megmosolyogtató, hogy mindenáron oda akar menni 😀

Évnyitónak így hirtelenjében ennyi jutott eszembe. Holnap megyünk a doktor nénihez, Nándi megint szurit fog kapni. Az újabb fejleményekkel hamarosan jelentkezem. 

Nándi első karácsonya

Tudom, őrültség volt a részemről, de nagyon szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, annak ellenére, hogy tudtam, Nándi számára a karácsony egyelőre ugyanolyan nap, mint bármelyik másik. Mégis hiszek benne, hogy talán egy kis plusz volt az elmúlt napokban, a karácsonyi dallamok, illatok és fények számára sem voltak közömbösek. Ahhoz is ragaszkodtam, hogy kapjon ajándékot, bár értékelni még nem tudja, azért évek múltán biztos jó lesz látni a képeken, hogy igazi karácsonyt teremtettünk neki.

Ahogy ez nálunk most már hagyomány, a szenteste szűk családi körben telt, most először hármasban. Talán ezért is voltam olyan izgatott, mert ez egy új dolog nekünk is. Egyébként is a karácsony nekem olyan, mint egy premier, egy előadás, ahol mindennek tökéletesnek kell lenni, csak ezután még több lesz a kritikus szem (fül, száj, gyomor) 🙂 Zoli feldíszítette a fát, mint mindig, a vacsora most egy nappal hamarabb elkészült, hála a szorgos kis segítőimnek, ajándékoztunk, és örültünk annak, hogy végre így együtt vagyunk. 

Másnap az én családom érkezett látogatóba, Nándi rettenetesen élvezte a játékot Pali papával, akivel jól egymásra találtak. Később olyan szerencsében volt része, hogy egyszerre 4 csaj kényeztette... Csak abban bízom, hogy ez a szeretet, ami most körülveszi, sokáig megmaradjon!

Karácsony másnapján Zoli szülei érkeztek hozzánk. Sajnos Nándi ekkorra már egy kicsit elfáradt, sok volt a nyüzsgés, így annyira nem volt elemében.

Összességében azt gondolom, csodaszép volt ez az ünnep, még ha a kisfiam nem is fog emlékezni rá, én nem felejtem el! 

Ami eddig történt

Nándi még csak a pocakomban volt, amikor elhatároztam, szeretném egy blogban megörökíteni élete első pár évét. Aztán mint derült égből a villámcsapás, 6 héttel a várt időpont előtt megszületett, és nem hogy a blogra, de rengeteg más dologra is alig maradt időm. Talán most eljött az ideje, hogy néha-néha szánjak erre is pár percet. 

Lényeg a lényeg, hogy legédesebb, legszebb, legokosabb kisfiunk 2016. szeptember 2-án 9:13-kor megszületett, induló súlya 2200 gramm, hossza 47 cm. Nagyon pici volt, sok hajjal. A kórházban a többi újszülött hozzá képest óriásinak látszott. Csodálkoztam is, hogy valójában már ekkorának indul a legtöbb baba! Én ott voltam a picikémmel, és félelmetes volt egy-egy pelenkázás vagy öltöztetés, rettegtem, hogy kárt teszek benne, eltöröm. Míg élek, nem felejtem el, amikor először hallottam sírni. Eleinte csak nyekergett, halkan hallatott néhány hangot, amikor baja volt, aztán egyszer csak megérkezett az az igazi sírás! Olyan nagy boldogság volt ez, hogy nehéz szavakkal kifejezni. Ez volt az első alkalom, amikor láttam, mennyire küzd ez a kis csöppség az életért, a fejlődésért.

Aztán jött a koraszülött osztály, ahol 10 napot töltött. Nagyon kemény időszak volt, de derekasan helyt állt az én kisfiam, még ha anya csak pár órát lehetett vele minden nap. Kicsit ironikus, de ott ő volt a legnagyobb baba! Ez is nagyon furcsa volt. És nézegettem az alig 20 hetes babákat, és csak az járt a fejemben, hogy azt nem biztos, hogy ép ésszel végig tudtam volna csinálni. Jócskán megtanított rá az a 10 nap, hogy értékelni tudjam, a mi sorsunk végül is még egész jól alakult. 

Hála az égnek, amióta hazahoztuk a kórházból, semmi baja, gyönyörűen fejlődik és gyarapodik napról napra. Jó lett volna, ha megírhattam volna, mikor először észrevettem, hogy követ a tekintetével, mikor már egyszerre mindkét szemét ki tudta nyitni, amikor először emelte fel a fejecskéjét, amikor először élvezte a fürdést, amikor rám mosolygott, vagy amikor sikoltott egyet örömében. Ezeket visszamenőleg nem írom le, sok is lenne, majd' négy hónap, de elraktározom a fejemben, hogy mindig emlékezhessem rájuk.